Nővilág, 1859. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1859-07-24 / 30. szám

Vasárnap, Julius 24-én 1858. 360 lk SZrd­II. Harmadik évi folyam. Előfizetési díj : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordatva . Félévre (júliustól december végéig) 4 ft. uj p. Negyed évre (júliustól September végéig) 2 ft. uj pénz. HETILAP G­Ö­T­H E. (m­­ásodik közlemény.) kitől, mint ifjútól váltunk múltkor, mint férfit találjuk Szász -Weimarban , Károly Ágost Érfllél nagyherczeg udvarában. 1775 no­­­­vem­ber 7-én, 26 éves korában lépett be a kis Ilmparti városkába, hol fél­századig (lakása oly nagy fényt árasztott s „német Athén“ nevet ruházott a jelentékte­len herczegségre. Károly Ágosttal, a nála n­yolcz évvel ifjabb uralkodóval, 1774-ben találkozott először, Frankfurtban, hol ez testvérével átutazva látni akarta az épen akkor olvasott s bámult Götz íróját. Ekkor előbb,­­ a kö­vetkező év septemberében az ifjú herczeg arájával hazamenőben, megújítva felhívta őt, töltsön néhány hetet udvaránál. A gyor­san támadt rokonszenv a két ifjú közt, a költő vágya : világot és udvart látni, min­denek felett pedig Frankfurtot bármi áron elhagyni,­­ hamar elhatározák őt a hízelgő felszólítás elfogadására. Atyjának nehezen és baljósló zúgolódás közt kinyert megegye­zésével lépett az udvarhoz, mint vendég , hogy ott valódi s leghosszasabban tartó ott­honát találja. Mielőtt az udvarnál töltött idejét elbe­­szélnék, vázoljuk bármi röviden a helyet, környezetet s az embereket, kiket itt talált,­­ hogy a színpad háttere a főszereplőt annál világosabban előtérbe állítsa. Szász-Weimar egyike a kisebb német államoknak, s mégis a berlini udvaron kívül egy sincs, melyre a német szellem büszkébb lehetne. Athén is alig látszik meg a földké­pen s Pericles hazáját egy hüvelykkel el lehet boritni, — nevére még is, mely szív ne dobogna föntebb? — S a minő az állam, kicsiny, politikai jelentőség nélküli — olyan a főváros s udvar is, egyszerű, fénytelen, fel nem tűnő. Első tekintetre inkább olyan­nak látszik az egész Weimar, mint kis vá­roska egy mosolygó park körül, mintsem fővárosnak, udvarral s fejedelmi családdal. Oly nyugodt, oly egyszerű s bár ódon épí­tésű,hiányzik benne azon lovagkori regényes festőiség, mi több német régi városban meg­lepi. Szereti az ember az utczák csendjét, mert a mélát és megelégedést semmi sem háboritja bennök, — de idő és megszokás kell még valami bájt és sajátságos előnyt talál bennök. Midőn Göthe ide jött, hat vagy hét ezer lakó élt e falakon belül, mert tudni kell, hogy még akkor a várost körző kőfal állott s a kapuk zárva és oly jól őrizve valá­­nak, hogy még Göthének — ki vendég, költő, és kegyencz volt, sem lehetett este engede­lem nélkül átlépnie a sorompót. Az udvar­i nagyherczegi palota, mely most jókora

Next