Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1963 (7. évfolyam, 1. szám)
1964 / 1. szám
3 A KOLOZSVÁRI MAGYAR SZÍNHÁZö zönség összetételével, és végül a román, magyar s német színházi kapcsolatokkal óhajtok foglalkozni. Nem törekszem a fenti problémák körébe tartozó egész anyag bemutatására és értékelésére — tanulmányom célja elsősorban annak a módszernek kidolgozása, amelynek következetes alkalmazásával tudományos értékű választ tudunk majd adni közelebbről a kolozsvári, tágabb értelemben véve pedig az erdélyi magyar színészet kialakulásának kérdéseire. A színpadi kultúra kialakulásával kapcsolatosan az alapvető kérdés — minden más probléma ehhez viszonyul — az, hogy milyen társadalmi környezetben, milyen osztályviszonyok között jött létre a kolozsvári állandó színház. Ha a kérdésre legalább nagy vonalakban választ tudunk adni, akkor a kolozsvári színpadi kultúra jellegét, sajátos vonásait is tisztábban fogjuk látni, mint eddig. Az idő, amelyre kiterjed tanulmányom tárgya, mindössze pár esztendő, azonban az állandó színház létrejöttét megelőző éveknek — a közvetlen előzmények korának ismerete — az egykori társadalmi és művelődési viszonyok elemzése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük a kolozsvári állandó színháznak nemcsak a létrejöttét, de megmaradását és későbbi felfelé ívelő pályájának sokirányú eredményeit. A felvilágosodás és a színészet A színpadi kultúra állandósításának szándéka a felvilágosodás korában jelentkezik először, mint követelmény, és valósul meg a század végén létrejövő kolozsvári színházzal. E felvilágosodás osztálybázisa azonban a nyugateurópai felvilágosodástól eltérően, de sok tekintetben az orosz, a lengyel és a többi keleteurópai felvilágosodáshoz hasonlóan nem a polgárság volt, hanem a középnemesség. Természetesen sem Magyarországon, sem Erdélyben a felvilágosodás eszméi nem hatoltak be a középnemesség szélesebb tömegeibe, ezek az eszmék elsősorban a leszegényedő nemesi rétegekre, e kialakuló és főleg nemesi származású értelmiségre hatottak. A színészetért vívott harc hátterét keresve, mindenekelőtt a középnemességből kialakuló kisszámú, de művelt értelmiségű rétegeket kell megvizsgálnunk. A színészet azonban nem jelentkezik elszigetelten az általános felvilágosítói törekvésektől, hanem azokkal már a hetvenes évektől kezdve szorosan összefonódik. A színészetért vívott évtizedes harcok tehát nem csupán a feudális elmaradottság felszámolásáért indított küzdelmekkel bontakoznak ki párhuzamosan, hanem elősegítői és szerves részei a nyelvújítói mozgalomnak is. A felvilágosodás művelődési programja és a színészet Ha az anyanyelvű színpadi kultúra és a felvilágosodás viszonyát vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az állandó színházért vívott harc három szakaszra osztható. Az első Bessenyei fellépésétől a kilencvenes évekig tart. A második szakasz hátterét a nemesi ellenállási mozgalom.