Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)
1921-03-17 / 62. szám
március 17. Csütörtök Akpiíoita JÓBA ELEK Faliöe szerkeníi H>x. S. S2A3& LAS-Ló ieé K, M*yéiíi?>-é 60 X. éy *yro 829 K, fíiév?* héeesra 30 R. — dlU. 62 tó ttsí&hí afál: apSHfftYMTT S. r*A.\». Telefon Postsalnque 29MttHafratckatedwjVílM* !>t £ SVÁBteS © Y £ És MYiá-EOYHAZA VAROS HIVATALOS NAPILAPJA Nyíregyháza polgársága Nyíregyháza, márc. 16. Saját tudósitónktól. A magyar törvényhozás még nem iktatta ünnepek sorába mire us Ifiét, de a tegnapi fenséges ünnepi megnyilatkozás •z élet szavával hirdette, hogy immár a szabadság születés napja nem csupán az ifjúság álmádosó ünnepe, hanem a nemzeti élet minden szent hagyományainak szabadon hódoló szabad Magyarországon u eszmékben és célokban eggyé forrott nemzeti hadsereg és polgárság felagentelt napja. A szabad független a haladás csittéiért lelkesülő de ebben is magyar utakat kereső uj társadalmi felfogásnak és szolidaritásnak megkapó erejű manifesztációja volt tegnap délután 3 órakor Nyíregyháza város polgárságának hatalmas fiintje. Aranyos tavaszi nap tűzött a nemzeti lobogókra és kokárdákra. Már reggeltől kezdve ünnepi elevenség hullámzott át a járókelők sorain. Délelőtt volt az iskolák nireiusi ünnepe. A város valamennyi elemi és középiskolájában ez évben a szokottnál is szeretöbb gonddal és lelkesedéssel tervezték meg és dolgozták ki az ünnepélyek műsorát és mindenik iskola ünnepe a szülők és ismerősök nagy laktsága előtt folyt le. Az egész nap a trianoni béké kegyetlen ítéletével örökre megsebzett magyarság tüntető tiltakozásából merítette a szokottnál nagyobb hévvel megnyilatkozó erejét és demonstratív méltóságát. Délután bezárultak az üzlethelyiségek s az önként kimondott csaknem általános munkaszünet a polgárság egy fillérzségének hozása volt. A város minden részéből megnyilatünnepi ruhába öltözötten sietett a polgárság a Kosta h térre, amelynek Szabad térségén mintegy tízezernyi Sokaság volt együttt. A katonazenekar indulóira felvonultak a nemzeti délceg siskaszei is és a szobor körüli hadsereg helyezkedtek el Valamikor nem volt szabad a magyar katonának mrcius 15-ét ünnepelni. A nemzeti hadsereg a magyar néplélek eszményeinek óra és harcolata a márciusi eszmékért hadsorba tömörült negyvennyolc sa honvédség megszakadt hagyományait testesiti meg és építi tovább. Kossuth epénk szobra alatt testvéri szivünk meleg szeretetével öleltük át a pogársággal együtt ünneplő nemzeti hadsereg katonáit, akiknek élén Reviczky László ezredes dandárparancsnok, Rakovszky István huszárezredes vármegyei körletparancsnok a teljes tisztikarral jelent meg. Ott volt valamennyi polgári hatóság képviselete is, élükön dr. Jármy Béla főispánnal, Mikscz István alispánnal, eljöttek az egyes intézetek, iskolák, amelyeknek csapatai zászlókkal vonultak fel, kivonult a tűzolóság disauzakasza is Antal János parancsnoksága alatt. Az egyesített dalárdái és a katonazenekar A mindannyiunkat egybekapcsoló márcusi gondolatot megkapóan flusztrálta a hatalmas ének és zenekar, mezhez fogható mégsem zendült meg Nyíregyházán A szobor alatt félkörben sorakozott fel a monumentális vegyeskar városunk valamennyi dalkarának representáns énekeseiből A százötven tagu tagú kart a nemzeti hadsereg zenekara egészíti ezalkalommal ki. A monstre kar kört alkot, amelynek közepéről a dalkerének talentamos szervező mestere Jakab József dirigál , március idusát ünnepli Hittek így Istenben... Mint az önmagára eszmélt uj magyar lélek hatalmas orgonaszava, aendOl meg az óriási kar. A soprán csengő ssava, a tenor érces szárnyalása, s basszus bugása egybefonódik a kürtök lengésével s ez a gazdag beszédü kar lenyűgöző erővel szólaltatja meg a Magyar Hiszekegyét, abban a gyönyörű kompozícióban, amelyet, mint Jakab József mestermüvét már több iabén méltatnak, de amelyek áhitatos azépségei még sohasem bontakoztak ki élyai mélyen mint a aagyanabban egyesitett kar interpretálásában. Az ezernyi tokaság áhitatos megilletődésben hallgatta a gyajívű imát, mely a napsugárban ragyogó Kossuth teret templommá varázsolta. A rendkívüli erővel ható Hiszekegy elhangzása után dr. Benca Kálmán polgármester a városháza drapériával díszített erkélyéről lelkes beszéddel nyitotta Azután is ismét az egyesitett meg az ünnepséget, kar zendült meg áhitattal. Felcsendül az imára vezénylő harsány szó, a katonaság cseh Himnuszának immár feszesen tiszteleg Köl mindnyájunk szent fohatzának. A ünnepi beszéd A Himnusz áhitatos akkordjai elhangzanak s a sokezer szempár az erkélyre szegződik, ahol Paulik János ev. esperes lelkész, az ünnepi szónok jelenik meg Szavai bezengik a nagy teret és hatalmas szónoki erővel tolmácsolják a magyar fájdalom és kivő reménység klasszikus igéit A mindvégig elmélyedő figyelemmel hallgatott üinnepi beszéd a következő: Mélyen esetelt Hotentij! Kedves polgártársaim ! Itt van ismét ez a szép nap, ez a fenséges, uj korszakot nyitó pünkösdje a magyar nap, melynek azonban a múltból ideszűrődő fénysugarai masiró szemek harmatán, aggódó lelkek borulatán törnek meg. Oh micsoda nap volt ez hajdan, amikor 1848 ben a nemzeti museum lépcsőire kiállott a magyar nép ihletett dalnoka: Petőfi Sándor éa elszavalta ama gyönyörű riadóját a „Talpra magyart", amelyre aztán a hallgatók tizezreinek ajakáról menydörgésszerűen visszhangzott a válasz „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!..." Oh micsoda jelenet volt az, amikor hajdan e napon a magyar ifjúság másik vezére , Jókai Mór felolvasta azt az emlékezetes 12 pontot, amelyek új korszakot nyitottak meg a magyar nemzet életében... Oh mieseds nip volt aa, mondom, ezzel a maival szemben, amikor porba tiport hazája törmelékei felett áll a gúzsba kötve és gyászolva. magyar nemzet — Ne várjátok tőlem, kedves polgártársaim, hogy én ma ama 48-as március 15 ének örömhangjait hallassam, mert hiszen az a sötét felhő, amely ott borog hazánk felett, rávetette árnyékát az én szivemre is s így ma abból legfeljebb ha bánatos szó fakadhat. Azt kívánnám azonban, hogy az a borulat, amely ma beárnyékolja a hon határait, mielőbb viharos felhővé zörfösödnék e nemzet fiainak szivében és ontaná aztán villámait mindazok fejére, akik ezt a hazát így csuffá tették s ebek harmincadjára juttatták ! Aa véna aztán az igazi máreíné 15 ütő, méló ama 48 aurcos, méltó a magyarnak dicső Váltjához! Guzsbá Ültettél, porba tiportak a szétmarcangoltak bennünket Az igazságszolgáltatás mai jogrendszere szerint m még a rablógyikosnak is megadják azt a jogot, hogy védje magát, s meghallgattatlanul senkit sem ítélnek el Tőlünk még ezt a jogot is megtagadták. Megtagadták attól a magyar nemzettől x mely a most magee paripára felült nyugetnak annyi szolgálatot tett, mikor a múltban annyiszor odavetette vállait a Keletről ködspölgő vad áradatoknak; attól a nemzettől, mely a történelemnek egy Zrínyit, egy Hunyadit, Rákóczit, Kossuthot, Petőfit, Aranyt, Jókait, Munkácsyt és az állami és művészeti élet örök lénnyel tündöklő egyéb csillagait adta;attól a nemzettől, mely ellenfeleivel szemben mindig lovagias volt s a harci vitézségnek olyan ragyogó példát szolgáltatta, amelyek párjukat ritkítják. Gufuba kötöttek és megaláztak !... De azért azt mondom: fel a fejjel, édes nemzetem! Nekünk, magyaroknak és a mi katonáinknak nincs okunk szégyenkezni. ha a lecsilott világháborúnak akad valaha Homérosa, aki itat magénekli, annak az mondanám, hogy na ne tintába, haseak az égő síp zsarátnokába mártsa tollát, mert csak annak lángsugaraival lesz méltóképen megénekelhető az a vitézség, melyet a magyar katonák ebben a világrengető mérkőzésben kifejtettek. é Kedves polgártársak ! Az a március 15-ike, amelynek visszatérő ünnepét mi évről évre megünnepeljük, az által vált a magyar nemzet megújhodásának forrásává, hogy visszatekintett a múltba, s letekintett az állami és a társadalmi élet mélyeire és amit jennek talált, azt kiküszöbölni azokban helytes a magyar állami életet magasabb erkölcsi alapokra fektetni igyekezett. Ez a mi ünneplésünk is csak úgy válik hasznunkra, ha mi is ráállunk a komoly önbírálat mérlegére , aztán levonjuk magunknak helyzetünkből a tanulságokat. Mert hogy idáig jutottunk, ahol vagyunk , hogy a magyar sok kiváló tulajdonságai melett, amelyekkel ékeskedik, s ama messzire ragyogó vitézsége dacára, amelyet legközelebb is tanúsított, ennyire összetört, annak valami nagy okának kell lennie. Több oka van szerencsétlenségünknak, de a legfőbb az, hogy belsejében hsedett meg ez a nemzet, s legalább egy időre elhomályosodni engedte magában azt a szellemet, amely eleitől fogva iránytűje, mondhatnám őrangyala volt. A magyarnak ugyanis minden korban két kimagasló tulajdonsága volt: az istenfélelem és a lángoló hazaszeretet. Ezerezer ásták meg számára a sírt, eme két alaptulajdonságából táplálkozó erényei azonban elmerülni nem engedték, sőt folyton előbbre vittél a haladás útját. Utóbbi időben azonban a magyar nemzet életerejének ezt a két főgyökerét kikezdte a féreg Rövidlátó elmék mind sűrűbben a mind szélesebb körben idegenből átplántált, ködös álomképeket festettek a magyar nép szemei elé, amely képekről leszorultak a múlt szentséges fogalmai: az Isten és haza, az istenfélelem és honfi erény e helyükre az istentagadás, a nemzetköziség, az osztálygyülölet téveszméi tolakodtak be s ezen az uton aztán eljutottunk a hínárba, ahol fejtetőre állt minden