Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 32. szám (1978)

Hírek

A Bakony-éhoz hasonló etimológiai felvilágosítás található a FNESz.-ben Angyalföld-ről, Balaton-ró\, Bécs-ről, Budapest-ről, Cleveland-ről, Concó-ról, Eger-ről, Erdély-röl, Esztergom-ról, Galya-tető-ről, Győr-ről, Hargita-ról, Hor­­tobágy-ról, Kadarcs-ról, Kukutyin-ról, Lágymányos-ról, Lillafüred-ről, Maros­ról, Misefá-ról, Péterfia utcá-ról, Pozsony-ról, Sárospatak-ról, Sesía/cert-ről, Szentpéterúr-röl, Tabán-ról, Tihany-ról, Vereckei-hágó-ról, Vérmező-ről, Ze­­begény-ről és sok ezer más helynévről. Mutatóban álljon még itt a Budapest közforgalmi repülőterét magában foglaló terület nevének, Ferihegy-nék az eredetmagyarázata: „Az összetétel előtagja Mayerffy Ferenc (1776—1845) pesti serfőzőmester keresztnevének becealakjából keletkezett. Mayerffy telepített először szőlőt és gyümölcsöst a térségnek vékony futóhomokréteggel borított lapos buckáira. A hegy utótagnak ’szőlőskert’ az értelme.” KISS LAJOS A negyedik teljes magyar Kalevala-fordítás 1976 utolsó napjaiban jelent meg Helsinkiben a negyedik teljes magyar Kalevala-fordítás. A mindösszes kétszáz példányban sokszorosított, szerény külsejű könyv Rácz István művészettörténész és műfordító saját kiadása, amelyhez a Finn Kulturális alap ösztöndíjjal járult hozzá. A kötet könyvke­reskedői forgalomba nem került: barátainak, ismerőseinek szánta Rácz István. Ki a Kalevala új magyar fordítója? Aligha akad ma Finnországban még valaki, aki a finn népi műveltség tárgyi emlékeit úgy ismerné, mint ő. És aligha van ma olyan fiatal finn képzőművész, néprajzos, művészettörténész, aki ne ismerné Rácz István nevét. Munkásságával elismerést szerzett mind szü­lőhazájának, Magyarországnak, mind pedig a rokon finn nemzetnek, szerte a nagyvilágban. Rácz István Tőketerebesen született, 1908-ban. Az első világháború után a család Sárospatakra költözött, itt érettségizett Rácz István, majd az Eötvös Kollégium diákjaként a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. Részt vett az illegális baloldali diákszervezkedésben, emiatt vizsgálati fogságot is szenvedett. Csehszlovákiába emigrált, majd 1939-ben már Finnországban lakik, ahol tanárként, íróként, műfordítóként dolgozott, és nagy elismerést aratott művészi fényképfelvételeivel. 1943-ban megnősült, feleségül vett egy kelet­­-karéliai parasztlányt, s még ugyanebben az évben visszatért Magyarországra. A háború után nyomban munkához kezdett: a finn tapasztalatokat is fel­használva népfőiskolát szervezett Sárospatakon; törekvéseinek célja: a magyar paraszt fiatalság műveltségének korszerű színvonalra való emelése. Beszámo­lókat írt finnországi élményeiről, finn szépirodalmi műveket fordított ma­gyarra. Feleségének egészségi állapota azonban erősen megromlott, s az orvos Suomi levegőjét ajánlotta számára. Így 1956 karácsonyát már újból Finnor­szágban töltik. Ettől az időtől kezdve Rácz István elsősorban művészettörténeti kérdésekkel foglalkozott. 1959-ben megjelent művészettörténeti képeskönyve a finn középkor műkincseiről. Ennek a munkának nemcsak Finnországban volt átütő sikere, hanem — mivel megjelent angolul, franciául és svédül is — szer­te a nagyvilágban. Ezt a munkát számos más művészettörténeti „kismonog-86

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék