A Magyar Numizmatikai Társulat évkönyve, 1977

Bíróné Sey Katalin: Antik pénzek egykorú hamisítványai a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának gyűjteményében

A kelta eraviszkusz törzs római köztársasági dénárokat utánozott (2. kép). Ezek is hasonló kategóriába tartoznak, mint a philippeus utánzatok. Az i.e. 80-70 közötti dénárokat utánzó pénzek a veretőt is megnevezik. RAVIS, RAVISCI, IRAVISCI nevet látunk rajtuk, súlyuk kisebb a római dénárokénál. Szép számmal vannak a vezetőt nem megnevező, feltüntető köztársasági dénárutánzatok, sőt közöttük olyanok is, amelyek subaeratusok (3. kép). A római pénzek egykorú utánzatai a köztársaság korától a IV. század végéig megtalálhatók a Kárpát-medencében. Kronológiai megoszlásukra azt mondhatjuk, hogy az I. századból néhány Augustus dénár utánzatot isme­rünk. A II. századból már valamivel több az anyaguk. Traianus, Antoninus Pius dénár utánzatok képezik a hamisítványok legnagyobb részét. Ebből az időszakból származik az egyik legnagyobb olyan denárleletünk, amely egy­korú hamisítványokat is tartalmazott - a keceli lelet. A leletben 2816 db dénár volt Nérótól Julia Domnával bezárólag és 36 egykorú denárutánzat. A lelőhely a Duna-Tisza közén van. Mind a hamisítványok, mind az ere­deti dénárok nagyon kopottak, ebből ítélve több évszázadon át lehettek forgalomban. Brigetióból vagy környékéről származik az a cserép öntőminta (4. kép), amely egy II. századi római dupondius előlapját utánozza. Feltehetően An­tonius Piusét vagy Marcus Aureliusét. Ezen öntőmintából készített pénz azonban eddig még nem került elő. A III. századból nem sok a hamisítványunk, a IV. századból viszont annál több. Ritkák a follis utánzatok. Gyakoriak Nagy Constantinus és fiai redukált follisainak (Ae 3, Ae 4) utánzatai. Különösen a VICTORIAE LAETAE PRINC PERP, VIRTVS EXERCITVS és a PROVIDENTIAE AVGG (5. kép) táborkapus típus gyakori előfordulásúak. Gratianus bronza­inak utánzatai a legkésőbbiek anyagunkban. A II. századtól kezdve aureus, illetve solidus hamisítványok is vannak. Érdekes, hogy ugyanazt a hátlapot több uralkodó veretének utánzásakor is felhasználták, így az a hátlap (6. kép) egy Nagy Constantinus és egy Lici­­nius arany utánzatán is megtalálható. Általában mindhárom fémből készült hamisítványokra vonatkozik az, hogy a darabok könnyebb súlyúak, mint az eredetiek. Vannak azonban ne­hezebbek is. A hamisítók nemcsak a fém és a névérték közötti különbség hasznát, de ezen felül még a pénz kisebb súlyából adódó hasznot is meg­nyerték. A hamisítványok között, fémre való tekintet nélkül nagy a stílusromlás. Ennek oka, hogy a verőtövek - hiszen többnyire veréssel készültek ezek a

Next