Nyelvtudományi Közlemények 27. kötet (1897)

Értekezések - Volf György: Az egyházi szláv nyelv hazája és a magyar honfoglalás - 1

AZ EGYHÁZI SZLÁV NYELV HAZÁJA. 3 névvel élnek.))1) Valamennyi közül tehát történetileg csakugyan •egyedül a szlovén név igazolható. De szlovénnek nevezik nyelvö­ket a vendek is és így szükségesnek mutatkozott, hogy a nyelvé­szek a régóta mindig szlovénnek nevezett egyházi szláv nyelvet a történeti név megőrzésével és a szintén szlovénnek nevezett vend nyelvtől való megkülönböztetésül ószlovén­nek nevezzék. E név nem követel semmiféle elméletet és különben is ma valamennyi közt még leginkább elfogadottnak mondható. Azért fejtegetéseim további folytában, minden elmélet mellőzésével, csakis az ószlovén nevet fogom használni, mely a mi nyelvtudományi irodalmunkban egyúttal a legismertebb és csaknem egyedül használatban levő is. A szláv nyelvtudósok kérdésünkkel főkép e század eleje óta foglalkoznak. Régibb megfejtő kísérleteket mellőzve, melyek az ószlovén nyelvet még szerb, sőt orosz eredetűnek is gyanították, csak azt emelem ki, hogy a vélemények lassan kint két vidék körül csoportosultak. Már némely történettudósok nagy fontosságot tulajdonítottak e kérdésben annak a történeti adatnak, hogy a szláv liturgia megteremtői, Cyrillus és Methodius, déli Maczedo­niában, Szaloniki (Thessaloniké) városában születtek. Erre támasz­kodva azután DOBROVSKY, miután a szerb eredetet el kellett ejtenie, egy hallomás szerint Maczedoniában, Szaloniki tájékán élő (szerb -bolgár-maczedón nyelvjárásban)) fedezte föl az ószlovén nyelvet. Igen nyomós okok ellen is elég erős volt neki a puszta hallomás és egy képzeletbeli szerb-bolgár-maczedón nyelvjárás. Jó ideig Maczedóniában kereste az ószlovén nyelv hazáját SAFARIK is, harag­gal támadva mindenkire, a­ki nem ott találta; de élte vége felé kénytelen volt megvallani, hogy addig hiába fáradozott,­­mivel túlságos nagy súlyt vetett az első nagy tanítók és Konstantinápoly­ból velük jött társaik hazai nyelvére és Maczedoniában mint valami vak utczában megrekedt.))2) Míg DOBROVSKY és eleinte sokáig SAFARÍK is, kik mellékesen mondva mindketten érzelmeik­ben teljesen elidegenedett hazánkfiai voltak, kész föltevéshez utólag kerestek nyelvi bizonyítékokat és ilyeneket nagy erőlte­téssel is alig találva, a hiányokat újabb-újabb föltevésekkel pótol­ *) JAGIC két bolgár középiskolai ószlovén grammatikát bírálva (Ar­chív fü­r davische Philologie XV. köt. 426. 1.) 2) SAFARIK id. m. 25. 1.

Next