Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IX. 1
2 MUNKÁCSI BERNÁT. változatokban: joli manum anléné paykiy ma «alsó nép ( emberiség) lakó piszkos föld» (III : 46.), paijkin sispa jelpin ma «piszkos (szemetes) hátú szent föld» (II : 318, 359, 373.). A föld geológiai alkatának felfogását tükrözi a költői nyelvnek igién ma «kérges (réteges) föld» jelzése pl. a következő idézetekben : sat at tinin punkém sqwén ma kit yalné ti punsant «száz hajas drága fejem a kérges föld két kezébe tették ím» (IV . 121.) «eltemették»; pojka at ke göllén: sqwin ma sat yalén ta usttlén «ha könyörgésünket (Polém-isten) meg nem hallgatod: a kérges föld hét közébe nyomsz alá» (II . 411.) F «sirba viszel», rqnyken sqwin ma sattalkivén, pankin ma yqt yalkwén jol ta tqmnénatd suttilali ((kiáltásunknak a kérges föld hét közébe, a piszkos föld hat közébe hallatszik ím alá zaja» (II . 30.), yqnt jelpin sqwiy man satálén ness ti yosylléna «az (ellenséges) hadat szent kérges földednek hét közébe csak úgy lecsapdosnak» (II : 133.)Teljesebb jelzések ugyané kifejezéssel: élem-yglés ünléné sqhin ma «emberlakó kérges föld» (I : 128, 139.), joli-mayum ünléné sqwin ma «alsó nép ( emberiség) lakó kérges föld» (I : 138; III : 46.), Numi-Tyrém lakém sqwin ma «N. T. rendelte kérges föld» (I: 128.), továbbá sat sqwép sqhin ma «hét kérgű, kérges föld» (II : 141.), sat sawpa jelpin ma «hét kérgű szent föld» (II : 145.). Az utóbbi adatok a földnek hét kérgét, illetve rétegét említik, mivel egybehangzó, hogy az előbb idézett példák is a «kérges földnek hét közéről) szólnak. Egy szoszvavidéki közlős szerint a földet azért nevezik így «hét kérgesnek» (vagy «hét bőrösnek», sat sqwin), mivel (felületén fű van, levél van; aztán fekete, fehér, vörös föld van» (1. VogNpGy. I : 243.) s e magyarázat helyessége kitetszik a hőséneknek gash-sqiv kifejezéséből is (II : 185.), mely a földet borító s bőr- vagy gyümölcshéj (sqiv) módjára lehántható «moharéteget» jelenti, mely tehát egyike a föld a hét sawn-jának. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a vogul felfogás a földnek «hét kérge» alatt a földrétegeket érti, melyeket bő módja van a népnek szemlélni a meredek sziklafalakon s a magas folyópartokon is. Megfelelő kifejezés az írtist osztják énekekben: sögon még, pnnen még «bőrös föld, szőrös föld» (PATKANOV: Irtysch-Ostj. II : 19.), vagy teljesebb jelzéssel: ömésta sogon még, punén még «ülő bőrös, szőrös föld» u. o. II : 58, 174—6.), gatai gatén sogon még, punén még «halott haló bőrös, szőrös föld» (u. o. II : 55.). A közlő szerint itt az