Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1871-10-29 / 44. szám

4) Szolgálati könyv nélkül szolgálatba lépni nem szabad; —vidéken felfogadott egyének jöhetnek ugyan Pestre és felfogadó gazdáikhoz beállhatnak, de ezek által a cselédhivatalnál utólagosan bejelentendők. 5) Oly gazdák, kik az évnek csak egy részét töltik Pesten, magukkal vidékről hozott cselédeiket bejelenteni nem tartoznak, de ha ezek a szolgálatból kilépnek, és azonnal haza nem utaznak, hanem tovább is Pesten ma­radni szándékoznak, szintén kötelesek a cselédhivatalban jelentkezni. 6) Azon gazda, ki cselédet keres, a cselédhivatalnál jelentkezik, dijul 30 krt előre lefizetvén, a hivatal a kívánt szolgálatra alkalmas egyéneket utasít, hozzá mindaddig, mig ezek közül a gazda tetszéséhez illő egyént talál s felfogad. 7) Jövendőre cselédszerzésre a hatóság által enge­dély senkinek nem adatik; az eddig kiadott engedélyek pedig csak az engedélyt nyert egy­ének személyére érvé­nyesek. 8) Engedély nélkül cselédszerzés tilos. 9) Az engedél­lyel bíró cselédszerző magán­intéze­tek tulajdonosai kötelesek az általuk elhelyezett, illetőleg náluk jelentkező cselédekről a hatóság által előirt köny­veket vezetni, ezeket a cselédhivatalnál hetenkint bemu­tatni, s oly cselédet, ki a cselédhivataltól nyert szolgálati könyvvel nem bir, sem könyveikbe bevezetni, sem ajánlani nem szabad. 10) Más gazdánál szabályszerüleg lekötelezett cse­lédet felfogadni, vagy más cselédjét a szolgálat elhagyá­sára, vagy a szegődés meg nem tartására csábitni tiltatik. 11) Cseléd, ki magát akár szabályszerüleg, akár csak szóbeli egyesség által is lekötelezte, — más szolgálatba nem állhat. 12) A gazdák és cselédek kölcsönös jogai és köte­­­­lességeiről a szolgálat ideje alatt, nem különben az el­­bocsájtásról vagy kilépésről szóló rendszabályok a cseléd­­rendtartás III. és IV. fejezeteiben foglalvák, mely rend­szabályok a közönség által a cselédhivatal helyiségében 6­­ krajezárért megszerezhetők. Újdonságok: — A „Tisza** biztosító intézet alapítói naponta szaporodnak. Majdnem minden jónevű czég szives készséggel támogatja aláírásával e vállalatot. Az alapítók közt ott látjuk Fráter Imre, Komlóssy Imre, Huzly Károly Telegdi László Vecsey Imre, Makó István, Dalmy Károly, Pusztay Lajos, Holländer Gyula, Deutsch Jakab, Szepessy Gusztáv, Löwenberg Jakab, Posszert János, Biedermann és Braunfeld, Rickl József Zelmos, Guttmann Mór, Rótt Lipót és testvére, Klein Ignácz, Göltl Nándor, Ábrahám László, Borsos Ferencz, Gálócsy Gusztáv, Hoffmann Jó­zsef, Schweitzer János stb. neveit s az e nevekben nyilat­kozó bizalom elég kezességet szolgáltat arra, hogy ez intézet, mely annyi előnyt fog hozni városunkra és vidé­künkre, most már csakugyan létesülni fog. — Ajánljuk ez intézet ügyét vagyonosabb polgáraink figyelmébe. — Mikor Debreczenben a Csokonai szobrot leleplezték, a roppant néptömeget ugyancsak megbámulta néhány atyafi, kik miután közelre nem férhettek, az egész czeremóniát csak távolról szemlélhették. „Mi lehet ott komám?“ kérdi az egyik, „Nem tudom, — válaszol a kérdezt, — de a tiszteletest hoztam volt befele, hát ő mondta, hogy valami Csokonait jön megnézni,a ki hajda­nában igen nagy ember volt.“ „Hm, melyik lehet, az? tán a ki a beszédet tartja ott? Bizony komám, derék szál legény is az!“ s ezzel fejével a szobor felé bólintott. „Hiszen komám, nem olyan nagy az azért, hanem hogy a szót mindenki meghallja, hát tudja kend — asztalra állt.“ — Csokonai Vitéz Mihály szobrának min­den nap sok nézői vannak, különösen a falusi atyafiak óra­számra elnézik az él­ez­ embert. Egyik azt mondja : azért emelték azt Csokonainak, mert mindent megjósolt. A másik atyafi már meg is bírálta a szobrot, azt mondván, hogy bizony télire jól felöltöztették, adtak rá nagy köpe­nyeget, s rókaprémes mentét, így aztán ha künn marad is a szabad ég alatt nem fázik meg. — Boldog együgyüség! — Illurszki István Debreczenben lakó festő, Telegdi K. Lajos könyvkereskedésében egy igen sikerült tanulmány­főt állított ki. A kép művészi kezet árul el, mind a színezés, mind általában a kivitel kívánni valót nem hagy. — A debreczeni királyi törvényszékhez ülnök­­­ségérti folyamodványok, — mint halljuk, — legközelebb vizsgálat alá kerültek. A folyamodók szerfelett sokan vannak. — A fő- és al­járásbiróságokra aránylag kevesebb folyamodás adatott be. — Illésy György haláláról a következő gyász­­jelentést vettük : Bánattól lesújtva tudatom gyermekeink, szüleink, testvéreink s egyéb rokonaink nevében is, — ismerőseink és jóakaróinkkal, s az egész nagy közönséggel felejthetlen férjemnek, Piroska kis leányom és Zoltán kis fiam édes atyjának, Illésy György 1841/9-diki honvéd tűzmesternek, a „Hon“ főmunkatársának 1871. okt. 21-én munkás életének 40-dik, boldog házasságának 11-dik évében, négy évi betegeskedés és 44 heti súlyos szenvedés után történt kimultát. A boldogult tetemei 24-én délutáni 3 órakor az országút 18. sz. alatti háztól a helvét hitval­lású szertartás szerint tartandó tisztességtétel után a kerepes-úti temetőben fognak a természetnek visszaadatnii. Özvegy Illésy Györgyné Ember Lina. — j Debreczen városnak igen s­ok mellék­­utczáin most készültek el a gyalog-járdák, különösen te­kintet volt azon helyekre, a­hol nagyobb a közlekedés, s a­hol leginkább sár szokott lenni; a gyalog-járdák építésére régóta nagy szükség volt Debreczenben, jelenleg is bár több ezer öt gyalog­járda készíttetett el, s a hiányon némi részben segítve van, de nagyon kívánatos volna, ha min­den évben meghatározott mennyiségű járdák készíttetné­nek oly utczákon, a­hol még most is feneketlen sárban kell úszni a járókelőknek. — Felhív­­ is. Kéretnek a debreczeni tisztelt ipa­­­­rossegédek, hogy egy­, a saját érdekekben f. hó 29- kén délután 4 órakor pontban a n.-csapó-utczai Kainrath. féle kávéház nagytermében tartandó értekezletre minden szakkülönbség nélkül minél nagyobb számmal egy­begy­ülni szíveskedjenek. — Heller és Zsitvay pesti jóhirü divatke­­reskedésnek mai számunkban közlött hirdetését ajánljuk olvasóink szíves figyelmébe, kiknél valóban jutányosan vásárolhatni. — Debreczen halail, mert az iparosok is egyletet, még pedig művelődési egyletet szándékoznak alakítani; ideje is már egyszer. — Üdvözöljük előre is. — A tél közéig, mit a hires debreczeni kofák a gróf Dégenfeld-háztól egész a nagytemplomig hirdetnek is, mint régi szokás szerint, ők most is úgy „con amore“ ülnek glédában teknőik mellett s boszantják ocsmány be­szédeik által a finom érzésű közönséget. — Ideje volna már egyszer, ha derék kapitányi hivatalunk létszámukat megkevesbitné. Ez igen üdvös lenne sok tekintetből, de még hűvösebb , ha a kofák árulási helyeit valahára szeg­­letenkint határozná meg, mint ez minden nagyobb város­ban így van -- Vagy ez is újévre vár? _ A legfőbb széleszék tegnapelőtt a kö­vetkező esetet tárgyalta: Bihar megyei Felső Tóthon két testvér lakott: Popa Onus és Popa Flóris. A fiatalabb, Fóris, szerencsésebb volt bátyjánál, va­gyonokra tett szert, és az öregebb, Onnis, öc­csénél napszámban dolgozott. Egyszer valami mezei nap­számra mentek ki ketten, és mivel cserjéket mentek irtani, Onus baltát is vitt magával. Útközben be­tértek egy korcsmába, ott idogálás közben ös­sze­­szólalkoztak valami felett és Fóris ráütött bátyára. Ez nem akart verekedni, hanem kiment a korcsmá­ból. Flóris oda is utánna szaladt, s az utczán öklé­vel még háromszor fejbe ütötte bátyját. Ez a kezé­ben levő fejszével vissza akarta riasztani öc­csét és hozzá vágott, de oly szerencsétlenül, hogy Flóris halántékán találva halva összerogyott. A biharme­gyei törvényszék Pópa Onost ezen tényéért 3 évi, közmunkával súlyosított börtönre ítélte, de a leg­felsőbb ítélőszék a számos enyhítő körülmény figye­lembe vételével, egy évi fogságra szállította alá a büntetést. — A ,,Nyíri Közlöny“ érdemdús újdondásza árgusi szemekkel kíséri a „Tiszavidék“ hasábjait, figyel­mét a legkisebb részletekre kiterjeszti annyira, hogy hinnünk kell, miszerint a „Tiszavidék“ lételét is irigyli Bölcs tanácsait figyelembe ves­szük, hogy ha más szemé­ben a szálkát nagyító üvegen nem nézi, és nem követi a régi latin közmondást : „figulus figulum edit.“ — A Nyíregyházán létező ágostai egyházke­rületi tanítóképezde jelen évben szomorú helyzetbe jutott. A képezdészek száma nem hogy szaporodott volna, hanem nagyon is megapadt; csupán 11 fiatal egyén látogatja a tanórákat. Múlt héten pedig október 23-kán, egyik tevé­keny, szerény maga­viseletű és szorgalmas tanára, Braun Endre élte, tavaszán, alig 26 éves korában, tüdővészben jobblétre szenderült. Temetése 24-kor, délutáni fél öt órakor történt meg, s a képezde udvarán a kora elhunyt felett barátja és iskolatársa Ziman János, volt helybeli segéd­lelkész, most képezdei tanár, díszes közönség előtt tartott szép megható beszédet. Örök béke lengjen hamvai felett! — Folyó hó 29-kén távozik Nyíregyházáról a képezde igazgatója dr. Bartsch Sámuel úr, uj állomását elfoglalandó Baján, hová a közoktatásügyi minisztérium a természet­tudományok tanárává nevezte ki az állami tanítóképezdé­be. — Tehát a képezde gondjai egyedül Ziman János tanár úrra nehezednek , no de ő tanonczczal könnyen elvégezheti a kiszabott tantárgyakat, az elméleti előadásokat gyakorlatilag is bővítheti. — A II.­Kállóban tartott szabolcsmegyei bi­zottmányban tanfelügyelő úr újólag előterjesztette a fel­nőttek oktatási ügyét. — Bizony ideje volna, ha Nyíregy­házán is a városi hatóság erélyesen intézkednék, miszerint e tél folytán az írni-olvasni nem tudó felnőtt egyének oktatásban részesüljenek. —­ Visszaélés a szabad iparral. A kö­zönség köréből számtalan panaszt hallunk, hogy egyes nyerészkedő egyének a piaczon mesterséges drágaságot idéznek elő, sőt sok esetben drága pénzért is alig lehet megvenni némely áruc­ikkeket az ő kapzsiságuk folytán. E roszlelkü egyének ugyanis a keddi hetipiaczot megelő­zőleg, már hétfőn reggel lesben állnak a városvégeken, s az érkező vidéki szekereket megrohanják s az árukat ravasz beszédekkel megvásárolják; sőt sok esetben néhány krajczárért lefoglalván — ha talán jó nyereséggel nem tudnák eladni, — egész napon megváratják a szegény falusi embert, ki aztán sem el nem adhatja terményét a kellő időben, sem pedig a csekély foglalót adott csaló kupecztől nem kapja meg pénzét. Ezen visszaélések igen szomorú kinövései a szabad iparnak, s a közönség érdeké­­­­ben nagyon üdvös dolgot cselekednék a városi hatóság, ha e bajon valamikép segitni tudna és akarna. — A tiszavidéki vasút választmánya okt. 23-ban gyűlést tartott, melyen valamennyi pesti és bécsi­­ választmányi tag részt vett. A társulatot érdeklő több nagyon fontos kérdés volt napirenden. A m. hó 22-kén­­ kinevezett ötös bizottság gazdag adatokkal felszerelt jelentést terjesztett elő, azon kérdéseket illetőleg, me­­­­lyekre a f. évi augusztus 6-kán kelt miniszteri leirat foly­­­­tán a társulatnak választ kell adnia. Első ezek között a pénzügyminiszter ajánlata a­­ temesvár-orsovai, vagy arad-lugos-orsovai vasút speciális­­ garanciáját illetőleg. A kormány kívánja, hogy a társulat­­ is vegyen részt e garanciában azon összeggel, mely a 6 és­­ fél százaléknyi jövedelmet meghaladja.­­ A bizottság e követelést elfogadhatónak nem találta. A régi vonalak jövedelmezősége annyira gyarapo­dott, hogy a lefolyt 9 hóból következtetést vonva, a tár­sulatnak ez idén egy millióval nagyobb jövedelme lesz, mint tavaly volt; a részvényesek 11 — 12 százaléknyi osztalékra számíthatnak; garantia fejében jövedelmük felét kellene odaadni az uj vonalra és ezt a részvényesek­től várni sem lehet. — A bizottság a biztosítéki alaphoz évi subventiót ajánl. Az 1871. évi jövedelem vétetnék alapul. Ha a következő évek magasabb tiszta jövedelmet fognak adni, akkor a társulat a többletet 100,000 frtnyi maximális összegig felajánlja az új vonal subventiójára. Szavazásra kerülvén a kérdés, 14 választmányi tag a bizottság javaslatát elfogadja ; három : Szapáry gr. elnök kormány-képviselő, Kautz és Freund ellenben azt­ indít­ványozták, hogy méltányos ügyességet az által lehetne elérni, ha a jövedelmezőségtől eltekintve szavazna meg a gyűlés 100,000 frtot; a kormány által kért garancia ös­­­szegeknek ez csak mintegy tizedrésze leendett. A határo­zatot elnök a bizottsági javaslat értelmében mondta ki. Az áruk megosztását Szolnokon és azoknak a m­agy­ államvonalra utalását. Pestre leendő szállítás végett, a­mint ezt a kormány leirata ajánlá, a bizottság nem találta elfogadhatónak, részben mivel a megosztás költséges és hosszabb időt vesz igénybe, részben mivel az út is hos­­­szabb, mi az üzlet kifejlődésére zsibbaszt­ólag hatna. Hasonlag elfogadhatlannak találta a bizottság a kor­mány harmadik kívánságát : az arad-szolnoki vasút át­adását illetőleg.­­ A választmány a bizottság javaslatait magáévá tette és elhatározta azokról a kormányt mielőbb értesíteni, hogy tőle viszonválaszt nyerjen. A napirenden volt többi tárgyak közül említést ér­demel még, hogy egy bizottság neveztetett ki, melynek feladata leend a mezőtur­acsházi vonal kiépítése tárgyá­ban javaslatot készíteni; továbbá kiküldetett egy bizottság mely jelentést teend az államvasuttal kötendő forgalmi egyességről. A legközelebbi választmányi ülés deczember hó első vasárnapján fog megtartatni. — Az országos k­é­p­z­ő­m­ű­v­é­s­z­e­ti társulat rendes tagjai sorába, városunk kö­vetkező lakosai léptek be: Kapros Gábor, Szathm­áry Sándor, Gondy Károly, Dr. Deutsch Ferencz, Barna Mihály, Pusztay Lajos, Vecsey Imre, ifj. Csáthy Ká­roly, Bethlen Mikó Róza grófnő, Kiss Sándor inten­dáns, Móricz Antal, Klein Ignácz, Posszert János, Kovács János, Komlóssy Imre, Beke Mihály, Buda­­házy István, özvegy Kenessey Zsigmondné és Hoff­mann Vilma. — A munk­a­k­éptelen honvé­dek javára rendezett állam sors-játék 250,000 frtnál több tiszta jövedelmet hozott. E fényes siker következtében a hivatalos lap nyilvános köszönetet mond mindazon hivataloknak, egyeseknek és egyle­teknek, kik nagyobb men­nyiségü sorsjegyet minden üzleti díj nélkül adtak el -Jassik Menyhért helybeli ügyvéd kigyógyítatása miatt Pestre ment ott hirtelen meghalt.­­ A bécsi kiállítási palota főcsarnokának elkészítését a westphaliai Harkort czégre bízták, miután a válalkozók közzül annak az ajánlata volt a legelőnyösebb. A csarnok magassága 250, átmérője 360 láb leend, egész sulya 40,000 mázsában van meghatározva s 36 nyolczvan lábnyi magasságú vas oszlopokon fog pihenni. A csarnok­nak 1872 szept. 15—kéig el kell készülni s a kolo­­szalis építmény kivitele fölött melyhez már köze­lebb hozzá kezdenek Steiger mérnök fog őrködni. Steiger jelenleg a florisdorfi Duna-híd munkálatainál van elfoglalva, melyek nem sokára bevégződnek. E világ tárlat idejére „a múzeumok kongresszusát is tervezik. Továbbá, rajta vannak azon is, hogy a világ távlatban a nemzetek házi­ipara szinte kép­viselve legyen. Ezen a téren Magyarország igen kitűnhet ha akar. — Utánzandó példaképen em­lítjük fel, hogy Debreczen városa közönségéhez a főkapitány a budai honvédemlék bizotmányának fel­hívása s a városi közgyűlés végzése folytán felhí­vást intéz, hogy a Budavár ostrománál 1849. május 21-kén elvérzett s a budai krisztina-városi temető­ben nyugvó honvédek sír­emlékére adakozzék. — Illésy György temetése kedden dél­után nagy részvét mellett ment végbe. Az emlékbe­szédet az elhunyt kívánsága szerint Szász Károly tartá, a sírnál pedig ugyancsak az elhunyt kívánsága szerint Hegedűs Sándor mondott felette búcsúbeszé­det. A jóbarátok és ismerősök egy-egy levelet sza­kítottak a koporsó babérkoszorújából — s áldást mondva a sokat szenvedett hamvaira. — Amerikában Michinganban Manister , város egészen elhamvadt, s a tűzvész okozta kárt 114 millió dollárra teszik. A lángok kürülzárolták a lakosokat s százötvenen égtek meg, míg számosan a folyóba vesztek, úgy hogy az égésnek összesen 500 ember­élet esett áldozaul. Chicagóban is nagy mérvben pusztított a tűz mely 9 angol mértföldre terjed. — Spanyolországban a jelen kormány szénája nem a legjobb rendben van, minden pillanatban uj kitörésektől lehet tartani. — Stokholmban gróf Wachtmeister­­ külügyminisztert az utszán szél érte s azonnal­i meghalt.

Next