Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
„Az embernek szinte az az érzése támad, hogy bizonyos egymástól függetlenül is könnyen elgondolható nyelvi sajátosságok, olyanok, amelyek között elméletileg nem szükségszerűen kell kapcsolatnak lennie, mégis hajlamosak csoportosulni s olyan erők sodrásába beállni, amelyek lent a mélyben a fejlődés irányát meghatározzák. Ha tehát megsejtjük két nyelv hasonlóságát, továbbá azt, hogy lent a mélyben azonos okok alakítják formáikat, nem szabad túlságosan meglepődnünk azon sem, hogy a fejlődésnek bizonyos tendenciái azonosak lesznek bennük." (EDWARD SAPIR, 1921) I. Affixált személyjelölő paradigmák tipológiája és története 0. A vizsgálat módszere, célja 0.1. A dolgozatban folytatott vizsgálat elméleti előfeltevéseit és módszereit illetően a strukturális tipológiának abba a fejlődésvonalába illeszkedik, amelynek kibontakozása J. H. GREENBERG (1963) nevezetes szórendi cikkének megjelenése után kezdődött meg. A tipológiának ez az iskolája egy évtized alatt meglehetősen nagy mennyiségű empirikus anyagot dolgozott fel (pl. Working Papers 1917; GREENBERG 1978), aminek következtében lehetőség nyílt nagyszámú egyetemes és implikációs univerzálé felállítására. A nyelvi típusok így kidolgozott, árnyaltabb fogalma a nyelvtörténészek kezében alkalmassá vált arra, hogy az előzőeknél sokkal nagyobb mértékben támaszkodjanak rá egyes nyelvtörténeti folyamatok vizsgálatában, s főképp a szintaktikai rekonstrukcióban. Kibontakozni látszik ezen túl egy olyan nyelvtörténeti irányzat is, amely fölteszi, hogy tipológiailag egymáshoz közel álló nyelvekben hasonló nyelvtörténeti folyamatok mehetnek végbe: hasonló irányú változás folyhat le a nyelvek szórendi típusában, esetrendszerük eltűnésében, majd újjáalakulásában, morfológiai típusuk megváltozásában stb. Ennek az iskolának a keretében több elképzelés is született a tipológiai korszakok változási irányairól és a változások okairól, időnként azzal az igénnyel, hogy Sapir ismeretes „drift" fogalmát valamilyen elméleti konstruktummal helyettesítsék. E változásmodellek helyenkénti empirikus megalapozottságuk ellenére sem állnak össze • Tipológia és nyelvtörténet