Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1993 (37. évfolyam, 1-2. szám)

1993 / 1-2. szám

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK XXXVII. évf. 1993. 1—2. szám tanulmányok ANONYMUS MŰVE ÉS SZEMÉLYE „ ... vissza kell vezetni az embereket az igazság megtalálásának reményére ...“ (Augustinus: Bp. 1,1.) Közel 250 éve sűrűsödnek immár a kérdések egy 46 oldalas, latinul fogalmazott és hártyalapokra festett középkori írásmű körül, amiben is az ismeretlen, a névtelen szerző, tehát Anonymus, a magyar honfoglalás poétizált történetét regéli el, mégpedig úgy, hogy Magyarország dicső ki­rályainak és főurainak mitikus eredetmondájával, mintegy ősiségük fel­mutatásával vezeti be „Árpád dux“, azaz Árpád vezér nemes és nemze­­tes vitézeinek, magyar és kun lovagjainak fegyvertényeit, a jelképes 903-as esztendővel induló eseménysort.­ Az első kérdés, amely a korabeli alkotásmód értelmében az „inci­­pit“, vagyis a művet megnyitó prozódiai egység artisztikus jellegéből is következik, magát a címet, pontosabban: a kódex elnevezését illeti. Anonymus ugyanis az incipitben „gesta hungarum“-nak mondja el­beszélését, ezt a sajátos retorikai fikciót, amiben a „gesta“ szó a közép­kori geszták, azaz a prózában írt történetek vagy a verses történeti éne­kek többségének mintájára, — például a „Gesta Francomra et alio­­rum . . .“-nak, meg a „Chanson de Roland“-nak mintájára — a históriás mű eszmei hitelességét és tárgyának régmúltját szándékozik érzékel­tetni.­­, a „hungarum“ kifejezés pedig a ,,hungarus“ főnév többes számú birtokos esetének, a ,,hungarum“-nak rövid változata.­ A „Gesta Hungarum“ szerzője azért folyamodik ehhez a kivételes karakterű nyelvtani alakzathoz, mert írói célját korszerű művész módján. 1 Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés története. Budapest, 1979, Magvető, 7. — Györffy György: Előszó a „Gesta Hungarorum" hasonmás kiadásához. Budapest, 1975, Helikon, 7—23. — Uő: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Budapest, 1988, Akadémiai Kiadó, 7—144, 2 Ld: Albert Biaise: Dictionnaire latin-français des auteurs du moyen-âge. Turn­­haut, 1975, Brepols, 418: „gesta, f. 1.) histoire, récit, — 2.) charte de donation, — 3.) communication, nouvelle.11 A „gesta" második jelentésével kapcsolatban ld. Anony­mus büszke szavait a prológusban: Felix igitur Hungária / cui sunt dona data varia..." — Vö. „De geste ne voil pas chaunter / Ne veilles estories cunter." „Compus, par Raoul de Lenham (1256); idézi Arthur Langfors: Les incipit des poèmes français antérieurs au XVI? siècle. Paris, 1918, H. Champion, Genève, 1977, Slatkine Reprints, 83. — Sevillai Izidor: Etymologiarum libri. I. cap. XLI. Patr. Lat. 82, 122, col. B. és I. Cap. XLIV. u.o. 123—124. — Guillaume Picot: La Chanson de Roland. Paris, 1972, Larousse, I, 13 és II, 117, 1. jegyzet. 3 A második declinatioban „ ... le génitif pluriel en -um est bien moins rare que dşns la première déclinaison. . . Les poètes s’en servent bien plus que les prosateurs, surtout avec les noms de peuple. Ld. L. Laurand és A. Laurans: Manuel des études grecques et latines. Paris, 1966, A. et J. Picard et Cie/, II. 439—440.

Next