Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

3 A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK DOR, LUGOSSY JÓZSEF, IMRE SÁNDOR, K­UN GÉZA gr., BRASSAI SÁMUEL, LAUCHSZ LÖRINCZ, KIRÁRY FERENCZ, VASS JÓZSEF, TÉLFY IVÁN, SZI­LÁDY ÁRON, LÖRINCZ KÁROLY, FINÁLY HENRIK nevét, s a IV. kötettől kezdve a mindnyájuk közül kiváló BUDENZ JózsEF-ét. HUNFALVY folyóiratában a szerkesztőnek s későbbi társának,­BuDENz-nek, működése irányánál fogva legelső helyet foglalt el — mely egy félszázadon át téli álmát aludta volt — a magyar nyelvhasonlítás. Ott tette közzé a szerkesztő a mordvin, osztják és szamojéd nyelvekről szóló tanulmányait, melyekben mindig tekintettel volt a magyarra is. Ott közölte BUDENZ első nyelvhasonlító tanulmányait s különösen magyar-török szóegyez­tető és szófejtő értekezéseit. FÁBIÁN bőven ismertette a finn nyelv szerkezetét. BIBÁRY a mordvint hasonlítgatta magyarral, finnel, törökkel stb. E mellett természetesen a magyar nyelvre magára vonat­kozó értekezések foglalták el a legfőbb tért. Ekkor kezdte meg HUNFALVY a magyar igeidők használatának tüzetes tárgyalását (erre HALDER KONRÁD közleménye indította, mely az igeidők kate­góriáit és műszavait tárgyalta, összevetve egymással a magyar, latin, görög, német igeidőket I. 53—59). Ehhez a kérdéshez IMRE SÁNDOR is hozzászólt, majd BUDENZ vetette össze érdekesen a magyar időalakok használatát a szanszkrit és török igeidőkével. — A nyelvjárástanulmányok fontosságát a szerkesztő fejte­gette, egyes nyelvjárásainkat pedig dolgozótársai ismertették: VASS­ JÓZSEF a dunántúliakat, TORKOS SÁNDOR külön a göcsejit, BUDENZ JÓZSEF a székely tájbeszédeket, LŐRINCZ KÁROLY külön a három­székit stb. — RIEDL SZENDE mutatványokat közölt készülő hang­tanából. BUDENZ hangtörténeti kérdésekkel, szóképzéssel, szó­fejtéssel foglalkozott. LAUCHSZ L. a szenvedő igealak­ról értekezett, s azután Pázmány nyelvét ismertette. FINÁLY azt fejtegette, «hogyan kell latinból magyarra fordítani», BRASSAI pedig «adalék okmányokat)) közölt «a nyelvújítás és nyelvrontás ügyében*. — Végül napirenden volt akkor is a helyesírás. A M. Nyelvészet közölte a ((nyelvtudományi bizott­mány)) javaslatát; akkor javasolták a mely, oly-féle névmásoknak egyszerű ly-lye­ való írását, a gyakori hiányjelek elhagyását (V házy teteje), továbbá­­a 1. osztály által még 1833-ban javult s máris sokak által használt tiszta c-U ! A helyesírás kérdéseihez hozzá-

Next