Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 73-97. szám)
1921-04-08 / 78. szám
A vasárnapi Beethoven hangverseny műsora 1 Beethoven Sonate pathetique op 13. •rave. Allegro di molto e con lino. Adagio cantichiie. Rondo-Allegro. Zongorán előadja V Hammerstedt. Andor 2 Beethoven. Irta és felolvassa Vertse K. 3 Beethoven: Versenymű op. 61. Allegro ma non troppo. Larghetto Rondo Hegedűn előadja: Limberkovitsné Wéber Margit Zongorán kíséri: V. Hammerstedt. 4. Beethoven: a)Mignant Lied. b) A sírban, & néma sírban c) Ich liebe dich Énekli: újfaluasquó Márdy Margit. Zongorán kíséri: V. Hammerstedt. 5. Beethoven: Jánai szimfónia. Adagio, Allegro vivace, Adagio cantabila, Menuetto, Allegro. Előadja az egyesített nagy zenekar. Karnagy: Kovách Árpád. Kezdete délután 5 órakor, MtfisriDÉK. 1921. április 8. Sin Háta a Iyet?i dibfieitai ncÉiiiiéa Igen tisztett Hát ugy törtint, zörgesztyü ar ! hogy itt marattunk a sünnepek után is, mer hogy maradt mig efckis kőcciig a lajbizsebbe. Vasárnap dilelőt kispörgöld után átkórászunk a Korona kocsma előt, hát igen sok nip bámészkodott egy omnyibuss előt, a mércbe még lu se vótt fojva. Mondok a a sógornak, az a gujjik közelibb, a ad tapasztaljunk valamit, hamá idásig evött benünket a f fene. Hát a n'gor csinált is a sován könyökivel olyan széles utat, mintha püspöki installáción g vinné az estist furkósbotot. Ia meg csak mentem utána, nagy tekintélessen, mig az omnyibuszhő nem értünk. Asaondí ot egy ur, hogy elő van é ur@mbátyám ? Mán minthogy in ? Van jegyezve affene, mondok eleget jegyeztem hadikőecsömQe ma ! Tán még omnyibuszra is j 'gyenzek? Ak-Akkor fizessik kend háromszáz koronát, mondi a zur, OÍZt bevisszük Debrecenbe, még vissza is hozzuk. — Na sógor, mit mond ke??d, be Kiönnyünk? felidom a sógort uu. — Hát — mondi a sógor, mig nem kósíótuk, hogy milyen bort mirnek Debrecenbe ! Hej seógor, magának is mindig az italon jár az esze, mondtam neki, de magamba mégis aszt gondoltam, hogy a lepécdi bíróság nem sokat érne a Durbinis sógor esze nélkül. De oszt mán csak ugy magamnak mondtam hivatalos titok gyanánt. Le is szúrtam a háromszáz koronákat is, meg a sógorit is, oszt beüttünk a magamir zosinyi-buszba. Hát , mint ülünk, oszt várjuk, hogy mikor fogják mán be a lovakat, lassankint megfőtt a az egész omnyibusz. Volt kösztük ennehány olyan szál legény, hogy a fejit beverte zomnyibusz tetejibe. Ezek jók vonának lámpa a gyujtogatónak Lependre — mondok a sógornak legalább megspórónánk a létra árát. Igen, de sok kanóc kéne beléjük — mondi a sógor, hát így abbamaradt az inditvány, ö. m. a. f. Mikó má bégyüttek a kövér hörgesztyü meg a sánta fiskális, mög a pék is letelepedött, akkró bécsukták a zajtótt, a fene eekezdte rázni a zomnyibuszt, a kocsis oszt mögindultunk. A sógornak fittyentett egyet kiesett a pipa a pofájábul, oszt csak hápogott. — Hát kendre tán a nyavala gyütt rá, mondok neki, hát nem tuggya, hogy tt lovakat eevitték a zoláhok ? Aziz megy a zomnyibusz magátuu A sógor oszt ming?á megnyugodott, így mentettem meg a lepéndi böcsületet ö. m. a. f. Mán kiváncsi voltam, oszt meg kérdő stem a zörgesztyülű hogy minek men az a sok fene nipsig, Debrecenbe, Aszonta, hogy labdát mennek rúgni. Mi meg inni megyünk, mondok, ö. m. a f. Aszt itt is mögjöhetik, mondta, oszt elővett a zülós a uu egy nagy kosárüveget, oszt meg kináát vele. Húztam is belüle egyet, a sógor is húzott egyet, 03zt sorra járt a kosárüveg, míg ki nem fogyott. Aztán előkerült a második, meg a harmadik. Mindegyiket megkóstóttuk kétszer háromszor. Mondtam is a sógornak, hogy kend se látott isten omnyibuazt, mióta kétágú, amellikbe inni is adnak. Biza' nem, ö. m. a f., felelte , de már láttam, hogy a szeme keresztbe áll, mer nem Eajyon ő»ásta a kortyintásokat, ö. m. a. f. Hát ahogy beszédbe elegyeztem a 2.urakban, meglattam, hogy a Nyiregyházi Torma és Ivó Egylet nagy fene labdamirkőzist rendez a debreceni botoslegényekkne, rugássattal egybekötve. Csak ásít nem irtettem, hogy a tormához mér nem annak virslit, már anékkit nem lehet rá inni, hát migha rúgásra megy a dolog. Közbe beérkeztünk Debrecenbe. Báámultak is a cívisük, míg a Bugyi kommá is majd leejön a lóról, mikor meglátja a szekerünket. Oszt megátuok egy kocsma előtt, mer vidéki embernek már ez a szokása Kiszálltunk a zónyibuezba, oszt jó befalatoztunk a kocsmába. Ittunk is rá, de csak meggyávan, mer a mirkőzés mínggyá kezdődött, oszt mondok hátha még ott is kő önni, inni Ki is guruulunk a város vigire, vót ott egy nagy placc, meg egy szin, a placcon félig pucér fiuk szaladgáltak, a szia aluu meg niztik a zomförök. Nemsokára asztán a nyiregyházi fiuk is levetkőztek, oszt kiástak a placcra a botosokkal, oszt eebesztek egy labdát debreceni rugdalással Egy darabig niztem, de nagyon hideg szil fúott, hát visszamentem a zomnyibuszba legfőkippen a?.í% mer mig maratt olt ekkis ital. A Durbints sógort ippeg akkor csíptem rajt' mikor a'kosát'üveget a zülés alá gyugta. Aszondi, hogy vigyáz a süvegekre, de már nagyon ritkán járt a nyelve. No csak vigyázzik, mondok, de ne a züvegekre, hanem magára, már nagyon betalál mirkőzni. Nem is szótt rá a sógor semmit, csak csuklóit bínszálta. Biztosan hazagondított. Na asztán magam a kosárüvegött. Ippeg jót húzok megbillentettem a belőle, amikor nagy ordítást hallok. Hát beiz a bor a nyakamba fojt. Megkérdeztem, hogy mit ordit a debreceni nipsig, hát aszonták szír, mer a nyiregyhásiak berúgták a labdát a debreceeni kapuba. Na mondok, ennek csak örülhetnének, mer ha az én kapumba rúgnak bé egy labdát, aszt nem láttva emberfia, mer aszt eekobzom, ö. m. a f. Hát hogy igy ordítossak, hát megszoktam, oszt nyugottan ittam tovább a mírkőzés végiig. Akkor hallotam, hogy nem nyert se egyik másik Hát akkor mír gyüttünk? öm a. f. se Össze is pakoluk magunkat hamsa mar mán a tyúkok is alunni mentek, alig értünk rá megteteni a kosárüvegeket a kocsmába, oszt gyüttünk vissza Nyiregyházára. Nem is tértünk ki senkinek, a szöcsbejőíő szekerek mind letértek előttünk a zárokba, ollan urasssn gyüttünk Ily is van az röngyén. Meljhez hasonló lyukat kiván Régen volt. Hat évvel ezelőtt és azóta a világtörtenelem egy sorsfordulatban gazdag, nagy fejezete játszódott le Akkor még nem gondoltunk arra, hogy lehet az még úgyis, hogy valaki kardcsapás nélkül hágjon át a Kárpátokon. Akkor még nem sejdíthettük, hogy valaki elvehesse a fenyőrange egeket, melynak minden szálfája egy egy migyac baka sírja fölött áll azóta őrt Már húsvét előtt nagy volt a mozgolódás az oroszoknál- Különösen a mi arcélünket, a 3-es honvédokat támadta a muszka. Nap nap mellett, hol az egyik, hol s másik zászlóal vonalán próbálkoztak, hisz azt mondották nekik, hogy Budapestig csak menetelni kell, de harcolni nem. Különösen március 25-én támadtak bennünket veszett nekiiramodással, ha mi, akik akkor már rág határát védtük a Kárpátokban, hittük, hogy minden talpalatnyi föld, melyet az orosznak átengedünk, a nemzet szent testének egy darabját juttatja ellenszeg kézre. Csak az a tudat acélozhatta meg idegeinket, merevíthette meg akaratunkat annyira, hogy hat és nyolcszoros túlerőket szinte könnyedséggel vertünk vissza.Sőt Tarstyánszky főhadnagy százada tizenkét orosz századból tizenegyes teljesen megsemisített, a tizenkettediket pedig részben elfogta, részben pedig megfutamította. Ebben az ütközetben részt vett József főherceg is, aki akkor még a helyszínéről felterjesztette Terstyánszky főhadnagyot a vaskoronarendre. Ez pedig 1915 ben még igen nagy szó volt. Ez nagy elismerést jelentett. S a nyírségi bikák ezért az ütközetért kapták a legtöbb kitüntetést. Sokan azt se tudták, hogy miért, mert nem tudták, hogy milyen páratlan nagy munkát végeztek Napokig az egész hadsereg vonalán egyébről sem beszéltek, mint a nyírségi és debreceni bakák vitéz és hősies ellenállására, sőt a 3. hadseregparancsnokság rendkívül meleg dicséretben részesítette József főherceg hadtestét, melynek számára Terstyánszky nyírségi bakái szerzték meg az elismerést Az oroszokat azonban nem rettentette el az, hogy ahány hadosztályuk támadóit, annyi tántorodott vissza véres fejjal. Ápilis elején újabb, eladdig ismeretlen nagy erőkkel támadtak Krachwill ezredes — akkor még alezredes és a szomszéd esek parancsnoka külön levélben kérte meg József főherceget, hogy ne jöjjön ki a vonalba és ne tegye ki magát olyan veszélynek amilyenben pár nappal ezelőtt a Sisunkinál volt. E figyelmeztatés nagyon is indokolt volt, mert a rettenetes tuserőval a debreceni 39 as scnkák nem a muszka áttörte a 39-sek tudtak ellentállani a frontját A debreceni ezred ugyan hamarosan kiköszörülte a csorbát, mert ellentámadással visszafoglalta az állását, de a pozíciót mégis kénytelen vollttihagyni, mert a velünk azonszédos bécsi népfölkelők megfutamodtak és szabaddá tették az utat a szolnoki völgyön át ez ország belseje felé. Sőt szabaddá tette a bécsi csőcselék a mi oldalunkat és hátunkat is úgy,hogy nem maradt más hátra, minthogy egy szálig elvérezni, vagy a Kárpátokat egy hátsóbb vonalon védelmezni. Április 5-án este 8 órakor kapta meg az ezred a parancsot, hogy — bár a magasabb parancsnokságok elismerik a 3-a s honvédek nagy teljesítményeit, vitéz magatartását — hagyja el az ezred, a hadtest többi részeivel együtt a vonalat és tartóztassa fel az oroszokat hátsó állásból. Fel kellett adnunk a határt. Fel kellett áldoznunk egy földjéből... Milyen nehéz volt! darabot az ország Megrázta lelkünket a parancs és biztosított bennünket a A Bessenyei Kör Beethoven hangversenye vasárnap d. u. a Koronában. Jegyek Ferenczinél. Göre Gábor biró úr D. — Xelephan női model kalapok, úgyszintén selyem, antilop bőr tavaszi kalapok a legszebb Tálasztóban Rózsa divatházában Debrecen Alföldi-palota A Bika-szállodával szemben (5) — Áprilisi divatlapok nagy választékban érkeztek az Ujságboltba Hat évvel ezelöt