Nulladik Típusú Találkozás, 1993 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1993-05-01 / 3. szám

Túlvilágon innen Nem biztos, hogy a legjobb ötlet nulladik típusú témákkal egy próba után zavarni énekeseket, amikor fáradtan, meggyötört hangszálakkal ülnek a büfében. De a Pa- Dö-Dö tagságának politikáról, zenéről, mindenről van véleménye. Életről, halálról és természetfelettiségről is. - El kell választani két dolgot egymás­tól - mondja Lang Györgyi. - Az egyik a vélemény, ha úgy tetszik nézet, a másik a hit kérdése. Én például természetgyó­gyászhoz járok, sőt egyszerre több ilyen mester kurzusait is látogatom. A gyógyu­lás ugyanis igen jelentős részben akarat és hit függvénye. Ha valaki meg akar gyó­gyulni, nagyobb az esélye is.­­ Mégis létezik a vita az orvosok és a természetgyógyászok között.­­ Ezek elvi nézeteltérések, melyek nem arról szólnak, hogy az akarat segít-e. Eb­ben teljes az egyetértés. Azt hiszem, a természetgyógyász­attól más, nem jobb, csak más, hogy csodát várnak tőle. Még az esetleges eredménytelenséget is szí­vesebben veszik tőle, hiszen ő aztán min­dent megpróbált, még láthatatlan erőket is gerjesztett, hogy páciense egészséges legyen. - Szóval, hiszel az efféle láthatatlan erőkben? - Kénytelen vagyok, mert számomra megtörtént a bizonyítás. Rajtam is segí­tettek. Ez nem belemagyarázás, valóban így van. Pszichés ráhatással orvosolható a dadogástól a gyomorfekélyig sok min­den. Hogy ez a nem túl szimpatikusan hangzó hipnózis erejével is történhet, az egy másik kérdés. - Nem visszaélés ez, valami erővel? - Ha nem a show-műsor érdekében történik, akkor nem. - A fatalisták úgy gondolják, hogy fe­lesleges mindenféle beavatkozás az élet és szervezetünk működésébe, hiszen ami­nek meg kell történnie, meg is történik. E nézet szerint mégis csak show-műsor az egész. - Ha az ember hisz valamiben, mond­hat bárki bármit. Ez vallásra is igaz: hiába mondja valaki, hogy van Isten, ha akinek mondja, nem hiszi. Bizonyos kérdésekben én is fatalista vagyok. A rossz passzt el kell fogadni, nem érdemes ellene tenni. Ha így kell lennie, hát legyen. A sors még­is befolyásolható. A siker és a kudarcok foka egyaránt. - Mit akarsz csinálni az élet után? Mi­lyen terveid vannak? - A Pa-Dö-Dö jövőjére gondolsz? Sze­rintem csinálunk még néhány lemezt, ta­lán valahol sláger lesz. Hogy hol, még nem tudhatom. Az élet után is lehet élet, még az sem kizárt, hogy a mostani a ha­lál, s amikor meghalunk, akkor születünk. Ez a kérdés inkább filozofikus, mint tudo­mányos. Bár akadnak, akik az utóbbira es­küsznek. - Mariann, te is optimista vagy kettő­tök közös túlvilági életét illetően? - Nem tudom, ezen még nem gondol­kodtam. Nem is tudom, miért tettem vol­na, ezt az agymenést úgyis te találtad ki. A természetgyógyászatban én is hiszek, kipróbáltam az akupunktúrát is. A halál azonban néha foglalkoztat. Nem a dolog konkrét voltában, hanem, hogy van olyan fogalom, amit elmúlásnak hívnak. Ez vo­natkozik élményekre, gyerekkorra, nagy­szerű koncertekre, barátokra, szerelmek­re. Ebbe belegondolni is nagyon fájdal­mas. Persze, nem hasonlítható a halállal, de amikor az ember szíve megcsavarodik a szomorúságtól, az valami hasonló érzés lehet. A Pa-Dö-Dö jövője pedig még itt és most alakul. Hogy leszünk-e így ketten a túlvilágon, az az ottani közönség szerete­­tétől függ. GRÉCZY Zsolt Fotó: SZENES Szilvia

Next