Nyelvünk és Kultúránk - az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója, 86. szám (1992)
Lőrincze Lajos: Köszöntő
LŐRINCZE LAJOS Köszöntő* Szeretettel köszöntöm a VII. Anyanyelvi Konferencia résztvevőit, s mindnyájuknak sikeres tanácskozást kívánok. Betegségem meggátol abban, hogy személyesen részt vegyek ezen a nagyon fontos, a múltat felmérő, a jövő feladatait kijelölő összejövetelen, ezért engedjék meg, hogy néhány sorban vázoljam azokat a gondolatokat, amelyeket a konferencia elé szerettem volna tárni. Az előzetes tárgyalások során felmerült az a gondolat, hogy változtassuk meg az Anyanyelvi Konferencia nevét, legyen ezentúl Anyanyelvi Társaság. Én ezt a változtatást — több szempontból is — fölöslegesnek tartom. 1. Akik ismerik az anyanyelvi konferenciák kialakulásának, kibontakozásának történetét, tudják, hogy ez sajátos, egyedi név, amely utal a mozgalom különböző fázisaira, fejlődésére. Az első — a debreceni 1970-ben — valóban egyetlen konferencia volt, annak megbeszélése, hogyan, mivel tudnánk segíteni a határainkon kívüli, kisebbségben élő magyarságot abban, hogy anyanyelvét ápolja, őrizze. Ezt konferenciák sora követte, amikor is az eredményeket, a gondokat számba vettük, a további feladatokat kijelöltük. Végül: az intézmény, a mozgalom neve is a már ismert, elfogadott Anyanyelvi Konferencia lett. *A hetedik Anyanyelvi Konferenciáról — az előzőktől eltérően — nem külön kötetben, hanem a Nyelvünk és Kultúránk e számában adunk ismertetést, remélve azt, hogy így a jelentős találkozóról szóló hírek biztosabban eljutnak mindazokhoz, akik a folyóirat hasábjain át eddig is figyelemmel kísérték az anyanyelvi mozgalom életét. Az összefoglalóhoz kapcsoltuk Nagy Károlyinak az Anyanyelvi Konferenciát szélesebb távlatokba építő áttekintését, s közzé tesszük a szekciók vezetőinek összesítéseit, az írásban is benyújtott felszólalásokat, valamint a konferenciával kapcsolatos dokumentumokat. Itt köszönöm meg Borbándi Gyulának, hogy segített kiadásra előkészíteni az anyag jelentős részét. (A szerkesztő) .