Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1963 (7. évfolyam, 1. szám)

1964 / 1. szám

3 A KOLOZSVÁRI MAGYAR SZÍNHÁZ­ö­ zönség összetételével, és végül a román, magyar s német színházi kapcso­latokkal óhajtok foglalkozni. Nem törekszem a fenti problémák körébe tar­tozó egész anyag bemutatására és értékelésére — tanulmányom célja első­sorban annak a módszernek kidolgozása, amelynek következetes alkalmazá­sával tudományos értékű választ tudunk majd adni közelebbről a kolozs­vári, tágabb értelemben véve pedig az erdélyi magyar színészet kialakulá­sának kérdéseire. A színpadi kultúra kialakulásával kapcsolatosan az alapvető kérdés — minden más probléma ehhez viszonyul — az, hogy milyen társadalmi környezetben, milyen osztályviszonyok között jött létre a kolozsvári állandó színház. Ha a kérdésre legalább nagy vonalakban választ tudunk adni, akkor a kolozsvári színpadi kultúra jellegét, sajátos vonásait is tisztábban fogjuk látni, mint eddig. Az idő, amelyre kiterjed tanulmányom tárgya, mindössze pár esztendő, azonban az állandó színház létrejöttét megelőző éveknek — a közvetlen előzmények korának ismerete — az egykori társa­dalmi és művelődési viszonyok elemzése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük a kolozsvári állandó színháznak nemcsak a létrejöttét, de megmaradását és későbbi felfelé ívelő pályájának sokirányú eredményeit. A felvilágosodás és a színészet A színpadi kultúra állandósításának szándéka a felvilágosodás korá­ban jelentkezik először, mint követelmény, és valósul meg a század végén létrejövő kolozsvári színházzal. E felvilágosodás osztálybázisa azonban a nyugateurópai felvilágoso­dástól eltérően, de sok tekintetben az orosz, a lengyel és a többi kelet­európai felvilágosodáshoz hasonlóan nem a polgárság volt, hanem a közép­nemesség. Természetesen sem Magyarországon, sem Erdélyben a felvilá­gosodás eszméi nem hatoltak be a középnemesség szélesebb tömegeibe, ezek az eszmék elsősorban a leszegényedő nemesi rétegekre, e kialakuló és főleg nemesi származású értelmiségre hatottak. A színészetért vívott harc hátterét keresve, mindenekelőtt a középnemességből kialakuló kis­számú, de művelt értelmiségű rétegeket kell megvizsgálnunk. A színészet azonban nem jelentkezik elszigetelten az általános felvilágosítói törekvé­sektől, hanem azokkal már a hetvenes évektől kezdve szorosan összefonó­dik. A színészetért vívott évtizedes harcok tehát nem csupán a feudális elmaradottság felszámolásáért indított küzdelmekkel bontakoznak ki pár­huzamosan, hanem elősegítői és szerves részei a nyelvújítói mozgalom­nak is. A felvilágosodás művelődési programja és a színészet Ha az anyanyelvű színpadi kultúra és a felvilágosodás viszonyát vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy az állandó színházért vívott harc három szakaszra osztható. Az első Bessenyei fellépésétől a kilencvenes évekig tart. A második szakasz hátterét a nemesi ellenállási mozgalom.

Next