Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 32. szám (1978)

Hírek

ráfia” követte. Munkái általában a nagyközönségnek szólnak, de a bevezető tanulmányok a legmagasabb igényeket is kielégítik. Művészettörténeti munkásságának elveiről ő maga így ír nemrégen meg­jelent önéletrajzában: „Hitem szerint egy nemzet műveltségéhez nemcsak­ az irodalom és a zene, hanem a képzőművészet is szorosan hozzátartozik. Ezt a művészeti múltat a műemlékek s a múzeumok őrzik ugyan, de nehezen hoz­záférhető módon: nincs mindenkinek alkalma bármikor elmenni, s in natura megtekinteni a múlt alkotásait. Ezért ezt a modern fényképezés és nyomda­­technika segítségével épp úgy könnyen hozzáférhetővé kell tennünk, mint ahogy a könyvek — az olcsó zsebkönyvek — mindenki számára lehetővé te­szik a mindenkori kapcsolatot az irodalommal, vagy a hanglemezek, a rádió kiszélesítették a zenei ismeretek elterjedését is. Mivel a művészet elsősorban vizuális jelenség, én a műalkotásokról nem hosszú lére eresztett és nehezen emészthető fejtegetéseket kívánok nyújtani, hanem olyan lenyűgözően szug­­gesztív felvételeket, ahol az alkotás önmaga beszél, s a szöveg csupán a leg­szükségesebb adatokat közli”. Rácz István ezeket a művészeti elveket kiemelkedő sikerrel alkalmazta. Ezt a finn Állami Díjjal való kitüntetés is bizonyítja. Hallatlanul gazdag művészettörténeti és irodalmi alkotótevékenységét Rácz István nemrégiben egy újabb művel egészítette ki: megajándékozott bennünket az új — immáron negyedik — Kalevala-fordítással. Fölteheti valaki a kérdést, hogy Vikár Béla, illetőleg a tragikus sorsú fiatal erdélyi tehetség, Nagy Kálmán kiváló Kalevala-fordítása után szükség volt-e egy újabb fordításra. A válasz erre a kérdésre teljesen egyértelműen csak igen lehet. Minden új fordítás összehasonlítási alapot is teremt, hozzá­járul a magyar nyelv fejlődésének egészséges irányba való tereléséhez, nyelvi tisztaságának, nemes hagyományainak ápolásához, amit egyik legfontosabb feladatuknak tekintenek ma is irodalmunk és nyelvi, szellemi életünk leg­kiválóbb személyiségei. Rácz István fordítása mai nyelvünk fejlődését segíti, kifejező készségét gazdagítja. Egész nyelvezete, ízes kifejezései, sajátos alliterációi a Halotti Be­széd, az Ómagyar Mária-siralom, Kriza János Vadrózsáinak, a Kallós Zoltán és Szabó T. Attila készítette Balladák könyvének, a magyar virágénekek hal­latlanul gazdag kincsének alkotó módon történt felhasználása. Hadd idézzünk erre csupán néhány példát az alliterációk sorából: kérdve kérdi a küszöbről: a parton pengő pénz peregjen; — Tüzét szorgos szolgák szítják, rossz rabok rendre fújtatják; — szikrát szór a szekercéje; — Magad tértél tiltott helyre, vetemedtél vad vétekre; — S a vénséges vén Vejnemöj­­nen fordítás — telitalálat. Mind Vikár Béla komoly öreg Vejnemöjnen, mind Nagy Kálmán derék öreg Vejnemöjnen fordításánál jobban illik a Kalevala világába, s valóban a Halotti Beszéd halálnak halálával halsz szép képével és kifejezésével helyezhető egy sorba. Rácz István Kalevala-f­ordításár­a a következetes természetesség jellemző. De emellett sok nyelvjárási jellegzetességet tartalmaz, nem ritkák az archaiz­­musok, sőt néhány esetben nem zárkózik el a már-már durvának minősíthető szavak használatától sem. Új szavakat is teremt finn mintára, s különösen szí­vesen él a szóelvonás módszerével. De bevonja fordításába a bizalmasabb hangulatú, a familiáris jellegű kifejezéseket, sőt a gyermeknyelv szavait is.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék