Nővér, 2020 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 2. szám - Sebestyén Anett Katalin: Florence Nightingale élete és munkássága - Mit üzen napjaink ápoló hallgatóinak Florence Nightingale?
10 Ápolástörténet Sebestyén Anett Katalin •zengik. A legtöbb ember, akivel találkozom, gondban, szegénységben, betegségben él ” (Perkó & Sövényi, 2017). Ekkor 25 éves volt és már biztos volt hivatásában, így 1845 decemberében szüleit sokkolta bejelentésével: kórházi ápolónak fog állni. Az akkori kor arisztokrata elvárásaiba ez nem fért bele, így szülei ellenezték, és úgy vélték, lányuk nem tudja, mit jelent e hivatás (Várfokné, 2011). Az ápolók megítélése az 1850-es években nagyon rossz volt, többségük tanulatlan, züllött életet éltek, ennek is köszönhetően féltették lányukat. Édesanyja különösen, és abban bíztak, hogy egy utazás majd észhez téríti és kiábrándul terveiből. Bejárta Görögországot, Egyiptomot és több európai országot is. Utazásai alatt nem csak a nyelveket tanulta meg, de mindvégig naplót vezetett. Ahol tehette, ellátogatott a helyi kórházakba és az ottani tapasztalatokat is feljegyezte, melynek később sok hasznát vette. 1844-ben elvégzett egy 3 hónapos nővér iskolát, melyet mindvégig titokban tartott. Első munkahelye a londoni kórház volt, ahol nagy tudásának köszönhetően irányította az ott szolgáló sorstársait. Több európai nagyváros kórházában szerzett tapasztalatait itt kamatoztatta. A párizsi Szent Vince Irgalmas Nővéreknél tanulta meg a sebkezelés és betegápolás fortélyait. Az itt eltöltött idő alatt tanulmányozta és elemezte a dokumentumokat, zárójelentéseket, gyűjtötte az ápolási szokásokat, módszereket, melyekből következtetéseket vont le. A legfontosabb az volt, hogyan lehet az ápolást minél jobban megszervezni. „Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek. ” — írta naplójában. Tapasztalatainak köszönhetően több modern intézkedést is bevezetett: ételhordó liftet a házban és olyan csengőt, amely mutatja a kórterem számát. Újításait sokan nem nézték jó szemmel, így rengeteg konfliktusba került. Florence ragaszkodott elveihez és mindvégig azt vallotta, hogy az ellátásnak független kell lennie az ember vallásától, nemétől és hovatartozásától. Küzdött a nők jogaiért is. Az 1854-es londoni kolerajárvány idején, mint önkéntes ápolónő dolgozott, betegeit nagy odaadással gondozta, ápolta, akik rajongtak személyiségéért (Perkó &é Sövényi, 2017). 1853-ban a krími háború kitörése után, amint tudomására jutott, hogy az angol katonák ellátása nincs megszervezve, és milyen körülmények között fekszenek a sebesültek, azonnal tudta, hogy cselekednie kell. Felajánlotta segítségét, a hadügyminisztérium kijelölte vezető ápolónőnek és további ápolókat toboroztak. 38 másik hazafias ápolónővel útnak indultak (Mary et al, 2010). November 5-én érkeztek meg Scutariba. Ezen az egyetlen napon több mint 600 súlyos sérült katonát hoztak a kórházba. Egy olyan helyre ahol, az ellátáshoz és ápoláshoz még a legalap- 1. kép: Florence Nightingale. (Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Florence_Nightingale#/media/File:Florence_Nightingale_(H_Hering_NPG_x82368).jpg) vetőbb eszközök sem voltak meg. Az ide került sebesült és legyengült emberek többsége nem is maga az elszenvedett sérüléstől került életveszélyes állapotba vagy halt meg, hanem mert nem volt, aki enni és inni adjon számukra. Florence és csapata így először betegkonyhát állított fel, ahol tejet forraltak és leveseket főztek. Ahhoz, hogy ápolni és sebet tudjanak kötözni maguk állítottak elő kötszereket vászonból és vattából, valamint lámpásokat is gyártottak. Rengeteget dolgoztak, Florence 24 órából átlagosan 20-at a betegek között töltött, ahol sokszor erőn felül küzdött az ápoltjaiért. Amikor ideje engedte, levelet írt az angol kormánynak, további eszközt és humán erőforrást kért, így érkezett a csapatába 47 új nővér (Vértes,1996). Nagy erőket fordított arra, hogy a kórházban tisztaság legyen, kötelezővé tette az egyenruhát és tiltotta az erkölcstelen viselkedést. Az intézkedéseknek köszönhetően a halálozási ráta drasztikusan csökkent: 42%-ról 2,2%-ra. Az éjszakák rendjét sem bízta a véletlenre, maga járőrözött egy lámpással kezében és figyelte betegei állapotát valamint azt, hogy elvárásainak megfelelően végezték-e a munkájukat az ápolók. Kitartó járőrözése miatt a katonák a lámpás hölgyként (The Lady with the lamp) emlegették (2. kép), mely név az élete végéig elkísérte. Később több törökországi kórházba is ellátogatott, ahol híre mindig megelőzte őt, szentként emlegették és munkásságáról felemelően beszéltek. Hitték, ahol ő megjelenik ott gyógyulás várható. Később maga is beteg lett, 2 hétig küzdött életéért. Még NŐVÉRI 2020;33(2):1-40.