Tiszavidék, 1870 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1870-08-08 / 32. szám
IV évfolyam. Szerkesztői iroda és Kiadóhivatal ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében DEBRECZENBEN, és NYÍREGYHÁZÁN. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Előfizethetni Nyíregyházán Illincz Gyula (előbb ifj. Csáthy Károly) könyvkereskedésében főpiacz. Debreczenben ifj. Csáthy Károly könyvkereskedésében, Pesten Grill Károly m. k. udvari könyvárusnál és Petrik Gézánál hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. 32. szám. Hétfő, augusztus 8. 1870. Nyilt tér alatt minden három hasábos garmandsor 25 kr. és 30 kr. bélyegdij. Előfizetési díj: Kiadóhivatalban egész évre 5.50 Házhoz vagy postán küldve 6.— Félévre.........................3.— Évnegyedre .... i.50 Hirdetések dija : minden 5 hasábos petti sor egyszeri igtatásánál 5, többszörinél 4. — bélyegdij 30 kr. Kell-e a theologusoknak katonáskodni ? A papnövendékeket (theologusokat) — mint biztos helyről értesülünk - e hóban bekivánják — a katonai gyakorlatok betanulására. Nem akarjuk bővebben kifejteni nézeteinket a papnövendékek katonáskodásáról, nem térünk ki most bővebben e tárgyra, csak a jelen esetre mondjuk el megjegyzéseinket. A papnövendékeket katonai gyakorlatra behívó rendelet a honvédelmi minisztertől semmiképen nem eredhetett, és nem is eredt, vagy legalább az még eddig hivatalosan közhírré téve nem volt. Ily rendelet tehát, — feltéve, de meg nem engedve, — ha léteznék is, mivel nyilvánosságra nem került, kötelező erővel nem bírhat. De nem eredhetett ily rendelet a honvédelmi ministeriumtól már csak azért is, mert a törvény ily szolgálatra nem kötelezi a papnövendékeket, sőt erről világosan hallgat. Azonban némelyek épen e világos hallgatásból magyarázzák azt ki,hogy a papnövendékeknek vagy hithallgatóknak ki kell tölteni a nyolczheti gyakorlati időt. Szerintünk, nagyon egyoldalú ezen felfogás. Mert hogy lehet a törvényből olyat olvasni ki, amiről abban egy szócskával sincs említés téve? Ez ellenkezik a józan gondolkodás logikájával. Más oldalról is, ha eltekintünk a betűktől, s vesszük a törvény lényegét, az irigység sem takarhatja el szemeink elől azon okokat, melyek a papnövendékeket felmentik a katonai gyakorlatok teljesítése alól. Ugyanis, a törvényből nagyon világosan érthető, hogy a papi pályán levő egyének még háború idején sem alkalmaztatnak fegyveres szolgálatra. Nektek tehát, — a józan észből következik, — hogy még a jövőre tekintettel sem szükséges a fegyvergyakorlat. Itt ismét egy esetlen érvet merítnek a törvényből azok, kik a hittanhallgatókat minden áron fegyvergyakorlatra akarják erőszakolni. Ugyanis, hivatkoznak az illető §. záradékára, melyben az áll, hogy ha a papnövendékek hittudományi tanulmányaikkal felhagynak, — hadi szolgálatra szólitandók. Mi erre azt feleljük, — igen is, tessék majd „akkor“ Hiszen ez az egészről úgysem tehető fel, előre pedig senkinek nem lehet tudni a szándékát. Mi szüksége van tehát a hittanhalgatóknak katonáskodni? Ily merész feltevésre nem lehet építeni a jövőt. Egyébiránt valami mystikusnak tűnik fel előttünk, hogy ezen ifjakat épen a szünidőben akarják gyakorlatra rendelni, midőn szétmentek az ország különböző részébe. Igaz, hogy volt már eféle dologról régebben, az iskolai év folyama alatt is szó. Ezért hátrányos mulasztást követtek el az ifjak önmaguk irányában, hogy előbb szétmentek intézeteikből mintsem ez ügyről megnyugvást szereztek volna. Vagy legalább a tanári karoknak, ha igazán szivökön viselnék növendékeik érdekét, kötelességük lett volna illetékes helyen jó előre lépéseket tenni és világos tájékozást nyújtani az ifjúságnak hadkötelessége felől. Mi minden önérdek nélkül, csupán hírlapírói tisztünkből kifolyólag kötelességünknek éreztük ez ügyben szót emelni, és kérdjük: Behívattak-e a magyarországi hitfelekezetek papnövendékei mindnyájan, vagy csupán a reformátusokat akarják a katonai kiképeztetés szerencséjében részesíteni. Ha mindnyájan behivatnak, melyik rendelete az a honvédelmi ministeriumnak, melynek alapján ez történhetett? És, ha van ministeri rendelet, mely törvényes alapon rendeli el a theologusok fegyvergyakorlatra hivását, továbbá, ha e rendelet minden vallásfelekezetű theologust kötelez, s végre, ha ez mindenütt és mindenkire tekintet nélkül alkalmazásba vétetett, akkor mi is elismerjük annak kötelező erejét habár a törvény szavaival nem tartjuk is megegyezhetőnek. Különben reméljük, hogy a ref. főiskolai előjáróságok tekintélyüknek egész súlyát fogják latba venni az ifjúság érdekeinek megvédésére. Egy ref. theologus. Kálló-Semjén ( 1870. *) Bizonyára száz helyen is megfordult már a szives olvasó, hol mindenütt a jelen francziaporosz háború felül folyt a tanácskozás s vita, — s talán sok helyütt meggyőződhetett arról, miszerint egyáltalán azokat a háborúra nem elégségesnek tartják, sőt egyenesen III. Napóleont e tekintetben az önkény s aljas bosszúvágy gyanújával bélyegzik; — ugyanis azon meggyőződésben van e része az érdekeltségnek, — hogy III. Napóleon már régen készül a Porosz elleni harczra, — de valódi nyomatékos, de legkevésbbé plausibilis okot is mint eddig úgy ezúttal sem találhatván a béke felbontására, — a Hohenzollern féle candidatura és a Benedetti féle affair nevetséges ürügye alatt üzent hadat a Porosznak. Mások — s ez igen tekintélyes számú párt — tartják, hogy Francziahonban még ez év Junius havában sem tartanak semmi nemű hadkészületet, — s hinni hajlandók hogy a béke a külfölddel szemben — mint az a kormány által a legutolsó hetekben constatáltatott is — közvetlen az emsi catastrop ha előtt a legszilárdabb volt,— de másrészről is a sokak által veszélyes ürügynek declarált candidaturát s követsértést ugyanis kielégítő oknak tartják a hadüzenetre. Mi minden habozás nélkül bevalljuk, hogy most az egyszer az alábbi nézet pártolói közzé akarunk számíttatni; nem azért mintha vakon követnénk Napoleon politikai irányát. *) Közöljük e beküldött czikket, de megjegyezzük hogy annak nézetei lapunk ez ügyben felvett s indokolt irányával lényegileg nem egyeznek: A Szerk. — nem — mintha azt, ki a diplomatia terén hasonlithatlan babért aratott, csak azért egyszer mindenkorra csalhatatlannak tartanók; — de mert ez okot a háborúra effective lér tezőnek véljük, — s mert másrészről az adott ok elhárítása érdekében Poroszország részéről semmi lényeges nem történt, — sőt az ügy békés kiegyenlítése a porosz királyaemsi föllépése által éppen lehetetlenné tétetett, — foglaljuk el a jelölt álláspontot a fejlődő eseményekkel szemben. Ma már, midőn Európa szerte érvényre jutott a parlamentáris kormányforma; — ma, midőn úgy a belkormányzat mint a külképviselet a nemzetek akaratának kifolyásai; a politika felhagyott a régi copffal s tarthatlan hagyományos irányával: nem ármány és cselszövényekben fejezi ki magát az egészséges külpolitika, — nem egyenetlenség s viszálkodás választja el egymástól fejedelmet s népét; — minden nemzet s fejedelem őszhangzó jelszava „békes jólét belül,“ — s kívül az európai egyensúly megőrzése. S valóban a nagy diplomatia azon törekvése a felett őrködni, hogy egyik vagy másik hatalom a kontinensen a hegemóniát magához ne ragadja, az általános nemzetközi eszmék legszebbike, s okvetlen az európai béke, művelődés s szabadság egyedüli garantiája. S mert benső meggyőződésünk hogy III. Napoleon s kormánya csakis az európai egyensúly érdekében áldozták fel a békét, — már magában ebben elég okot láttunk a háborúra. — Vagy talán nem veszélyeztetése-e az európai egyensúlynak, ha a múlt századbeli kis Brandenburg ma már Memeltől Gibraltárig terjeszkedni igyekszik? Bizonyára nagyon ártatlan fráternek kellene dlarálnunk II. Napóleont, ha Spanyolhont — Francziaország Törökországját, — a Hohenzollern dynastia uralma alá kerülni engedné ugyan — hogy egyénileg példával szolgáljunk — mit is mondana Vilmos király, — ha p. o. a dél német szövetség területe a Napoleonidák uralma alá kerülne ?! Bizonyára nem tenné össze kezét Vilmos király s „unter den Linden“ sétálgatva nem eresztgetne békés kerek füstöket hosszú szárú pipájából. A franczia „mitteilleuse“ (Golyószóró.) Ama sokcsüvü gép, mely a jelen hadjáratban lesz a világnak először bemutatva, szerkesztésére nézve még titokban van tartva a világ elött. Hogy e pokolgép nagy szerepre van hivatva a csatalamezőkön, tanusitja az hogy Napoleon már majdnem másfél száz ily nemű öldöklő szerszámmal rendelkezik. Akiknek alkalmuk volt ezeket a golyószórókat látni, úgy írják azt le, hogy húsz vagy harmincz hátul töltő fegyver csöve van egymásba foglalva s ezáltal valamely vastag ágyúcsőhez hasonlít az s ép úgy kerekeken hordozzák, mint az ágyukat. A gép egyes csövei gépészeti szerkezettel töltetnek meg tölténnyel s ugyan úgy sülik el. A töltények ennélfogva egy szekrényben halmozzák föl a golyószóró gép hátulján. A gépezetet egy kalantyú hozza működésbe. Az összes csövezet egy kézérintésre tengelyén megfordulhat, míg egyébkint épugy mozoghat mint az ágyucső. Ha a többször használt csövek nagyon átmelegednek megfordítják azokat a tengelyen és pihent csövekből szórják a golyózáport. E képen a gép szakadatlanul műkő-