Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1988 (32. évfolyam, 2. szám)
1988 / 2. szám
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK XXXII. évf. 1988. 2. szám TANULMÁNYOK A SZECESSZIÓ FŐBB STILÁRIS SAJÁTOSSÁGAI HORTENSIA PAPADAT-BENGESCU ÉS KAFFKA MARGIT PRÓZÁJÁBAN (összehasonlító stilisztikai vizsgálat) 1. Ennek az összehasonlító stilisztikai és egyben stílustörténeti, irányzattörténeti vizsgálatnak az alapja az a felfogás, amely szerint az irodalmi irányzatok nemzetközi jelenségek (1. pl. Zsirminszkij 1968, Deugh 1968), illetőleg hogy irodalmak egymásra hatása mellett tipológiai hasonlóságokkal, megfelelésekkel is számolhatunk (1. pl. Dubain 1984: 193—224; magának a századfordulónak ilyen szempontú vizsgálatáról 1. pl. Bauer 1975, Bauer et al. [Szerk ] 1977, Chevrel 1981, Václavek 1982). Célja, hogy Hortensia Papadat-Bengescunak (1876—1955) az 1910-es években írt műveit, stílustörténeti szempontból megvilágítsam, a stílus szeceszsziós jellegét a Kaffka Margitéval való egybevetés alapján bizonyítsam, és sajátos vonásait kiemeljem. Kaffka Margit szecesszióját egy tágabb keretben (impreszszionizmus és szecesszió a századforduló prózájában), de éppen ezért kevésbé mélyfúrással már tanulmányoztam (Szabó 1976). Az itt újabb anyaggal kiegészített Kaffka-kép és a hátteréül szolgáló szecesszió-kutatásaim (Szabó 1982, 1984) alkotják a viszonyítási alapot, a bizonyítás eszközét, ami mint már ismert eredmény kevesebb fejtegetést és a leíró, bemutató részben kevesebb példaanyagot igényel, mint a bizonyítás tárgya, Hortensia Papadat-Bengescu szecessziója. Ugyancsak bevezetőként még azt is jelezni szeretném, hogy az irodalmi irányzatokat, stílustörténeti műszóhasználatomban (Szabó 1982: 11—65) a stílusfejlődési tendenciákat struktúraként fogom fel (erről 1. még Vajda 1978: 9—41). E szerint az irányzatokra jellemző stiláris sajátosságok és az azokat alakító stíluseszközök szerves egységet alkotnak, amelynek valamilyen domináns eleme, meghatározó erejű szervező elve van. A szecesszió ilyen elve a díszítettség. Hangsúlyoznom kell még azt is, hogy más felfogásoktól eltérően, de azokkal számolva, az irányzatot történelmi jelenségnek, nem pedig időtlen kategóriának tekintem. Nem beszélek tehát például az egy-egy fejlődési szakaszban különbözőképpen megnyilatkozó örök barokkról vagy manierizmusról. 2. A Hortensia Papadat-Bengescu gazdag életművére vonatkozó szakirodalomban meglehetősen kevés szó esik arról, hogy korai munkái milyen irányzatot képviselnek. Elismerik az írónő világképének újszerűségét, és azt is, hogy tulajdonképpen nincsenek elődei. És találóan jellemzik írásművészetének lírai jellegét, lélektani mélységeit, valamint új eszközeit, megoldásait, köztük szenzualizmusát és zenekultuszát. De irányzatával nem sokat foglalkoznak, csak nagy ritkán olvashatunk egykét szavas megjegyzést róla, de ezekben a megjegyzésekben sincs egység, sőt nem- Marea (A tenger, 1913), Dorinţa (A vágy, 1913), Vis de femeie (Női álom, 1913), Sephora (1914), O pasare (Egy madár, 1915), Femei, între ele (Nők egymás között, 1915 — 1916). E srat írás kötetben először 1919-ben jelent meg : Ape adinei (Mély vizek). — Lui Don Juan, in Eternitate, ii scrie Bianca Porporata (Don Juannak, az Örökkévalóságban, írja Bianca Porporata, 1916), Pe cine a iubit Alisiat (Kit szeretett Alisia?, 1919), Romanul Adrianei (Adriana regénye, 1920). E három írás kötetben először 1920-ban jelent meg: Lui Don Juan, in Eternitate ... (Don Juannak, az Örökkévalóságban).— Femeia în faţa oglinzei (Nő a tükör előtt, 1914). Azonos című kötetben először 1921-ben jelent meg. — A felhasznált kötet: Hortensia Papadat-Bengescu Opere I, Ediţie şi note de Eugenia Tudor, Prefaţată de Const. Ciopraga, Bucureşti, 1972. — A zárójelben szereplő lapszámok erre a kiadásra vonatkoznak.