Nővér, 1988 (1. évfolyam, 1. szám)

1988 / 1. szám - Staudinger, Ch.: A betegápolás története

A BETEGÁPOLÁS TÖRTÉNETE Staudinger, CH. Az Ápolás története egyidős az emberiség történetével. Azt a kérdést, hogy "mi a betegápolás", csak a történelmi áttekin­tés alapján tudjuk megválaszolni. Hamar kitűnik, hogy milyen nehéz a hivatás történetének a kezdetét meghatározni­­erre vonatkozó források nem lelhetők/. Az eredetet akkortól szár­maztathatjuk, amikor a betegek az orvosláshoz "értő" emberek­től, papoktól, vagy javasasszonyoktól segítséget kértek. A betegápolásról, mint hivatásról, azaz mint olyan foglalko­zásról, amit meg kell tanulni, attól az időtől kezdve be­szélhetünk, amikor a nagy szerzetesrendek és a közösségekben szociális munkát végző társulatok /diakoniák/ megalakultak. Ekkor kezdődtek olyan törekvések, hogy az addig tisztán intu­itív szolgálatot a tudás elemeire alapozzák. Florence NIGHTINGALE érdeme, hogy a hivatásra és a szakkép­zettségre irányította a nyilvánosság figyelmét. Művét egyrészt a társadalom, másrészt az orvostudomány fejlődésével összefüg­gésben lehet megfelelően méltatni. A Florence NIGHTINGALE keresztülviszi, hogy a betegápolást hivat­­­talosan elismert hivatásként fogadják el, amit meg kell taní­tani és amit meg kell tanulni. Betegápolóképző iskolákat ala­pítanak. A képzést mindenekelőtt az orvostudomány fejlődése befolyásolja. Az orientáció orvosi. A súlypontok: belgyógyá­szat, sebészet, anatómia, élettan, valamint segédkezés az or­

Next