Nyíregyházi Napló, 2011. július-december (18. évfolyam, 26-46. szám)
2011-09-23 / 34. szám
Helytörténet KULTÚRA \ %ft i Régi nyíregyházi polgármesterek - IV. Krasznay Gábor (1873-1890) SZERZŐ: KOMISZÁR DÉNES Krasznai és mezőtelegdi Krasznay Gábor Imre (Ököritó, Szatmár vármegye, 1821. március 14.Nyíregyháza, 1890. szeptember 27.) dr. jur. egy régi nemesi famíliából származott; a családról az első okmány 1461 -ből való, amikor abban egy András nevű őséről tettek tanúbizonyságot. A Krasznayak I. Miksa királytól 1573. szeptember 20-án kapták címeres nemesítő levelüket. Kraszna, Szatmár és Szabolcs vármegyékben voltak földbirtokosok. Apja, az igen szigorú nevelést biztosító, erős katolikus hitet sugárzó Ferenc (1780-1846) dr. jur., ügyvéd, 1809-től Szatmár vármegye tisztiügyésze, 1816-tól 1838- ig a debreceni tiszántúli kerület kir. táblájának tisztiügyésze, anyja marosi Olasz Erzsébet (1797— 1852), régi kemecsei nemesi család sarja. A 11 gyermek közül Krasznay Gábor volt az ötödik. Az 1848-as forradalom Nagykállóban, vármegyei jegyzői beosztásban érte Krasznay Gábort. Kálló, a megyeszékhely volt a központja a ’48-as szabolcsi események kezdetének. 1848. szeptember 10-én itt alakult meg a híres-neves, nagy emlékű 48. honvédzászlóalj, melyben már a kezdetekkor főhadnagyként esküt tett Krasznay. A szabadságharcot tisztességgel, becsülettel, hősiesen végigharcolta, végig küzdötte az utolsó pillanatig. A szabadságharc vége Komáromban, a vár védelmében érte. 1849. október 2-án, a vár feladása, a szabadságharc végleges bukása után saját kocsijával tért haza Komáromból Érsekújvár- Léva-Losonc-Fülek-Miskolc útvonalon. Saját kocsiján hozta haza a gávai Rakovszky Sámuel ezredest, volt zászlóaljparancsnokát. A katonái által hősiesen imádott Rakovszky a derekára csavarva mentette meg a 48. zászlóalj zászlaját és Krasznay Gábor úgy hozta haza Kemecsére. Innen öccse, Péter vitte Baktára Dégenfeld grófnénak, a zászlót adományozó zászlóanyának, az életükkel és vérükkel őrzött védett szent ereklyét. 1849 novemberétől, az önkényuralom idején nem vállalt hivatalt, Nyíregyházán ügyvédi irodát vezetett. Az 1870-es évek alapjaiban minőségi változásokat eredményeztek Nyíregyháza közéletében. Az 1871. XVIII. és a XXXI. törvény megalapozta Nyíregyháza megyeszékhellyé válásának lehetőségét. Az 1871. XVIII. törvény megváltoztatta a rendezett tanácsú városok képviselő-testületének összetételét. A szokásos módon választható egyik fél mellé a másik felet a legtöbb adót fizető lakosok sorrendje alakította ki. Jelentősen megnőtt a városi polgárság és az értelmiség szerepe a város közéletében, és az önkormányzatában is. A XXXI. törvény - az országosan felállítandó törvényszékek közül - Szabolcsban nem Kállóba, a megyeszékhelyre helyezte, hanem Nyíregyházára telepítette a megyei bíróságot. 1873. január 9/10-én Bónis Barnabás szabolcsi első alispán elnöklete alatt Krasznay Gábort - egyhangúlag - Nyíregyháza polgármesterévé választották. Az év eleji tisztújításon a közbizalom az 52 éves helybeli ügyvéd Krasznay Gábor személyében találta meg az új helyzetnek is megfelelő, alkalmas polgármestert. Ez a döntés azért is figyelemre méltó, mert a túlnyomórészt evangélikus vallású város bizalma egy római katolikus személyben fedezte fel a nehéz időkben szükséges városi vezetőt. Még ez évben vette feleségül Nagy Gizellát; házasságuk gyermektelen maradt. Lukács Ödön, kortárs történetíró, aki 1886-ban adta ki „Nyíregyháza története” című monográfiáját, aki „a szilárd jellem, a szerénység, az önzetlen jóakarat, a tapintat” jellemvonásait emelte ki Krasznay Gábor legfőbb tulajdonságaiként. Találóan, hisz polgármesterségének nehéz feladata volt a megyével folytatott tárgyalások eredményes vezetése, a két önkormányzat érdekeinek összehangolása. Polgármestersége alatt lett 1876-ban Nyíregyháza megyeszékhely; ő vette át a mai formájában látható, emeletessé átépített városházát, és adta át egy részét a mai megyeháza felépítéséig a megyei hivatalok számára. Az 1876. december 7-én elhunyt Deák Ferenc temetésén ő képviselte Nyíregyházát. A város lendületesen fejlődött. Az ő idején épült a honvédlaktanya, a törvényszék épülete és a fegyház rokona, Megyery Géza elnöksége alatt), a mai református templom, a közvágóhíd. 1886-ban a városi gőz- és kádfürdő, a közraktár (a volt Vasvill Depó), 1884- ben a Népkert-park a vasútállomás mellett. Ekkor épült a mátészalkai vasútvonal, az izraelita templom. Az utcákat ekkor kövezték. E nagy jelentőségű fejlődés sajnos nem ment súrlódás, sértődés, színvonaltalan intrika nélkül. Ám Krasznay mindig megtalálta a szükséges hangot, higgadt vezetési stílus jellemezte, mindig a város érdeke, békéje vezérelte. A Szabolcs megyei Honvédegylet elnöke is volt, akinek utódjául az egyesület élére légid. Krúdy Gyula ’48-as honvéd századost (az író nagyapját) választották meg. Az elnöki székben igen neves személyek voltak: Kállay Emánuel alispán, Rakovszky Sámuel honvéd ezredes, pazonyi Elek Ferenc honvéd alezredes, Krúdy Gyula ’48-as honvéd százados elnöki tisztét haláláig, 1913-ig töltötte be. Maga az egyesület az I. világháború zűrzavarában enyészett el. 1885 nyarán szélütés érte Krasznay Gábort. Bencs László első tanácsnok, Májerszky Béla főjegyző és az ügyszerető, vezető munkatársak a város érdekében kellő pontossággal intézkedtek a beteg polgármester helyett. Polgármesterségének utolsó éveiben, betegsége idején Bencs László volt a helyettese, aki igen aktív szervező, nagy tudású vezető volt. Bencset az „építő-békítő” Krasznay Gábor 1890. szeptember 27-ei halála után egyhangúan polgármesterré választották. Krasznayt szeptember 29-én helyezték örök nyugalomra Nyíregyházán. Sírja már nem lelhető fel. Keipert László festőművész az 1920-as évek elején készítette el portréját, amely a városházán látható. Forrás: Keleti Panteon (szerk. Kopka János), Kemecsei Helytörténeti Krónika (szerk. Lucza János). ■ Szeptember 24-én 18 órai kezdettel a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola hangversenytermében veszi kezdetét immár nyolcadik alkalommal a Nyíregyházi Cantemus Kórus 2011/2012-es kórusbérlet sorozata, melyet „Kontrasztok” elnevezéssel indítanak útjára a szervezők. Az első előadás, mely a „Férfi - Nő” címet viseli, hagyománybontó módon kilép a Cantemus kórusaitól többnyire megszokott keretekből és az énekhang mellé hangszereket is felvonultat a programban egy olyan mű megszólaltatása érdekében, mely - a szervezők és az adók véleménye szerint - az utóbbi évek magyar kortárs művészi muzsikájának egy rendkívül ígéretes alkotása. Gyöngyösi Levente zeneszerző 1. szimfóniája, melynek ősbemutatója 2009 no 8 2011. szeptember 23. vemberében hangzott fel a Művészetek Palotájában, most Nyíregyházán kerül bemutatásra Hollerung Gábor vezényletével a Budafoki Dohnányi Zenekar, a Pro Musica Leánykar és Cantemus Vegyeskar tolmácsolásában. Mindhárom együttes részese volt a két évvel ezelőtti ősbemutatónak, így joggal remélhetjük, hogy a nyíregyházi előadás belopja magát a hallgatók szívébe. A mezzoszoprán szólót a Magyar Állami Operaház művésze, Kolonits Klára énekli. Az I. szimfónia szerző szavai szerint egy személyes vonatkozásokban bővelkedő szerelmi történetet dolgoz fel, amelynek íve egy nagy szerelem születésétől, annak elmúlásán át az új szerelem születéséig tart. Az első három tétel előtt mottóként egy vers áll, amely a tétel hangulatát érzékelteti. A IV. tételben megjelenik az énekhang, itt a mezzoszoprán szólista és a kórus meg is szólaltatja a költeményeket. A műben többek között Kosztolányi Dénes, Paul Eluárd, Christian Morgenstern, Dsida Jenő, Pilinszky János, Rainer Maria Rilke és József Attila versei szerepelnek. A nyíregyházi hallgatóság szeptember 24-én Felix Mendelssohn-Bartholdy Szentivánéji álmából is hallhat még részleteket a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Cantemus kórusainak közös produkciójaként. Bérletek és az egyes előadásokra jegyek kaphatók a Nyíregyházi Cantemus Kórus irodájában. (Nyíregyháza 4400, Vay Ádám krt. 18. Tel.: +36 42 508-708, email: mail@cantemus.hu.) Normantas Paulius: Cigányok A Jósa András Múzeumban nyílt meg Normantas Paulius kiállítása. A Cigányok címmel született tárlat munkáit az Északindiai falvakban, városokban és sivatagi településeken, valamint Kelet- Magyarországon készítette a litván származású művész. Normantas Paulius huszonhét évvel ezelőtt érkezett fotósként hazánkba először, munkája során bejárta már egész Ázsiát. Ezúttal Indiában töltött el 3 hónapot és 2600 képet készített az ott élő cigányokról. Magyarországon kétezernél több fotót csinált 14 faluban, elmondása szerint ez nagy kihívás volt számára. A tárlat megnyitóján Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke kiemelte: a fotókiállítás is segíthet a cigányság elfogadásában és a felemelkedésében. A kiállítás október 11-éig tekinthető meg a Jósa András Múzeumban. A tárlaton kilencven képen mutatja be művész az indiai és a hazai cigányságot. A tervek szerint a kiállítást a nyíregyházi helyszín után a Parlamentben bemutatják.