Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1993 (37. évfolyam, 1-2. szám)
1993 / 1-2. szám
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK XXXVII. évf. 1993. 1—2. szám tanulmányok ANONYMUS MŰVE ÉS SZEMÉLYE „ ... vissza kell vezetni az embereket az igazság megtalálásának reményére ...“ (Augustinus: Bp. 1,1.) Közel 250 éve sűrűsödnek immár a kérdések egy 46 oldalas, latinul fogalmazott és hártyalapokra festett középkori írásmű körül, amiben is az ismeretlen, a névtelen szerző, tehát Anonymus, a magyar honfoglalás poétizált történetét regéli el, mégpedig úgy, hogy Magyarország dicső királyainak és főurainak mitikus eredetmondájával, mintegy ősiségük felmutatásával vezeti be „Árpád dux“, azaz Árpád vezér nemes és nemzetes vitézeinek, magyar és kun lovagjainak fegyvertényeit, a jelképes 903-as esztendővel induló eseménysort. Az első kérdés, amely a korabeli alkotásmód értelmében az „incipit“, vagyis a művet megnyitó prozódiai egység artisztikus jellegéből is következik, magát a címet, pontosabban: a kódex elnevezését illeti. Anonymus ugyanis az incipitben „gesta hungarum“-nak mondja elbeszélését, ezt a sajátos retorikai fikciót, amiben a „gesta“ szó a középkori geszták, azaz a prózában írt történetek vagy a verses történeti énekek többségének mintájára, — például a „Gesta Francomra et aliorum . . .“-nak, meg a „Chanson de Roland“-nak mintájára — a históriás mű eszmei hitelességét és tárgyának régmúltját szándékozik érzékeltetni., a „hungarum“ kifejezés pedig a ,,hungarus“ főnév többes számú birtokos esetének, a ,,hungarum“-nak rövid változata. A „Gesta Hungarum“ szerzője azért folyamodik ehhez a kivételes karakterű nyelvtani alakzathoz, mert írói célját korszerű művész módján. 1 Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés története. Budapest, 1979, Magvető, 7. — Györffy György: Előszó a „Gesta Hungarorum" hasonmás kiadásához. Budapest, 1975, Helikon, 7—23. — Uő: Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Budapest, 1988, Akadémiai Kiadó, 7—144, 2 Ld: Albert Biaise: Dictionnaire latin-français des auteurs du moyen-âge. Turnhaut, 1975, Brepols, 418: „gesta, f. 1.) histoire, récit, — 2.) charte de donation, — 3.) communication, nouvelle.11 A „gesta" második jelentésével kapcsolatban ld. Anonymus büszke szavait a prológusban: Felix igitur Hungária / cui sunt dona data varia..." — Vö. „De geste ne voil pas chaunter / Ne veilles estories cunter." „Compus, par Raoul de Lenham (1256); idézi Arthur Langfors: Les incipit des poèmes français antérieurs au XVI? siècle. Paris, 1918, H. Champion, Genève, 1977, Slatkine Reprints, 83. — Sevillai Izidor: Etymologiarum libri. I. cap. XLI. Patr. Lat. 82, 122, col. B. és I. Cap. XLIV. u.o. 123—124. — Guillaume Picot: La Chanson de Roland. Paris, 1972, Larousse, I, 13 és II, 117, 1. jegyzet. 3 A második declinatioban „ ... le génitif pluriel en -um est bien moins rare que dşns la première déclinaison. . . Les poètes s’en servent bien plus que les prosateurs, surtout avec les noms de peuple. Ld. L. Laurand és A. Laurans: Manuel des études grecques et latines. Paris, 1966, A. et J. Picard et Cie/, II. 439—440.