Numizmatikai Közlöny, 1969-1970 (68-69. évfolyam)
Szepessy Géza: Egy esztergomi pénzlelet a XVI. századból
— 75 — Egy esztergomi pénzlelet a XVI. századból Az esztergomi „Balassa Bálint” Múzeum egyik fa dobozában nagymennyiségű XVI. sz.-beli ezüst pénz volt huzamosabb ideig, melynek lelési körülményeiről kezdetben senki sem tudott semmit, pontosabban annyira ellentmondóak voltak ezek a visszaemlékezések, hogy semmiféle hitelt sem érdemeltek. A pénzanyagot alaposan áttanulmányoztam, jórészt meg is tisztítottam. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a pénzlelet bizonyosan 1596-ban kerülhetett földbe, , és a magyar dénárokon kívül tartalmazott cseh weisspfenniget, lengyel és porosz garast. A lelet abban az időben összesen 10 322 darabból állt. A véletlen játszotta kezembe a lelet pontos helyét feltüntető cédulát, melynek alapján a lelés időpontja is (1926!) jól állapítható meg, és melyet az akkori múzeumigazgató, Balogh Albin őrzött meg. Közel a Kis-Duna partjához, a külső várfalon kívül ásták el, véleményem szerint több kis textil zsákban, amit meg lehetett állapítani több pénz oxidációs rétegén, mely szépen őrizte meg a textília lenyomatát. 1926-ban, a Bibliotheca mellett húzódó kis utcában, levezető csatorna árkának ásása közben falmaradványok mellett bukkantak rá a munkások, íme a cédula teljes szövege: „Abban az utcában, mely a Bibliotheca mellett derékszögben megy a Kis-Dunának, március 25-én délelőtt szenny csatorna fektetése közben falakra bukkantak és sok cseréptörmelékre. Egyik se bírt különösebb jelentőséggel, mert itt a föld mindenütt tele van ezekkel. Azt hitték, hogy római, de bizony a török időkből valók csak. Az egyik munkás másnap zöldszínű sok pénzt talált és akkor ismét szóltak a múzeumnak. De mire oda siettem az iskolából, addigra már sokat széjjel hordtak emlékbe a kis ezüstökből. Pénzt adtam az árokásóknak, akik nem akartak koronát elfogadni, ezért az új pénzből adtam nekik és a pénzeket mind egy darabig összegyűjtve bevittem a városi múzeumba.” Eddig Balogh Albin feljegyzése. Jómagam több pénzről feljegyzést készítettem, melyek a leletegyüttesből kiemelkedtek és mint érdekesség fontosnak tartottam kiemelt leírásukat. Elbeszélők szerint a lelet a következő években került elő: 1920. — 1927. — 1935. — 1936. — 1938. —1939. — a háború alatt. Ebből világosan látható, hogy a visszaemlékezések nem adtak jó támpontot és azokra támaszkodni ez esetben nem lehetett. A múzeum dolgozói sem tudtak közelebbit a leletről, így nem csoda, ha a leletet mindenki csak félretette. 2 Utolsó veretévszám: 1595. 3 Ebből a mennyiségből sok teljesen oxidált, nagyon rossz állapotban volt. Szemmel látható az együttesben a sok hamis dénár is, mely külön dolgozatot érdemelne meg. " Balogh Albinnak ezt a feljegyzését volt tanítványa: Dr. B. Zoltán mutatta meg nekem és hívta fel figyelmemet rá, engedte meg a reá való hivatkozást közölni. Ezúton is köszönetem érte. 5 I. Ferdinánd legkorábbi időszaka: 1519—21. Ebben az időben még jórészt I. Maximilien (Miksa) nevével adta ki érmeit. Erről ír J. Themessl 1912-ben: „Das Münzenwesen, usw. (1519—1564) Wien, 1912. év. 6—7. oldal.) ». . . erteilte Ferdinand schon mit Patent de date Grätz, 12. Juli. 1521 . . .:« — így ». . . bis auf unser Wohlgefallen an unsrestat, Ducaten, Rheinisch-Gülden, Beopolder ainen auf 4 Kreutzer, Pfennig, vnd Haller, auff das Korn vnd Schrot, wie unser lieber Herr vnd Anherr Kayser Maximilien, Hochlöblicher Gedechniss, die Ordnung in kays. Mt. Munzhaus zu Wien aufgericht, Münzen, vnd auf die Ducaten, Gulden, heopolder vnd zwey Kreutzer, auf der ainen seiten, unser Erbliche Wappen, so wir bei einander gewandlichen in ainem Schilde führen, vnd auf der andern Seiten den Schild in Kärndten, vnd auf die Pfennig vnd Haller den österr. Schild schlagen, vnd die Schrift darpuf tTl ilollPdl 1 |)QQPU ohn lauttpufl ■ FERDINANDVS. DEI GRATEA PRINCEPS. HISPANIARVM. ARCHIDUX. AVSTRIE. ET. CARINTHIAE. Eddig az idézet Themessl felelevenítésében. Az esztergomi példány meglehetősen kopott volt, de így is ritka példány. Nagyon nehéz eldönteni, hogy valójában ki verette. Talán döntő lenne a hátlap, mely hasonlít az un. ,,Reitertaler”-hez: tíz kis címer közben, középen koronázott aranygyapjasrend, többmezős spanyol címer. A pénz súlya 23 gramm volt, 41 mm átmérőjű, szélein utánnyírott. Állítólag ezeket a pénzeket Hyeronimus Kirchpucher pénzverőmester (Münzmeister) készítette ebben az időszakban. Erre utalna egy érdekes feljegyzés is: 1. Karinthia 2. Karinthia 3. Karinthia 4. Karinthia 5. Karinthia 6. Karinthia 7. Karinthia 8. Krajna I. Miksa I. Ferdinand I. Ferdinand I. Ferdinand I. Ferdinand I. Ferdinand I. Ferdinand I. Ferdinand Zwittertaler dukát dukát dukát sechser félbatzen pfennig heller 1518 (?) i db5 1552 4 db 1554 2 db 1555 1 db ? 1 db é. n. 1523 16 db 1523 27 db6 1527 C 1 db7 8