Az Érem, 1942 (10. évfolyam)

1942 / 1. szám - Szentgáli Károly: A kegyérmek ismeretének alapjai - 1. Szemlélődés

X. ÉVF. Laptulajdonos: A MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Csepreghy­ utca 4. Postatakarékpénz­tári számla: 51,010 XZ EREÍR KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREMGYŰJTŐK SZÁMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS : SZENTGÁLI KÁROLY Megjelenik időközönként. Ára: Társulati tagok­nak: 2.50 pengő. Nem tagoknak: 5.5 pengő. BUDAPEST, 1942. A kegyérmek ismeretének alapjai. 45:21 1. Szemlélődés. A kegyérem, mint gyűjtőnév, nem jelöli meg szabatosan, az éremféléknek azt a nemét, amit általában így nevezünk. Az ide sorozható anyag csak egy rétege a vallásos tárgyú érmeknek, ezért határozottabb gyűjtőnevet kell majd találnunk. A nemzetközi numizmatikai irodalom csak az utóbbi időkben mutat föl szór­ványosan olyan zárt, helyi jellegű műveket, melyek a kegyérmek osztályába tar­tozó, sajátos anyagot, szakszerű rendszerességgel tárják a gyűjtők elé, de alapvető és általános érdekű összefoglaló mű hiánya erősen érezhető. Az úttörés érdeme e téren Kuncze Leó Ferdinánd, magyar bencés tanáré, kinek 1885-ben német nyel­ven megjelent művéről később szólok. Korunk szelleme nem kedvezett a vallásos tárgyú érmek felkarolásának akkor sem, midőn a numizmatikai irodalom Európaszerte dús termésre fordult. A hallgatás, sőt tartózkodás bizonyára a sötét korok emlékeit sújtotta és némi figye­lemben csak oly művészi alkotások részesültek, melyektől a szakember, bár fanyar egykedvűséggel, a kiválóság érdemét meg nem tagadhatta. A mellőzés kitartó és következetes volt. A természettudományi síkon fej­lődő gondolkodás elsőrendű feladatának tekintette a szakítást mindazzal, ami a tapasztalati tényeken és a gyakorlati okoskodás határain kívül esett. A hitélet eszmei, eszményi és képzeleti megnyilvánulásait, valamint a metafizika törekvé­seit igyekeztek elsősorban lejáratni a felvilágosultak, hogy helyükbe saját csalha­­tatlanságukat nyújtsák. Nem kell vázolnom a XIX. sz. eszmeáramlatait, melyeket frivol termékeny­séggel fölvetett, de amelyek megoldását a szerencsétlen XX. századra testálta. A mi századunkra, mely világraszóló, könyörtelen önkínzással oldozgatja végelátha­­tatlanul a démoni hálót, mellyel a fenhéjazó ész fonta be. Kinek jutna eszébe ma leheletnyi dolgokat rovásra venni? Mint a szóban­­forgó éremanyag elhanyagoltságát? Hogy általában még a nagy közgyűjtemények­ben sem részesült kellő gondozásban. De jellemző az utolsó száz év valamennyi nevezetes árverési katalógusa is, melyek az egyházfejedelmek érmeinek leszámítá­sával, alig részesítették figyelembe a vallásos tárgyú érmeket s csak a miscellan, varia, sacra, religio fejezetek alatt vetették a javát hanyagul a gyűjtők elé. Egy katalógust ismerek, mely komolysága mellett sem restelte gondos rend­szerességgel bemutatni a Habsburg-monarchia országainak kegyelmeit a társadalmi élet egyéb igénytelen emlékei mellett. Unger Theodor gráci gyűjtő kollekciója volt — 1 (237) —

Next