Nyelvtudományi Közlemények 5. kötet (1866)

Tanulmányok - Budenz József: A magyar úgynevezett igekötők s az árja praefixumok. 1

2 BUDENZ JÓZSEF. ősülete csorbulna meg, ha valaki még ezentúl is Brassai úr ellen a magyar igekötők s az árja praefixumok egyneműségét vitatná ? Ta­lán a vakmerő vitatóé, mert Br. úr ellen tudományos igazság érde­kében szót emelni kész szentségtörés, crimen laesae majestatis ? Vagy talán Br. úré, mert kisülne, hogy nem mindenki hajol meg az ő féltett csalhatatlansága előtt ? De hiszen úgy sem ígérne ily válla­lat semmi sikert,­­ természetesen nem azt a sikert, hogy a rendíthe­tetlenül állításai mellett álló Brassai valami azokkal ellenkezőről is meggyőződjék, de igenis talán azt a kicsinyke sikert, hogy a ma­gyar nyelvtudományban egy kérdéses pont vagy Br. úr nézetével egyezőleg vagy az ellen döntetnék el,­­ mindegyik esetben siker, nem a vitatkozókra, hanem a tudományra nézve. Azt hiszem tehát, hogy nem járok rosszban, s nem kell a bosz­szuálló istenek menny köveitől rettegnem, midőn most Br. úr ijeszt­getése ellenére is, még egyszer a magyar igekötök s az árja ige­praefixum­ok egyneműségének védelmére kelek; mert hiszen én va­gyok a fent említett „újan cseperedett nyelvész," s kénytelen va­gyok nyilvánítni, hogy Br. úrnak 6-dik és 7-dik különbségi pont­jait, valamint az előbbieket is, tőlem kitelhetőleg higgadtan és éret­ten megfontolván sem vagyok képes arról a roppant különbségről meggyőződni, mely az említett igekötök és praefixumok között lé­teznék. De hogy Br. úr valahogy azt ne mondhassa, hogy e kérdés megvitatására engem a „kiirthatatlan német nyelvérzékem alkalmat­lanná teszen" (a nyelvérzékről különben alább is ejtünk még néhány szót), s hogy ennél fogva a magyar igekötők mivoltát meg sem ért­hetem , most csak annyit mondok biztosításomul, hogy legalább e kérdésben Br. úrral egyenlő compentensséggel bírhatok, mert ha nekem lehetetlen megérteni a magyar igekötöket, tehát neki, bátran mondhatom, lehetetlen megérteni a német s a többi árja igepraefixu­mok mivoltát. Nézzük most már egyenként a Br. úr fölhozta nagy különb­ségeket. 1) „A praefixumok az igékkel összeragadt particulák, melyek­nek csak kivételkép van külön létezésük" (Nyelvt. Ért. III. 53.) — „A magyarban ellenben mondhatni : Megetted az ételt? Meg. El­hoztad a pénzt? El.u — Br. úr szerint tehát abból, hogy valamely szó külön is létezik, s egy másik csak összetételben, már a két szó belső minőségére is lehet következtetni. Azonban a magyar igekö-

Next