Az Érem, 1927 (5. évfolyam)

1927 / 1. szám - Harsányi Pál: Magyar tallérveretek

Laptulajdonos: A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT. Ára: Társulat-tagoknak 1.50 pengő. Nemtagoknak 2.50 pengő. Postatakarékpénz­tári számla: 51,010 . ■» V. ÉVF. » i'­­.p J»» i BUDAPEST, 1927. JANUÁR-JUNIUS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Csepreghy­ utca 4 AZKKKIIJ KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREMGYŰJTŐK SZÁMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS: SZENT GÁLI KÁROLY Megjelenik időközönkint. Magyar tallérveretek. A XV. század végéig legnagyobb forgó ezüstpénzünk a garas volt, mely Róbert Károly 1329. évi kettős valutájú reformjában az aranyforint mellett ezüst értékpénzzé lett. A XV. század második felében (1479.) egyrészről a pompát szerető renaissance hatása alatt, másrészről az aranyvaluta mellé az ezüstvaluta életbeléptetése céljából vezetett I. Miksa német császár 15 latos (1 937 5 ezredrész finomságú) ezüstből 2 lat súlyú nagyobb díszes pénzdarabokat. (1 Márka = 16 lat = 24 karát = 64 quintl = 256 denér = 288 gren.). Ezt követte Zsigmond főherceg (1484., 1486.) Tirolban. Ezen pénzek belső értéke az akkori viszonyok között megfelelt az aranyforint­énak (Goldgulden), azért többféle elnevezésük mellett Guldengroschen-nek, Güldiner-nek is hívták őket. Egyik legelső utánzójuk volt (1499.) II. Ulászló magyar király tallérszerű veretőivel: C. N. H. II. 266—269 és 285, 286. sz. Jóllehet I. Miksának is, Zsigmond főhercegnek is messzebbmenő pénzügyi reform­tervei voltak kapcsolatban ezen nagyobb ezüstpénzek veretésével (Wien. Num. Zeitschr. IV. 136. s köv. és XXXVIII. 45. köv. 11.), II. Ulászló vereteit, — mint már Réthy is meg­jegyezte, — nem tarthatjuk a forgalom számára készült pénzeknek s egy új pénzrendszer behozatalát tanúsító daraboknak. Emlékül vagy kitüntetésül adott ajándékok lehettek ezek. Erre mutat igen különböző súlyok mellett az a körülmény, hogy a magyar országgyűlés még I. Ferdinánd és utódai alatt is erősen tiltakozott az idegen pénzrendszer behozatala ellen s az ország függetlenségét látta veszélyeztetve hazánknak a német birodalommal és az osztrák tartományokkal pénzügyi szempontból egy kalap alá vonásában. II. Lajos érmei is emlékérmek (C. N­­. II. 302-304.). A tiroli Guldengroschen-hez hasonló nagy ezüstpénzeket verettek a Schlick grófok 1518-tól kezdve a cseh Joachimsthalban, ottani bányáik nagytömegű ezüstjéből valamivel kisebb belső értékben, 14 latos finomságban ( 875 ezredrész) 2 lat súlyban. Ezeket Joachimsthaler-eknek vagy rövidesen Thaler-eknek nevezték. Ebből származik a magyar tallér, az olasz tallero, a skandináv daler és az amerikai dollár név. A magyar tallérverés kezdete, a tallér szó igazi értelmében, I. Ferdinánd uralkodása idejére esik. Őt a hagyományos családi politika is, jól felfogott pénzügyi politikája is arra késztette, hogy országaiban egységes pénzrendszert teremtsen meg. (Harkó: A pénz tört. Magyarorsz. 63 s köv. 1.) E célból először az osztrák örökös tartományok pénzverését igyekezett összhangba hozni a német birodaloméval, azután ebbe a pénzrendszerbe akarta belekapcsolni a magyar királyság pénzverését. Ez azonban nem ment valami könnyen. Ausztriában I. Ferdinánd az 1524-iki nürnbergi rendelet értelmében veret egy bécsi márkából (281 gr.) 14 lat 1 quint 1 denér ( 8945 ezredrész) finomságú ezüstből 9SA db. tallért (1972 db. féltallért, 39 db negyedtallért). A tallér súlya 28­82 gr., 25­78 gr. szín­ezüst tartalommal. A német birodalomban V. Károly 1524-iki esslingeni rendelete értelmében egy kölni márkából (233856 gr.) 15 latos (937­5 ezredrész) finomságban 8 db. tallért (16 db. féltallért és 32 db. negyedtallért) vernek. A tallér súlya 29­23 gr., 27­40 gr. színezüst tartalommal. - 1 (91) -

Next