Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 73-97. szám)

1921-04-08 / 78. szám

A vasárnapi Beethoven hangverseny műsora 1 Beethoven Sonate pathetique op 13. •rave. Allegro di molto e con lino. Adagio cantichiie. Rondo-Allegro. Zongorán előadja V Hammerstedt. Andor 2 Beethoven. Irta és felolvassa Vertse K. 3 Beethoven: Versenymű op. 61. Allegro ma non troppo. Larghetto Rondo Hegedűn előadja: Limberkovitsné Wéber Margit Zongo­rán kíséri: V. Ham­merstedt. 4. Beethoven: a)Mignant Lied. b) A sír­ban, & néma sírban c) Ich liebe dich Énekli: újfaluasquó Márdy Margit. Zongorán kíséri: V. Hammerstedt. 5. Beethoven: Jánai szimfónia. Adagio, Allegro vivace, Adagio cantabila, Menuetto, Allegro. Előadja az egyesített nagy zenekar. Karnagy: Kovách Árpád. Kezdete délután 5 órakor, M­tfisriDÉK. 1921. április 8. Sin Háta a Iyet?i dibfieitai ncÉiiiiéa Igen tisztett Hát ugy törtint, zörgesztyü ar ! hogy itt marattunk a sünnepek után is, mer hogy maradt mig efckis kőcciig a lajbizsebbe. Vasárnap dilelőt kispör­göld után át­kórászunk a Korona kocsma előt, hát igen sok nip bámészkodott egy omnyibuss előt, a mércbe még lu se vótt fojva. Mondok a a sógornak, az a gujjik közelibb, a ad tapasztal­junk valamit, hamá idásig evött benünket a f fene. Hát a n­'­gor csinált is a sován könyökivel olyan széles utat, mintha püspöki installáción g vinné az estist furkósbotot. Ia meg csak mentem utána, nagy tekin­télessen, mig az omnyibuszhő nem értünk. Asaondí ot egy ur, hogy elő van é ur@mbátyám ? Mán minthogy in ? Van jegyezve affene, mondok eleget jegyeztem hadikőecsöm­Q­e­ m­a ! Tán még omnyibuszra is j 'gyenzek? Ak-Akkor fizessik kend háromszáz koronát, mondi a zur, OÍZt bevisszük Debrecenbe, még vissza is hozzuk. — Na sógor, mit mond ke??d, be­ Kiönnyünk? felidom a sógort uu. — Hát — mondi a sógor, mig nem kósíótuk, hogy milyen bort mirnek Debrecenbe ! Hej seógor, magának is mindig az italon jár az esze, mondtam neki, de magamba mégis aszt gondoltam, hogy a lepécdi bíróság nem sokat érne a Durbinis sógor esze nélkül. De oszt mán csak ugy ma­gamnak mondtam hivatalos titok gyanánt. Le is szúrtam a háromszáz koronákat is, meg a sógorit is, oszt beüttünk a magamir zosinyi-buszba. Hát , mint ülünk, oszt várjuk, hogy mikor fogják mán be a lovakat, lassankint megfőtt a a­z egész omnyibusz. Volt kösztük ennehány olyan szál legény, hogy a fejit beverte zomnyibusz tetejibe. Ezek jók vonának lámpa a gyujtogatónak Lependre — mondok a sógor­nak legalább megspórónánk a létra árát. Igen, de sok kanóc kéne beléjük — mondi a sógor, hát így abbamaradt a­z inditvány, ö. m. a. f. Mikó má bégyüttek a kövér hörgesztyü meg a sánta fiskális, mög a pék is letelepe­dött, akkró bécsukták a zajtótt, a fene eekezdte rázni a zomnyibuszt, a kocsis oszt mögindultunk. A sógornak fittyentett egyet kiesett a pipa a pofájábul, oszt csak hápogott. — Hát kendre tán a nyavala gyütt rá, mondok neki, hát nem tuggya, hogy tt lovakat eevitték a zolá­hok ? Aziz megy a zomnyibusz magátuu A sógor oszt ming?á megnyugodott, így mentet­tem meg a lepéndi böcsületet ö. m. a. f. Mán kiváncsi voltam, oszt meg kérdő s­tem a zörgesztyül­ű hogy minek men az a sok fene nipsig, Debrecenbe, Aszonta, hogy labdát mennek rúgni. Mi meg inni megyünk, mondok, ö. m. a f. Aszt itt is mögjöhetik, mondt­a, oszt elővett a zülós a uu egy nagy kosárüveget, oszt meg kináát vele. Húztam is belüle egyet, a sógor is húzott egyet, 03zt sorra járt a kosárüveg, míg ki nem fogyott. A­ztán előkerült a második, meg a harmadik. Mindegyiket megkóstóttuk kétszer három­szor. Mondtam is a sógornak, ho­gy kend se látott isten omnyibuazt, mióta kétágú, amellikbe inni is adnak. Biza' nem, ö. m. a f., felelte , de már láttam, hogy a szeme keresztbe áll, mer nem Eajyon ő»ásta a kortyintásokat, ö. m. a. f. Hát ahogy beszédbe elegyeztem a 2.urak­ban, meglattam, hogy a Nyiregyházi Torma és Ivó Egylet nagy fene labdamirkőzist rendez a debreceni botoslegényekkne, rugássattal egybe­kötve. Csak ásít nem irtettem, hogy a tormához mér nem annak virslit, már anékkit nem lehet rá inni, hát migha rúgásra megy a dolog. Közbe beérkeztünk Debrecenbe. Báámultak is a cívisük, míg a Bugyi kommá is majd leejön a lóról, mikor meglátja a szekerünket. Oszt megátuok egy kocsma előtt, mer vidéki embernek már ez a szokása Kiszáll­tunk a zónyibuezba, oszt jó befalatoztunk a kocsmába. Ittunk is rá, de csak meggyávan, mer a mirkőzés mínggyá kezdődött, oszt mon­dok hátha még ott is kő önni, inni Ki is gu­ruulunk a város vigire, vót ott egy nagy placc, meg egy szin, a placcon félig pucér fiuk sza­ladgáltak, a szia aluu meg niztik a zomf­örök. Nemsokára asztán a nyiregyházi fiuk is levet­kőztek, oszt kiástak a placcra a botosokkal, oszt eebesztek egy labdát debreceni rugda­lással Egy darabig niztem, de nagyon hideg szil fúott, hát visszamentem a zomnyibuszba legfőkippen a?.í% mer mig maratt olt ekkis ital. A Durbints sógort ippeg akkor csíptem rajt' mikor a'kosát'üveget a zülés alá gyugta. Aszondi, hogy vigyáz a süvegekre, de már nagyon rit­kán járt a nyelve. No csak vigyázzik, mondok, de ne a züvegekre, hanem magára, már na­gyon be­talál mirkőzni. Nem is szótt rá a sógor sem­mit, csak csuklóit bínszálta. Bizto­san hazagondított. Na asztán magam a kosárüvegött. Ippeg jót húzok megbillentettem a belőle, amikor nagy ordítást hallok. Hát beiz a bor a nya­kamba fojt. Megkérdeztem, hogy mit ordit a debreceni nipsig, hát aszonták szír, mer a nyiregyhásiak berúgták a labd­át a debreceeni kapuba. Na mondok, enne­k csak örülhetnének, mer ha a­z én kapumba rúgnak bé egy labdát, aszt nem láttva emberfia, mer aszt eekobzom­, ö. m. a f. Hát hogy igy ordítossak, hát megszoktam, oszt nyugottan ittam tovább a mírkőzés végiig. Akkor hallot­am, hogy nem nyert se egyik másik Hát akkor mír gyüttünk? ö­m a. f. se Össze is pakoluk magunkat hamsa mar mán a tyúkok is alunni mentek, alig értünk rá megteteni a kosárüvegeket a kocsmába, oszt gyüttünk vissza Nyiregyházára. Nem is tértünk ki senkinek, a szöcsbejőíő szekerek mind le­tértek előttünk a zárokba, ollan urasssn gyüt­tünk Ily is van az röngyén. Meljhez hasonló lyukat kiván Régen volt. Hat évvel ezelőtt és azóta a világtörtenelem egy sorsfordulatban gazdag, nagy fejezete játszódott le Akkor még nem gondoltunk arra, hogy lehet az még úgyis, hogy valaki kardcsapás nélkül hágjon át a Kárpá­tokon. Akkor még nem sejdíthettük, hogy va­laki elvehesse a fenyőrange egeket, melynak minden szálfája egy egy migyac baka sírja fö­lött áll azóta őrt Már húsvét előtt nagy volt a mozgolódás az oroszoknál- Különösen a mi arcélünket, a 3-es honvédokat tá­madta a muszka. Nap nap mellett, hol az egyik, hol s másik­ zászlóal vo­­­nalán próbálkoztak, hisz azt mondották nekik, hogy Budapestig csak menetelni kell, de har­colni nem. Különösen március 25-én támadtak bennünket veszett nekiiramodással, ha mi, akik akkor m­ár rág határát védtük a Kárpátokban, hittük, hogy minden talpalatnyi föld, melyet az orosznak átengedünk, a nemzet szent testének egy darabját juttatja ellenszeg kézre. Csak az a tudat acélozhatta meg idegeinket, merevít­hette meg akaratunkat annyira, hogy hat és nyolcszoros túlerőket szinte könnyedséggel ver­tünk vissza.Sőt Tarstyánszky főhadnagy százada tizenkét orosz századból tizenegyes teljesen megsemisített, a tizenkettediket pedig részben elfogta, részben pedig megfutamította. Ebben az ütközetben részt vett József főherceg is, aki akkor még a helyszínéről felterjesztette Ter­styánszky főhadnagyot a vaskoronarendre. Ez pedig 1915 ben még igen nagy szó volt. Ez nagy elismerést jelentett. S a nyírségi bikák ezért az ütközetért kapták a legtöbb kitünte­tést. Sokan azt se tudták, hogy miért, mert nem tudták, hogy milyen páratlan nagy munkát vé­geztek Napokig az egész hadsereg vonalán egyébről sem beszéltek, mint a nyírségi és deb­receni bakák vitéz és hősies ellenállására, sőt a 3. hadseregparancsnokság rendkívül meleg dicséretben részesítette József főherceg hadtes­tét, melynek számára Terstyánszky nyírségi ba­­kái sze­rzték meg az elismerést Az oroszokat azonban nem rettentette el az, hogy ahány hadosztályuk támadóit, annyi tántorodott vissza véres fejjal. Áp­ilis elején újabb, eladdig ismeretlen nagy­­ erőkkel támad­tak Krachwill ezredes — akkor még alezredes és a szomszéd­­ esek parancsnoka külön levél­ben kérte meg József főherceget, hogy ne jöjjön ki a vonalba és ne tegye ki magát olyan ve­szélynek amilyenben pár nappal ezelőtt a Sisunkinál volt. E figyelmeztatés nagyon is in­dokolt volt, mert a rettenetes tuserőval a deb­receni 39 as scnkák nem a muszka áttörte a 39-sek tudtak ellentállani a frontját A debre­ceni ezred ugyan hamarosan kiköszörülte a csorbát, mert ellentámadással vissza­foglalta az állását, de a pozíciót mégis kénytelen vollt­t­ihagyni, mert a velünk azon­szédos bécsi népfölkelők megfutamodtak és szabaddá tették az utat a szolnoki völgyön át ez ország bel­seje felé. Sőt szabaddá tette a bécsi csőcselék a mi oldalunkat és hátunkat is úgy,­hogy nem maradt más hátra, minthogy egy szálig elvé­rezni, vagy a Kárpátokat egy hátsóbb vonalon védelmezni. Április 5-án este 8 órakor kapta meg az ezred a parancsot, hogy — bár a magasabb parancsnokságok elismerik a 3-a s honvédek nagy teljesítményeit, vitéz magatartását — hagyja el az ezred, a hadtest többi részeivel együtt a vonalat és tartóztassa fel az oroszokat hátsó állásból. Fel kellett adnunk a határt. Fel kellett áldoznunk egy földjéből... Milyen nehéz volt! darabot az ország Megrázta lel­künket a parancs és biztosított bennünket a A Bessenyei Kör Beethoven hangversenye vasárnap d. u. a Koronában. Jegyek Ferenczinél. Göre Gábor biró úr D. — Xelephan női model kalapok, úgyszin­tén selyem, antilop bőr tavaszi kalapok a leg­szebb T­álasztóban Rózsa divatházában Debrecen Alföldi-palota A Bika-szállodával szemben (5) — Áprilisi divatlapok nagy választékban érkeztek az Ujságboltba Hat évvel ezelöt

Next