Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 32. szám (1978)
Hírek
ráfia” követte. Munkái általában a nagyközönségnek szólnak, de a bevezető tanulmányok a legmagasabb igényeket is kielégítik. Művészettörténeti munkásságának elveiről ő maga így ír nemrégen megjelent önéletrajzában: „Hitem szerint egy nemzet műveltségéhez nemcsak az irodalom és a zene, hanem a képzőművészet is szorosan hozzátartozik. Ezt a művészeti múltat a műemlékek s a múzeumok őrzik ugyan, de nehezen hozzáférhető módon: nincs mindenkinek alkalma bármikor elmenni, s in natura megtekinteni a múlt alkotásait. Ezért ezt a modern fényképezés és nyomdatechnika segítségével épp úgy könnyen hozzáférhetővé kell tennünk, mint ahogy a könyvek — az olcsó zsebkönyvek — mindenki számára lehetővé teszik a mindenkori kapcsolatot az irodalommal, vagy a hanglemezek, a rádió kiszélesítették a zenei ismeretek elterjedését is. Mivel a művészet elsősorban vizuális jelenség, én a műalkotásokról nem hosszú lére eresztett és nehezen emészthető fejtegetéseket kívánok nyújtani, hanem olyan lenyűgözően szuggesztív felvételeket, ahol az alkotás önmaga beszél, s a szöveg csupán a legszükségesebb adatokat közli”. Rácz István ezeket a művészeti elveket kiemelkedő sikerrel alkalmazta. Ezt a finn Állami Díjjal való kitüntetés is bizonyítja. Hallatlanul gazdag művészettörténeti és irodalmi alkotótevékenységét Rácz István nemrégiben egy újabb művel egészítette ki: megajándékozott bennünket az új — immáron negyedik — Kalevala-fordítással. Fölteheti valaki a kérdést, hogy Vikár Béla, illetőleg a tragikus sorsú fiatal erdélyi tehetség, Nagy Kálmán kiváló Kalevala-fordítása után szükség volt-e egy újabb fordításra. A válasz erre a kérdésre teljesen egyértelműen csak igen lehet. Minden új fordítás összehasonlítási alapot is teremt, hozzájárul a magyar nyelv fejlődésének egészséges irányba való tereléséhez, nyelvi tisztaságának, nemes hagyományainak ápolásához, amit egyik legfontosabb feladatuknak tekintenek ma is irodalmunk és nyelvi, szellemi életünk legkiválóbb személyiségei. Rácz István fordítása mai nyelvünk fejlődését segíti, kifejező készségét gazdagítja. Egész nyelvezete, ízes kifejezései, sajátos alliterációi a Halotti Beszéd, az Ómagyar Mária-siralom, Kriza János Vadrózsáinak, a Kallós Zoltán és Szabó T. Attila készítette Balladák könyvének, a magyar virágénekek hallatlanul gazdag kincsének alkotó módon történt felhasználása. Hadd idézzünk erre csupán néhány példát az alliterációk sorából: kérdve kérdi a küszöbről: a parton pengő pénz peregjen; — Tüzét szorgos szolgák szítják, rossz rabok rendre fújtatják; — szikrát szór a szekercéje; — Magad tértél tiltott helyre, vetemedtél vad vétekre; — S a vénséges vén Vejnemöjnen fordítás — telitalálat. Mind Vikár Béla komoly öreg Vejnemöjnen, mind Nagy Kálmán derék öreg Vejnemöjnen fordításánál jobban illik a Kalevala világába, s valóban a Halotti Beszéd halálnak halálával halsz szép képével és kifejezésével helyezhető egy sorba. Rácz István Kalevala-fordítására a következetes természetesség jellemző. De emellett sok nyelvjárási jellegzetességet tartalmaz, nem ritkák az archaizmusok, sőt néhány esetben nem zárkózik el a már-már durvának minősíthető szavak használatától sem. Új szavakat is teremt finn mintára, s különösen szívesen él a szóelvonás módszerével. De bevonja fordításába a bizalmasabb hangulatú, a familiáris jellegű kifejezéseket, sőt a gyermeknyelv szavait is.