Nyírvidék, 1883 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1883-10-14 / 41. szám

IV. évfolyam Előfizetési föltételek: postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre.........................................................4 frt. Félévre..............................................................2 „ Negyedévre.....................................................I „ A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában teendő fölszólamlások Piringer János és J­ósia Elek kiadótulajdonosok könyvnyomdájához (nagy-debre­czeni­ utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségére küldetnek viszsza. A nyílttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. 4. szám. Nyíregyháza, 1883. október 14. VIDÉK. TÁRSADALMI HETILAP. SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik: h­etenk­int egyszer vasárnapon. Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére kiadó-hivatalunkban (nagy-debreczeni­ utcza 1551. szám); továbbá: Goldberger A. V. által b­udapesten. Hansenstein­ és Vogler irodájában B­écsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Dorn & Camp által Hamburgban. Hirdetési dijak: Minden négyszer halálozott petit-sor egyszer közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegül] fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. (SZABOLCSI HÍRLAP.) A vidéki tűzoltó-egyletek szervezése. II. Arra nézve, hogy a kisebb városi tűzoltó egyletek milyen fecskendő­t szerezzenek be, két ajánlattal szolgálok. Ha az egylet pénztára megbírja, igen előnyös lesz, ha a négy kerekű, úgynevezett „Magyar községi fecskendő“-t veszik meg, amely úgy tar­tósság, mint szilárdság, valamint könnyű­ kezelés tekintetében is minden kívánalomnak megfelel. Ára egy ily teljesen fölszerelt fecskendőnek 360— 380 forint. Ha azonban az egylet még ez összeggel sem rendelkeznék, vagy ah­ol az utczák és udvarok oly szűkek, hogy a négy kerekű fecskendővel egyáta­­lában nem lehetne kellően mozogni és az ol­tásnál czélszerűen működni, akkor az úgynevezett „Két­kerekű falusi fecskendőt“ ajánlanám, amely szintén megfelelne a czélnak. Egy ily fecskendőnek az ára körülbelül 220-tól 260 forintig terjedhet. A falusi fecskendőnek az az előnye van a községi fecskendő felett, hogy egy ló is elhúzza, sőt sokség esetében két­ erő is elegendő mozgósí­tására, míg a másik elé okvetlen 2 ló szüksé­geltetik. Megfigyelendő továbbá a fecskendő szívó szer­kezete. Van ugyanis szívó-szerkezetű és a nélküli is. Tagadhatatlan, hogy a szívó-szerkezete előnyösebb, mint a szívó nélkül való, de csak is oly kis városokban és községekben, ahol a kutak víz­állása állandóan magas, e mellett még bővizüek és tiszták. Ellenben oly községekben, ahol a kutak viz­­szegények és kevésbé tiszta vizet adnak, sokkal czélszerübbek a szivó­szerkezet nélküli fecskendők , mert a mély vizállású, vagy szemetes vizű kutak­nál a szivó-szerkezet nagy hátrányára van az oltási munkálatoknak, amenyiben vagy nem nyer a szivó-szerkezet kellő vizet a kutakból, vagy a szemetes víz teszi használhatatlanná a szerke­zetet. Másik megjegyzésem a szerelvényekre nézve az, hogy a mászó osztály felszerelvényei, mint a minőek: létrák, villák, balták, övék, kötelek sat., költségkímélés tekintetéből, vagy otthon az illető községben, vagy a legközelebbi városban a szak­iparosoknál készítendők nemcsak azért, hogy ekkor­a szükségletek jutányossabban állíthatók elő, hanem azért is, mert így a pénz a helybeli iparosok ja­vára esik. Magától értetik, hogy­­ mindegyik esz­közhöz mintát kell hozatni Budapestről, valamelyik tűzoltószer-kereskedésből. Nézzük már most, menyibe kerül egy kisebb szabású tűzoltó egylet fölszerelése, csakis a leg­szükségesebb, vagyis az egy átalában nélkülözhet­­len szereket véve fel s elhagyva minden oly szert, amelyek kétségkívül jó szolgálatokat tennének az oltásnál, de mégis nélkülözhetők. Vegyünk tehát egy 20 tagból álló egyletet, egy kisebb szerű két­kerekű falusi fecskendővel s az ehhez megkivántató nélkülözhetlen felszerelvé­nyekkel. 1. Egy kétkerekű falusi fecs­kendő, tömlőkkel s egyéb felszere­léssel 220 frt — kr. 2. Egy vizhordó szekér 500 liter űrtartalm. hordóval . . . 140 frt — kr 3. 12 drb. kender-veder (1 frt 20 krajczárjával)........................... 14 frt 40 kr. 4. Két tető-létra (7 frt 50 krajczárjával)................................. 15 frt — kr. 5. Két tűzi létra (5 mtr. h­os­­szu 8 forintjával............................ 16 frt —• kr 6. Két vasvilla (két ágú nyél­lel 1 frt 50 krajczárjával . . . . 3 frt — kr. 7. Egy tűz­ lapát4 . . . . 2 frt — kr. 8. Nyolcz szivattyús balta (3 forintjával)................................. 24 frt — kr. 9. Hat mászó­balta 3 frt 25 krajczárjával­................................. 10. Két csákány (4 frtjával) 11. Egy petroleum fáklya­lámpa .................................................. 12. Három tűz­oltó lámpa, gyertyára (2 frt 60 krajczárjával) 13. Egy jelző kürt . . . 14. Két kéthangu sip . . . 15. Öt nyárszó-sip (20 kraj­czárjával) ............................................ 16. Húsz bőrsapka (1 frt . . 17. Húsz karöv (40 kr.) . . 18. Arany-sinor a tiszti és al­tiszti sapkákra és övekre Összesen 19 frt 50 kr. 8 frt — kr. 4 frt — kr. 7 frt 50 kr. 5 frt — kr 1 frt 60 kr 1 frt — kr. 20 frt — kr. 8 frt — kr. 8 frt — kr. 523 frt — kr. Ez összeg tehát okvetlenül szükséges arra nézve, hogy egy kisebb méretű tűzoltó-egylet szer­­vezkedhessék és megkezdhesse működését. Meg­ A „NYÍRVIDÉK“ TÁRCZÁJA, Ima. (Elmondta Lukács Ödön a ref. templomban 1883. okt. 6.) Mint panaszokba’ tördelt szív keserve A bubánatos sirhalmok felett: Fájón borul szivünk, lelkünk egere E gyász napon a bus emlékezet!... Atyánk ! Te hozzád vis­szük bánatunkat, Ki pajzsunk voltál ezredéveken ! Oh sírva bár! — ha hozzád száll fohászunk— Fogadd el azt, fogadd el szívesen ! Szerelmed karja ringatá a bölcsőt, Távol, keletnek dús virányzatán, Melyből kirajzott a te bátor néped, Örök végzeted szent parancs szaván. Te vezérléd ezt népek tengerén át, Te lelkesíted bátor »M­ó­z­e­s­é­t« , Hogy megsuhintsa a Kárpáthegyéről Hontfoglaló, győzhetlen fegyverét ! S lábok nyomában kelt virág a pusztán... Daluktól búgott a sötét vadon, Dicsőségüktől csillogtak az ormok, Hirök szellője felszállt szabadon, . . . Lelkén szabadság tüzszikrája égett, A szive nagy volt, bátor és nemes, ... Ily nép, nagy Isten népek alkotója Szent kegyelmedre méltó, érdemes ! És te szeretted, mert nagy czélra hívtad S hogy nagy czélodnak megfeleljenek : Népek viharját tuditád reátok, Hogy erejöket a tűz edze meg. És folyt özönnel hősök drága vére, Temetővé vált a kövér mező ; De a viharból mindig fölemelte E hősi népet egy titkos erő. Nyögött igában !... Gyönge nők siralmát, Aggok sóhaját tördelé a jég. Nem egyszer verték vissza a bus ormok E hazában a gyásznak énekét. Elhagyva sokszor, megcsalatva többször, Ezer sebéből vérző éveken ; De nem ingott meg törhetlen kezében A megváltónak szent keresztjei Nem 1.. És bár Mohácsnak sötét temetője Ezrenkint látta színünk’ hullani : Nem rejté e gyász a dicsőség fényét, Mit ránk árasztott Zrínyi, Hunyady 1 ... A rabság járma szertehullt viszontag, Hogy az oroszlán uj erőt kapott; Nem tört meg e nép annyi fergetegben, Nem tört meg, hogy ha­bár meg is fogyott. Bocsáta ránk elrejtett szent tanácsod — Atyánk ! — vihart és dermesztő telet; Midőn a nemzet s haza hő szerelme S a régi dicsfény elfelejtve lett. De felderitéd ismét a tavasznak Életre keltő langy lehelletét, S a fagy leolvadt, a felhő eloszlott, Virágok nyíltak ismét szerteszét. S minő tavasz volt 1.. Egy világ csodálta Az ébredésnek e szent mámorát !... A nap megállóit másodszor az égen, Bámulni a hősöknek táborát... Észak, kelet, dél hozta szolga népét Széttépni a szabadság zászlaját!. .. De állt a nemzet... mig nem árulásnak Szentségtelen o­r­g­y­i­l­k­a járta át. Oh nemzetemnek drága vértanúi, Ti jeltelenül nyugvó szent porok! Ti áldva lesztek, mig e haza földén Egyetlen egy magyar szív feldobog.. . Legyen szent a föld, melyre vérök hullott, Szent a fűszál, mely sírjukon kihajt, Szentelt a szellő, amely álmaiknál zokogva, fájón olykor felsohajt . . . De óh nagy Isten ! Hol vannak a hősök, Kik elsők voltak a csata tüzén ? Ah ott virasztnak rémes bánatukban Az aradi vár gyászos börtönén I. . Ezt könnyező nő várja szerelemmel, Amazt epedő gyönge gyermekek ! Búcsút sóhajtva és halálra készen Várják, várják a végítéletet. Fátyolt kezembe ... Hogy ne lássa senki A gyáva zsarnok rémes tetteit ! Ne a bitót, amely bután kiontja A dicső hősök bátor lelkeit... Fátyolt kezembe ... hogy ne lássa senki A tébolyitó »Özvegy bánatot*, Az árva buját és a gyász keservét, Melyet Arad e honra borított. Csak egy törjön fel a gyász jellegéből, A tiszta jellem drága csillaga, Mely, ha ragyogva felmosolyg az égen, Eloszlik tőle a zord éjszaka. Oh drága hősök! Arad vértanúi! Csak port tiport a zsarnok bennetek, Ti éltek itt szivünkben mindörökké, Felénk sugárzik áldott lelketek ! Nagy Istenünk ! népeknek édes atyja ! Nem érthetjük mi szent tanácsodat; Ha bár szivünket mély bánat borítja : Nem ejtünk zúgolódó hangokat. Te tudod, hogy e dicső vértanuknak M’ért kelle ily rettentőn vérzeni ! Talán, hogy mint kell a hazáért halni; Tanulják tőlük a nép ezrei! Emléketeknek dicső »tizenhárom* Fájó, igaz könnyekkel áldozunk De nemi... Törüljük gyáva könnyeinket ! A példa vonz, mi tettre buzdulunk!... Haza, szabadság,jog, szent ideálok! Zászlótokat követni ébredünk ! Ha élni, halni úgy tudunk, miként ti! Felhajnallik ismét borús egünk. Mint panaszokba tördelt szív keserve A bubánatos sirhalmok felett, Fájón borul szivünk lelkünk egére E­gy ásznapon a busemlékezet! . . . De jó atyánk! Te szüntesd a keservet ! Áld meg e hazát annyi vész után, Hogy öröm­ ének és »buzgó imádság« Epedezzen százerek ajakánl« Amen.

Next