Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)
Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1
Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás. (Bemutatta a M. T. Akadémia I. osztályának 1896. november 3. és 23-iki ülésében.) Első közlemény: I. Honnan származik az a szláv nyelv, mely velejében az összes óhitű (görög keleti) és görög katholikus, sőt régi maradványkép kis területen még római katholikus szlávoknak is egyházi nyelvekül szolgál ? Közte és valamennyiük anyanyelve közt, még vidékeik szerint nem csekély mértékben módosítva is, oly nagy a különbség, hogy ezt a sajátságos nyelvet nemcsak mai, hanem még hajdani anyanyelvüknek sem tarthatják. Orosz, rutén, bolgár, szerb, horvát mind változtatott rajta, hogy saját nyelvéhez közelebb kerítse,*) de mind a mellett idegen maradt az mindnyájoknál és ha jól akarják érteni, ép úgy külön meg kell tanulniok, mint az olaszoknak, spanyoloknak, francziáknak a latint. Az egyházi szláv nyelv, bár különböző foglalatban, oly közös kincsek, melynek eredetét nem tudják. A szláv theológusokat, történetírókat és nyelvtudósokat már régóta foglalkoztatja e kérdés. Fáradozásaiknak mondhatni egész története és egyúttal ingatag sikere is már előre tükröződik azokban az elnevezésekben, melyekkel ez ismeretlen hazájú nyelvet teleaggatták. Mily tarkaság, bizonytalanság,, nyugtalanság, tapogatódzás, bukdácsolás, kapkodás ez elnevezésekben ! *) «Der natúr der sache gemáss wurde sie von jedem dieser völkerseinem einheimisehen idiom immer náher gebracht.» MIKLOSICH: Altslovenische Formenlehre in Paradigmen (Wien, 1874.) I. 1. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK, XXVII.