Nyíregyházi Napló, 2015. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-30 / 4. szám

ÉRDEKESSÉGEK KULTÚRA A MAGYAR KULTÚRA NAPJA A MEGÚJULT VMKK-BAN A magyar kultúra napja tiszteletére a megújult Váci Mihály Kulturális Központ telt házas színháztermében csendült fel Nyíregyházán Kölcsey Ferenc Erkel Ferenc által megzenésített műve, a Himnusz. Az első­ ünnep 1989-ben volt Magyarországon annak emlékére, hogy 1823-ban Kölcsey Ferenc ezen a napon, január 22-én fejezte be Himnusz című költeményét. A nyíregyházi önkormányzat ünnepi megemlékezésén dr. Kovács Ferenc polgármester köszöntőbeszédében örö­mét fejezte ki, hogy a város lakói a magyar kultúra napját idén egy felújított épületben, a megújult Váci Mihály Kál-láthatta a közönség turális központban ünnepelhetik. A polgármester azt mondta: ez jó alkalom arra, hogy fejet hajtsunk egykori nagyjaink előtt és méltassuk azokat, akik korunkban foly­tatnak művészeti tevékenységet. PEZSGŐ KULTURÁLIS ÉLET Dr. Kovács Ferenc méltatta Nyíregyháza kulturális ér­tékeit. Elmondta: a város számos olyan programra és ered­ményre lehet büszke, amelyek öregbítik Nyíregyháza hír­nevét. A megyeszékhely pezsgő kulturális élete tartalmas­sá teszi a mindennapokat és vonzóvá teszi a várost a turis­­ták számára. Ezért köszönet illet mindenkit, aki tevékeny­ségével hozzájárul a kultúra ápolásához és gazdagításá­hoz. A Kölcsey Ferenc Gimnázium irodalmi összeállítását Balázs Attila átveszi az elismerést dr. Kovács Ferenctől BALÁZS ATTILA BARZÓ ENDRE-DÍJAS A magyar kultúra napja alkalmából megtartott ünnep­ségen átadták a „Nyíregyháza Város Művészeti Életéért" Barzó Endre-díjat. Az elismerést ebben az évben Balázs Attila fotóriporter kapta, akinek országos szakmai elisme­réséről múlt héten számoltunk be részletesen. (A kitünte­tés indoklásához csatolt részletes életútja további fotók­kal a nyiregyhaza.hu oldalon olvasható.) Az ünnepségen „Isten, áldd meg a magyart..." címmel a Kölcsey Ferenc Gimnázium irodalmi összeállítását lát­hatta a közönség, majd a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar Gál Tamás, Liszt-díjas karmester vezényletével Bartók Béla: Magyar képek és Erkel Ferenc: Hunyadi László című mű­vének nyitányát adta elő. Az ünnepség után a Váci Mihály Kulturális Központban kiállítás nyílt a Sóstói Nemzetközi Éremművészeti és Kis­plasztikai Alkotótelep gyűjteményéből, valamint a Nem­zetközi Fametsző Művésztelep nyomataiból. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY-DÍ­JAS DEMARCSEK GYÖRGY A magyar kultúra napján Csokonai Vitéz Mihály-dí­­jat kapott Demarcsek György. A Nyírség Táncegyüttes vezetőjét, a Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Is­kola igazgatóhelyettesét néptáncos színpadi előadó te­vékenysége, alkotói és néptánc-pedagógusi munkája elismeréseként a magyar kultúra napján a Csokonai Vitéz Mihály-díj alkotói kategóriájában díjazták. Az elismerést Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban vette át. 36 év sikeres táncos pálya áll Demarcsek György háta mögött, pedig gyermekkorában nem is gondolt arra, hogy néptáncos válik belőle. Iskoláskorában a mozgást számá­ra a röplabda jelentette, csak 20 évesen, a Nyíregyházi Főiskolán ismerkedett meg a táncház mozgalommal, s az első próba után ott ragadt, mert rátalált és rácsodálkozott a magyar és kárpát-medencei mozgáskincsre, listaként is sorra jöttek a sikerek. Elnyerte az „örökös arany­sarkantyús" és a „Népművészet Ifjú Mestere" címet, mű­vészeti munkájáért Nyíregyháza város is elismerésben ré­szesítette, kapott díjat a népművelésért, pedagógiai mun­kájáért, és már Csokonai-díj birtokosa is. 2010-ben a Nyír­ség Táncegyüttessel a Csokonai Vitéz Mihály Közösségi Díjat nyerték el. Sikerüket számos fesztiválgyőzelem, a Prima-díj, Ki-mit­ tud győzelem és a Felszállott a páva című műsorban való eredményes részvétel jelzi. Demarcsek György azt mondja: a Csokonai Vitéz Mi­hály-díj egy újabb nagy elismerést jelent számára, amely táncos pályája lezárásaként jó érzéssel tölti el. A színpa­don átadja a helyét a fiatal korosztálynak. A jövőben pe­dagógusként, oktatóként és együttesvezetőként szeretné tudását hasznosítani és tovább adni az ifjú táncosoknak. SIKERES PÁLYA, SZÁMOS ELISMERÉS Demarcsek György számára a kezdetektől fogva örö­met okozott, hogy sok olyan magyarországi és határon túli tájra elutazhat, ahol érdekes gyűjtőmunkát végezhet, sok emberrel megismerkedhet, és újat tanulhat. Pár hóna­pos táncosként már szólót táncolhatott a nyíregyházi gyü­mölcskarneválon, majd a Nyírség Táncegyüttessel és szó- ARANYGYÖNGYÖSÖK ÉS KÜLÖNDÍJASOK Január elején rendezték meg Békéscsabán a XXII. Or­szágos Aranysarkantyús és Aranygyöngyös Szólótánc­fesztivált. Az ország legrangosabb szólótáncversenyén a Nyírség Táncegyüttesből három pár vett részt, s négy díjjal érkez­tek haza. Különdíjat nyert: Sipos Eszter és Demarcsek Dániel. Aranygyöngyös Táncos címet kapott: Bohács Bri­gitta és Brencsák Barbara. Demarcsek György Demarcsek Dániel és Sipos Eszter 8 2015. JANUÁR 30. JEGYZET HIMNUSZÜNNEP, KULTÚRVÁROS Szerző: Tarczy Gyula Véglegesen polgárjogot nyert bő negyedszázad eltelté­vel a magyar kultúra napja. Ezt fényesen mutatja, hogy sorjáznak a rendezvények a Himnusz „születésnapja", január 22-e tájékán. Ma már nemcsak a nyíregyházi és megyei önkormányzat szervez programokat, hanem in­tézményektől civileken át iskolákig egyre többen tartják fontosnak, hogy ünnepeljenek. De mit is? Kevesen tud­nánk csípőből szabatosan meghatározni a kultúra fogal­mát, hát még magyar jelzővel. Talán nem is fontos, mert nem a gondolat, hanem az érzés és a szándék hívja életre az eseményeket. Kölcsey 1823 januárjában befejezett, megzenésítve nemzeti fohásszá váló költeménye ugyanis méltó kifejeződése az évszázados vágynak: áldást kapni az Úrtól, és védelmet, bőséget, víg esztendőt­­ szemben más nemzetek harcra buzdító, netán gőgös soraival. So­kak szerint mégsem eléggé pozitív a himnuszunk, az elő­ző rezsim az eltörlésével is megpróbálkozott - sikertele­nül. Pedig a XIX. század első felének klasszikus műveltsé­gű költője (részben államférfija) tökéleteset alkotott a Habs­burg elnyomásban szenvedő ország eldugott falujában, a mi, mai szóval Szatmárcsekénkben. S ha tovább olvas­suk, s nemcsak a rosszat, a szenvedést látjuk meg benne újmagyar szokás szerint, felvillantja dicsőséglistánkat is. Tökéletesen illeszkedik a spirituális ihletésű vershez a ma­gasztos, fennkölt zene is, amit pedig a külföldiek nem ér­tenek. Aki látott már sportvilágversenyt, sokszor nem is ismeri fel a mi himnuszunkat, mert mindenhol megpró­bálják rövidíteni, vágni, de legalábbis felgyorsítani. Nem értik, hogy az erő, a lelki fenség nem rokon értelmű szava a dinamizmusnak, nem kell nekünk induló, pop-rock slá­ger, megfelel a miénk. Mert ilyenek vagyunk, magyarok. Mások. Mindenesetre olyanok, akik évezredek óta gazda­gítjuk az egyetemes kultúrát, s helyünk van a nap alatt. Mi, nyíregyháziak is büszkék lehetünk a művészeinkre, alkotóinkra, de magunkra is. Mert a magyar kultúra nem­csak irodalom és festészet, vagy zene, hanem minden, amit közösen hozunk létre és élünk meg a hétköznapokban is, nem csak a kultúra ünnepén. SZEPESSY BÉLA KIÁLLÍTÁSA A magyar kultúra napja alkalmából a Pál Gyula Terem­ben is nyílt kiállítás, ahol „Simplicissimus" címmel Szepessy Béla grafikusművész munkáit láthatják a művé­­szetkedvelő­k, február közepéig. A grafika uralkodó eleme a vonal, ennélfogva közel hív magához. Többszörösen igaz ez Szepessy Béla linómet­szeteire. Vonalhálós szövete sokszólamú üzenetsor, ahol fontos a környezet. Témái nem szoríthatók be szűk négy­zetcentiméterekbe, mert rétegeket tesz egymásra, de azért sem, mert szívesen lép vissza a múltba akár évszázadokat is. Várurak és várúrnők csevegnek ott kedélyesen, harco­sok csapnak össze egymással, kastélyok emelkednek ki kies magaslatokból, vagy megbújnak zöldtömegek taka­rásában. Egy közülük teljes terjedelmével átfordul önma­gán és úgy néz vissza ránk a víz tükrében. Másutt ismét fák, dombok, várak, tengelyesen szimmetrikusan, pontos formaismétlésekkel. Magyarázata az, hogy ha az ember teste is szimmetrikus, akkor a táj miért ne lehetne az? A metszéskor a művész azt vési ki késével, ami üres lesz. Ha benne formát alakít, azt meg kell fordítania. A li­nólapot csak vízszintes helyzetben tarthatja, s mivel az nagy, olykor rajta áthajolva kell dolgoznia. Eközben ellenőrzi az arányokat a méret és rövidülések miatt. Végül egy alkalmas hengerrel a nyomdafestéket felhordja, de még a nyomópa­pír is elcsúszhat, netán a festékes kéztől szennyeződhet. Szepessy Béla metszetei intellektuális kalandok, melyek egy­szerre elgondolkodtatnak és gyönyörködtetnek. H. Németh Katalin grafikusművész

Next