Tiszavidék, 1871 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1871-10-08 / 41. szám
VII. évfolyam ^....fett-Kiadó hivatal I ifj.CSÁTHT KÁROLY 41. szám. Vasárnap, okt. 8. 1871. Szerkesztői iroda: Debreczenben, Főtér 7-ik sz. Hová minden a lap szellemi részét illető közleményt kérünk küldeni. Nyilttér alatt minden három hat sábos garondsor 10 kr. és 301b"^L HETI KÖLÜYÖKTYE. fp«.dU ___________________________________________ —_…#----------------------------------------------------------------------------------------------------------iä Félévre . . nagyobb terjedelmű, mint szintén több ízben megjelenő hirdetések, alku! Évnegyedre szerint a legjutányosabban közöltétnek. ^“ Előfizethetni Debreczenben ifj. Csáthy Károly gazdasági akadémiai könyvkereskedésében. H.BÖSZÖrményben Lányi Márton kereskedésében. Pesten Neumann B. első magyar hirdetési irodájában, (Kigyó-utcza 6. sz.) hol egyszersmind hirdetések is felvétetnek. Nyíregyházán és Nagy-Hállóban a postahivatalnál. Egyébiránt a postahivatalok utján, legczélszerübb ötkrajczáros utalvány által. gazd. akad. kígyvkereskedése DEBRECZENBEN, & hová az előfizetési pénzeket és hirdetéseket kérjük küldeni. í ^ Hirdetések előre fizetendők: minden 5 hasábos petit sor egyszeri igtatásnál 5, többszörinél 4 kr. — Bélyegdij 30 kr. Előfizetési felhívás TISZA VIDÉK VII-dik évfolyamának oct.—decz. évnegyedére. Előfizetési feltételek : Egész évre 4 forint Fél évre 2 „ Évnegyedre 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzeket kérjük mielőbb megújítani, hogy a lap küldésében késedelem ne történjék A „TISZAVIDÉK“ kiadó hivatala. A Csokonai-szobor története. Ki volt Csokonai ? hirdeti a kor; nagyságát bizonyítja az elismerés. Midőn e sorok napvilágot látnak, már díszes szobor örökíti meg emlékét. Az a géniusz, mely őt egykor kora felé emelte, hálára indítá a késő nemzedéket és az megérté szózatát. Mert ő rólta megfeledkezni, ki korának ujja teremtője volt : a legrutabb hálátlanság lett volna. Hiszen életében eleget üldözte a kislelküség; halála után annyival inkább dicsőítheti nagysága! A magyar költészet hogy elérte azon magaslatot, melyen Petőfi s Arany lánglelke nyomdokán haladva olyhatatlanokká lettek : Csokonai érdeme. Ő volt az, ki a magyar költészet azon fejletlen korában, midőn az csak latin versekbe nyert kifejezést: Árpád zengzetes nyelvén zengette bűbájos dalait Lánglelke merészen csapongott majd a hazafiság s természet körében. Leszállóit a néphez, s TARCZA. Csokonai Vitéz Mihály búcsú beszéde tanuló társaitól és a debreczeni iskolától 1795. júl. 15-én. (Folytatás.) Sem soha olyan rettentés ordító hangja nem menydöröghetett oly éles husogással füleimbe, hogy ha szinte megrezzenthetett is, lépésimből vagy jobbra vagy balra ugrattathatott volna. Állottam ott s mentem ott, ahol állani vagy menni jónak láttam. Néha hibáztam, megvallom; de aki nem hibázik, angyal az, aki hibáját meg nem ismeri, gazember az. Megvolt az bennem, megvolt, akárki mit mondjon, az a mozdulás, hogy a ki igaz egyenes szívvel volt erántam, ahol kellemetes lánczokkal kötöztem mindenemet s édes szempillantásaim közé ünnepi veres betűkkel írtam azt, amelybe az ily igaz és jobb matériából készült szív eránt viseltetett érzékeny tiszteletemet legtisztábban megmutathattam; de megvolt ellenben az a legtöbb veszedelmemet szült indulat is, hogy akinek erántam, vagyis inkább ellenem tettetett mázzal beszmélt barátságát, annyival inkább gonosz szándékait észrevettem : bár a világi úgynevezett prudentia ellenkezőt kiáltott is, soha ki nem nyerhettem magamtól, hogy eltitkoljam azt, mely undorító borzadással émelyeg az én más formán tanult lelkem az ő dórisi cselekedeteitől. — Amadoz, ha nem vonogatott is, futottam s öleltem ötét; ez ha (Folyt, köv.) annak szokásait elsajátította, zengette bűbájos dalait, melyek most is élnek a nép ajkán. Változatos mérték, szabatos irály, ékes magyarság vezeték költői tollát. Ha néha lánglelke egy-két eszméje latin nyelven nyert kifejezést fáz a kor szüleménye volt. De fájdalom! lánglelke nem soká csattogtathatta szárnyait. A kérlelhetlen halál 32 éves korában kiolta azon nemes életet, mely oly sokat használt a hazának. Születése, halála s általában egész nagysága ki van mutatva életrajzaiban, azért nem ismétlem azt. Mint minden nagy embernek, csak halála után ismerték el nagyságát, míg életében egyre üldözték. Jelenleg több szobor felállítása által rótták le iránta tisztelői a kegyelet adóját. Még 1836-ban emeltek hamvai fölé egy vas oszlopot, továbbá a collégium könyvtárában őrzik márványból készült mellszobrát, mig legújabban egy 21 láb magas érez szobor hirdeti a költő nagyságát. úgy hiszem nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha röviden megismertetjük e szobor történetével, mely a mily sikerült és szép darab , ép oly becsületére válik városunk lakosságának. Debreczenben még 1861-en megpendítették ezen szobor eszméjét, mely jelenleg mélto büszkesége Debreczennek. Helyiségül a nagy templom és collegium közt levő térség volt kijelölve; de miután ez a tér akkori dísztelen volta miatt czéljának meg nem felelt : szükségessé vált egy kert alakítása, mely a szobor befogadására méltó hely legyen. így keletkeztek nagy áldozatok árán a most Debreczen díszes helyeit tevő „Emlékkertek.” Egyik a nagytemplom s collégium, másik ettől egy kissé keletre fekszik. Ezen keleti kert az, hol most a költő szobra díszeleg. Mindkét kert megalakítására az ösztönözte Debreczen ügybuzgó férfiait, hogy azokban egykor — az ezen városban érdemeket szerzett nevezetes emberek szobrai, s más dicső emlékek felállittassanak. A nagy édesgetett is magához, félelmes hátrálással kívántam színét kerülni. Soha soha titkos alattomba való minákat nem ástam másnak szerencséje alá, hogy a magamét annak szomorú düledékjein építsem fel. A felettem valókat vagy szerettem, vagy tiszteltem, vagy kerültem. A barátaimmal nyájasan voltam, soha eleibnek ugrani nem törekedtem. A nálamnál kicsinyebbekkel mindig nyájasan voltam és szeretetöket megnyertem. Ó be örült az én lelkem akkor, ó be szerette magát, midőn látta, hogy az én nálam kisebbeknek bizalma van hozzám s az én gravitásra szedett szemöldököm nem üti le az övét, mely felemelkedett az én szeretettel édesült tiszteletemre. Erkölcsi vétek nem undokitotta az én lelkemet és annak esmérete csendes volt a maga tisztaságával való megelégedésben. Mégis, látjátok uraim! hogy a szerencse engemet tett ki az ő hatalmának mutogatására, az én életemnek első idejében. De nem volt ez barátja soha egy philosophusnak is, egy poétának is, kivált az ötöt kevéssé felvevő poétának. La Poesie e la figlia di Apolline et Povertande : azt mondja egy elmés olasz poéta : a poesis Apollónak és a szegénységnek leánya. Bölcsen, az én ítéletem szerint! Ime mostan már itt állok az én habokkal zavart futásom után, itt állok az én partomhoz nem messze, egy darab deszkáján az én szélyeltöredezett szerencsémnek, várván egy jóltevő kéznek kinyujtását, mely csak annyira segítsen, hogy minden veszteségem után fáradtan, lucskosan a szárazra kiléphessek, táblámat kiemelhessem, mely maradványát az én szerencsétlen sorsomnak idegen partokon hordozhassam a szánakozó sziveknek felhevitésére. De még templom s collégium közt levő kertben jelenleg szabadságharczunk dicső vértanúinak, a debreczeni csatában elhullott hősöknek emléke van megörökítve miután az Emlékkert-társulat saját költségén felállittatta azt. Valóban méltó, hogy kegyelettel emlékezzünk meg az ezen kerteket alakitó ügybuzgó férfiakról. Az ő áldozatkészségök tette azt, hogy ma a költő szobra, bár a lakosság nemes adományozásából, azóta fenáll. Ugyanis az Emlékkert társulat, részint adományozás, részint sorsjáték s egyesek nagylelkűsége által, 21,000 frtra gyarapodott tőkéjéből, — kik közzül többen rája ezreket áldoztak, — 2 ezer irtot ajándékozott a költő szobrára. Ez volt azon kezdeményezés, mely adakozásra buzdította Debreczen lakosságát. És Debreczen lakossága, mint minden nemes ügy körül, most sem mutatott szűkkeblüséget. Hazafius áldozatkészséggel töltötte be a gyűjtő iveket, megmutatván, hogy nem háládatlan nagy embere iránt. Elenyészett az a sötét előítélet, mely a költő érdemét életében el nem ismerte s halála után is egy darab ideig közönyösséggel viselte." A szobor, mely páratlan , teremtő vésője u&olim azon mintát kiállítva, melyről a mos szobor öntetett : a legnagyobb elismerés művész teremtő erejéről. Életnagyságú költőnek. Kezében lanttal áll szőllő-lugas költő; mintha most is zengené azon bűbájos , melyek őt halhatlanná tevék. A reá simuló ősmag^ öltözet, a régieket annyira jellemző rókaprémes bekecs : csaknem élve állítják őt élénkben. Haja költői rendetlenségben borul vállaira, s a kihalt szemek fénye megelevenedni látszik széles homloka alatt. Izsó szobrász a mintát 1400 írtért vállalta fel. De az Emlékkert-társulat az igen sikerült műért még ezt várni sem engedik az én káromon gyönyörködve úszkáló phocák, darab deszkámat, amelyen tartózkodtam, alkalmatlan farkok csapdosásával beljebb verték. Timonná kell lennem, uraim ! Misanthropus Timonná, látván, hogy ily emberiséggel ellenkező módon bánnak velem, kell ujjal mutatnom azt a cselekedetet. Aki tudni kívánja, ha illik neki azt tudni, magánosan megmondom. Most csak azt említem, hogy akasztófára is ítélt engemet közönséges helyen egy alávaló accidense a Collegiumnak, egy orángutáng forma emberecske. E már a nehéz, a szivet sebhető hallás, itt a kis videor móri. Gestat Timon ipse ligonem, Calcitrat asella Leonem. Ha nagy a bántó, az is nehezen esik, de infaustam .... hoc solabere .... mortem : Aeneae magni dextra cadis. E csak tesz valamit , hanem mikor alávalók is nyomdossák a nagy hatalomtól ejtett sebben haldoklót, ehet számlálom én, amiről Horváth Ádám igy ír. Hanem most mind elnyelem én az ilyeneket, philosophus leszek én, Uraim! Nincs egy tökéletes lélek formáltatására hathatósabb, mint ha ezzel egybeölelkezik a philosophia, mely az angyali és emberi között való lelket ad mibelénk. Socrates, Plato, Cicero, Seneca, Plutarkus és még akiket is a régi és újak között jól esmertek, legyenek az én mindennapi időtöltő legigazabb szivü barátaim, akikkel felkivánom az én rövid életem napjait osztani.