Nyírvidék, 1885 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-01 / 5. szám

V. évfolyam. Előfizetési feltételek : í postán vagy helyben házhoz hordva. Egész évre i frt. Félévre 2 » Negyedévre 1 » A községi jegyző és tanító uraknak egész évre csak két forint. Az előfizetési pénzek, megrendelések s a lap szétküldése tárgyában leendő fölszólamlások Jóba Elek­ kiadótulajdonos könyvnyom­dájához (nagy - debreczeni­­ utcza 1551. szám) intézendők. A lap szellemi részét képező küldemények, a szerkesztő czime alatt kéretnek beküldetni. Bérmentetlen levelek csak ismertt kezektől fo­gadtatnak el. A kéziratok csak világos kívánatra s az illető költségért­ küldetnek vissza. Hirdetési dijak : Minden négyszer halábzott petit-sor egyszeri közlése 5 kr ; többszöri közlés esetében 4 kr. Kincstári bélyegdij fejében, minden egyes hirde­tés után 30 kr fizettetik. A nyilttéri közlemények dija soronkint 15 krajczár. 11. szám. Nyíregyháza, 1885. márczius 1. (SZABOLCSI HÍRLAP.) TÁRSADALMI HETILAP. A SZABOLCSMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK EGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnapon. "fK Hirdetések elfogadtatnak lapunk részére a kiadó hivatalban (nagy-debreczeni-utcza 1551. szám), továbbá: Goldberger Á. V. által Budapesten. Hansenstein és fogler irodájában Bécsben, Prágában és Budapesten, valamint Németország és Sveicz fővárosaiban is. Born & Camp által Hamburgban. Ki a bűnös? Az 1885. év január hó 23-adika örökre emlé­kezetes marad Nyíregyháza város történetében. Az e napon tartott képviseleti köz­gyűlésben ugyanis, oly súlyos vádak emeltettek a város legelső tisztviselője ellen, amelyek nem csak arra borítanak árnyat, aki ellen emeltettek, hanem az összes tisztviselői karra, a számonkérő székre, sőt magára a képvi­selői testületre is. Somogyi Gyula városi képviseleti tag és tár­sai, amenyiben azonban a beadott kérvényt csak Somogyi Gyula maga írta alá, tehát ő maga egy személyben, f. é. január hó 22-edikén egy kérvényt nyújtott be, amelyet másnap január hó 23-án ismét egy másik pót­kérvén­nyel toldott meg, amelyekben Krasznay Gábor volt polgármester ellen (mert hivataloskodása ideje 1885. január elején lejárván, a polgármesteri hivatalt csak­is a kép­viselet felkérése következtében ideiglenesen viszi) a fegyelmi vizsgálatot elrendeltetni kéri. A vádak, amelyeket Somogyi Gyula képvise­leti tag fel­hoz, tagadhatatlanul fontosak és ter­helők úgyannyira, hogy ha azok valóknak bizonyulná­nak s kizárólag a vád alá helyeztetni kért polgármester vállaira nehezednének: az 1876. V. t. cz. alkal­mazásának kétségkívül helye volna. Tegyük fel, hogy a felhozott vádak alaposak; hogy a polgármesteri állítólagos mások olyanok, hogy azok valóban kötelesség-mulasz­büntetésre mél­tók, mint Somogyi Gyula képviseleti tag vádleve­lében állítja, hogyan lehetséges az, hogy ez óri­ási mulasztásokat csak­is Somogyi Gyula látja és tudja , hogy csak ő egy­maga merte aláírni azt az ominosus vádlevelet? Ez mindenesetre figye­lemre méltó körülmény. De tegyük fel, mert fel lehet tenni azt is, hogy a városi képviselet nem rendeli el a fegyelmi vizsgálatot, vagy ha elrendelné is, a felsőbb fóru­mok megsemmisítik azt: gondolt-e Somogyi Gyula képviseleti tag úr arra, hogy ez esetben módjában lesz-e kitörülni a méltatlanul meghurczolt férfiú lelkéből azokat a fájdalmakat, amelyeket eme fel­lépésével annak okozott; s hogy valyon nem teszi-e koczkára saját reputátióját épen ugy, mint czélba vett áldozatáét ? Tehát nagy Nyíregyháza városában csak egyet­len egy világosan látó s a város és polgárság érdekeit szivén viselő egyén van ? ! Ezt talán maga Somo­gyi Gyula képviseleti tag sem hiszi el. Fellépésé­ből pedig egyenesen ezt lehet következtetni. Való­ban nagy lelki bátorság, túlságos önbecsülés és páratlan feddetlen magán és nyilvános élet, vagy pedig iszonyú személyes ellenszenv kell hozzá, hogy egyetlen ember oly vádakkal merjen fel­lépni egy köz­tiszteletben megőszült, a közügyek érdekében oly fényes munkásságot kifejtő, annyi magán és nyilvános erkölcsi testületnek részben vezér-,részben köz­tagja ellen, mint aminőkkel Somogyi Gyula lép fel Krasznay Gábor ellen! Én részemről egyiket sem vonom kétségbe Somogyi Gyula úrban. Annyi bizonyos, hogy az ily bátor fellépés ha egyebet nem is, de bámulatot mindenesetre kelt maga iránt. Ki van tehát mondva a vád, a bűnös mulasz­tás vádja, amely megtorlást követel. Én tisztelem minden ember magán meggyő­ződését és nézetét. Lehet, hogy Somogyi Gyula képviseleti tag urat a legönzetlenebb jóakarat ösztönözte arra, amit tett. De mit ér egyesek jó­hiszemű föltevése, vagy akár legjobb meggyőződése is ott, ahol a látszat a körülmények, a viszonyok ellenkező meggyőződésre vezetik a figyelmes észlelőt ? De ne beszéljünk a föllépés indokairól. Legyenek az­ok kinek-kinek hite szerént: tiszták, nemesek és önzetlenek, vagy kevésbé nemesek és ellenségesek. Azt ez­úttal nem feszegetem. Hanem igen­is szólok a fegyelmi vizsgálat elrendelése iránt beadott vádle­vél alaki és tárgyi mivoltáról, s általában a vád alapját képező polgármesteri kötelesség-mulasz­tások természetéről. Lássuk először is a vádlevél alaki és tárgyi mivoltát. A vádlevelet tudva­levőleg, 200 képvise­leti tag közül, csak egyetlen egy egyén, maga Somogyi Gyula, a szerző írta alá. Már maga ez a körülmény igen sokat levon a vád erejéből. Másodszor a vád éle csak­is a polgármester személye ellen van irányozva. Tehát egy em­­ber egy ember ellen! Egy ember bíró akar lenni, hogy egy másik embernek tettei fölött ítéljen, még­pedig oly időpontban,­­amikor egyes emberek hibáit és érdemeit a közönségesnél kissé nagyítóbb üvegen át nézik az emberek, — a városi tisztújítás küszö­bén. Tehát nem minden időpont alkalmas­ az erkölcsi doktrínák terjesztéséhez. De nézzük magát a vádképpen felhozott köte­lességmulasztás természetét. A vádlevél csupán és egyedül a polgármestert tartja hanyagnak és bűnösnek: egyes képviseleti határozatok végre nem hajtása, az egyes hivatalok meg nem vizsgálása, a köteles jelentések be nem terjesztése, általában az ellenőrzés elhanyagolása sat. miatt. Azt kérdezem én Somogyi Gyula úrtól és az e sorokat olvasó t. közönségtől, hogy lehet-e az ellenőrzést gyakorolni, akár a polgármesternek, akár a tanácsnak oly módon, hogy abba, az egymástól elválaszthatlan önkormányzati és állami érdekek szempontjából, minden részről bele lehessen nyugodni, mert hiszen ezeknek hatáskörébe oly nagy fontosságú feladatok teljesítése van utalva, amelyek felett az ellenőrzést saját maguk, a dolog termé­szetéből kifolyólag, nem gyakorolhatják. Átlátta ezt az 1878-adiki várost is, és ezért szervezte a városi számonkérő képviselet széket, a megyei köztörvényhatóságokat szabályozó 1873. 15,546 és az 1876. 48.403 számú belügyminiszteri rendeletek szellemében. A küldöttség által 1878-ban megállapított s a képviselet által elfogadott szabályrendeletnek a számonkérő székre vonatkozó része következőleg hangzik: »A számonkérő szék feladatát képezi: a városi összes hivataloknál előfordult ügyek állása, feldolgozása, egyes hivataloknak adott megbízások időről-időre vizsgálatot tartani s ennek teljesítése iránt, ered­ményéről a közgyűléshez évnegyedenkint kimerítő, lelkiismeretes je­lentést tennie. Mint privátim, de még a mult berdó 31-én tartott megyei rendkívüli 1884. deczem­közgyűlésből is tudom, amikor az állandó választmánynak a vá­rosi „Számonkérő szék" eltörlésére vonatkozó javas­lata elvettetett, eme városi számonkérő szék soha sem volt complet, és hogy működésének semmi nyo­ma sincs. Lukács Ödön megyebizottsági tagnak fel­szólalásából legalább ezt lehetett kivenni. (Lásd „Nyírvidék" f. évi 1-ső sármát.) Kérdezem azért, hogy: ha csak­ugyan vannak vétkes és káros következményű hivatali mulasztá­sok a városi ügyek vitelében, kit lehet első helyen jogosan kérdőre vonni ? Nem-e a számonkérő szé­ket; s amenyiben pedig a számon kérő szék csak­ugyan nem lett volna complet, magát a képviseletet, mint amely a számonkérő széket nem egészítvén ki, lehetetlenné tette, hogy a képviseleti hatá­rozatok végrehajtása, az egyes tisztviselők működése, általában a városi ügyek vezetése — ellenőrizve legyen. Elvárja tehát minden tisztán, nemesen és mél­tányosan érző és gondolkozó polgára Nyíregyháza városának, hogy ab­ban az esetben, ha Somogyi Gyula beadott vádlevelét vissza nem vonja, a képviselői testület egyszerűen félre­veti Somogyi Gyula be­adványát, mint amely ugy az igazsággal, mint a méltányossággal és a törvényességgel homlokegye­nest ellenkezik. (—m—s) B) Kiadás. Az iskolák kiadása a következőleg oszlott meg. Rendes tanítók fizetésére fordíttatott: 122282 frt, segédtanítók fizetésére 1975 frt, fűtés,­i tisztogatásra 6983 frt, taneszközökre 644 frt, javításokra 488 frt, szegény tanulók segélyezésére 317 frt, vegyes kiadások­ra 680 frt. Összesen 133369 frt. A tanítók fizetési rovatában előfordul mind­az, amit a tanító (esetleg kántortanító) mint ilyen pénzben­lakásban, földekben, rétekben, legelőben, tüzelő­ban, tandíj czimen, segélyjutalomban stb. élvezett. anyag­ A tanítók fizetése a tanítói dijlevelek alapján vétetett fel. A zárdabeli, szerzeteseknél a lakás, ruházat, élel­mezés átlagos értéke vétetett fel. A fűtés, tisztogatási kiadásban hely pénz, termény és szolgálmánybeli értéknek is­ adatott a jelen kimutatást a megelőző évhez mérve, a­midőn a tankötelesek száma: 29394 volt, a tankötelesek száma emelkedett el 315-tel. Ezen emelkedés valószínűleg a köz­ségek által teljesített helyesebb ös­szeírás folytán állott elő. Az előző évben a tényleg iskolába járók száma volt: 24183, s így azok száma is emelkedett: 1086-tal. A­ szabolcsmegyei tankerület népoktatási állapotának kimutatása. (Folytatás.) IX. Az iskolák fentartásáról. A) Bevétel. Az iskolák bevételét képezte készpénzben: 62827 frt, termény, szolgálmány, lakás stb. pénzértékben : 70542 frt. Összesen: 133369 frt. Ez összeg szár­mazott ingatlanok után, melynek becsértéke tett: 588923 frtot, átlagos jövedelme pedig tett 30117 frtot. 118687 frt tőkepénzből, melynek kamat jövedelme 6355 frt tett, tandíjból mely 22429 frt tett, állami segélyből mely 4800 frt községi segélyből, mely 7563 frt egyházi segélyből, mely 61546 frt és egyéb ve­gyes forrásokból 559 frt volt. Összesen: 133369 frt. Az ingatlan vagyonban az iskolai, tanítói (kántor­tanitói) rétek, legelők, erdőkre átlag 405584 frt érték , a tanítói lakás, tanterem értékére pedig 183339 frt esik. Az ingatlanok átlagos jövedelme közzé felvétetett a nem bérelt tantermek és tanítói lakások béregyen­értéke is. A tandíjak közzé számíttatott, a pénzbelin kivül, a terménybeli tandíj is. A községi segélyek, a pénzbelieken kivül, tartal­mazzák a terménybeliek értékét is. Az egyházi segélyek czimén, az összes kontorális járulék előfordul. Egyéb vegyes forrású jövedelembe, a büntetési pénzek s egyes adakozások számíttattak. X. Mai számunkhoz negyed-ív melléklet van csatolva.

Next