Polgári Fiúiskola, Nyíregyháza, 1918
REV 981 Egy nagy tanúság szól hozzánk az elmúlt változó és szomorú időkből, az, hogy az iskolák egyetlen irányítója és vezető csillaga mindenkor csak az erős nemzeti érzés lehet. REV 2010 Ez tartott fenn bennünket is, ez ad erőt ezután is. Enélkül az iskola olyan, mint a halottasház, mely némán és hangtalanul virraszt a sötét éjszakában. Enélkül az iskola olyan, mint az ugarba szakadt föld, mely fölött nem szól a dalos pacsirta, mint élő lelkiismeret és amely föld nem jóillatu virágot, áldásos termést, hanem gazt és fájdalmas bánatot terem. Most a magyarság gyászának szomorú idejében a magyar iskolák könnyes tekintetükön át is mosolygó mezőkről, szivárványos égről, jobb jövendőről álmodoznak. S tudjuk kötelességünket, nem engedjük, hogy évezredes múltúnkat kitöröljék a nemzetek történetéből. A mi szívünket, melybe az egész Magyarország van beírva, nem darabolhatják fel. A mi érzéseinknek nem szabhatnak erőszakkal határt. Az iskolákban egyetlen dalt fog hallani minden ifjú és gyermek ,ez a dal nem a lemondás dala. A Kárpátok, Erdély, Adria ezentúl is a magyar iskoláké. Ezekről tanulunk, ezekről beszélünk mindennap, mint élő valóságról. S ha egy napon, tudjuk nemsokára, elmúlik a lidérces álom, azt mondjuk: Jertek szeretteink, ti eddig is a mieink voltatok! A rendkívüli viszonyok és román megszállás miatt a múlt iék. évben nem adhattunk ki értesítőt, azért ebben az évkönyvben egyszerre közöljük az 1918—19.és 1919—20. isk. esztendők történetét. 2