Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

JVyíryidék i911. juuiu» 24. A várőrséget megtizedelik. Menesztik a menekült tisztviselőket Csonka-Magyarország ma, egy minden oldalról ellenséges fallanksszal körül­zárt ostromlott várnak tekinthető. Se ki, se be ! Csak madár járhatja szabadon. Ember csak gépmadár szárnyain hagyhatja el, vagy kö­zelítheti meg. A vár védő erejét a bentrekedt nyolc­millió magyar képezte kezdetben ; ma már mintegy negyvenezer elszánt harcossal több. Ezek a vár elszakított perifériáiról jöttek ide nemes szándékkal, dolgozni akarással, hogy a vár őrségét megerősítsék, hogy a védelmi erőt tömörítsék. Ide hozta őket magyar szi­vük, ide űzte, hajtotta magyar vérük, haza­szeretetük a magyar géniusz kezétől vezet­tetve. Ott hagyták vérző szívvel az ellen­ségnek könnyelműen kiszolgáltatott szülő­helyet, a megalapított meleg családi tűzhelyt, ott exisztenciájuk megalapozott bázisát, mert lelkük nem tudott deformálódni, nem tudott a magyar földhöz hűtlen lenni, nem tudott uj esküvéssel saját hazájának árulója lenni. Elhozták hát magukkal szivüket, lelkü­ket, tudásukat, intelligenciájukat, hogy kultura kiépítéséhez hozzá­járuljanak és el­ a hozták izomerejüket, hogy ha majd megfúj­ják a tormbitát, a felduzzasztott nemzeti erő egy-egy vaskeménységű tényezője legyen mindegyik. Így tettek, mert látták s meggyőződtek arról, hogy, ha az ellenség által már bevett városrészek zónáin maradnak, mint lefegy­verzett várőrök, ők is — mint minden le­fegyverzett őrség — kazamatákba kerülnek, hol elsorvadnak, s a felmentő akciónak annak idején mint erőgyarapítók, részesei nem le­hetnek. Úgy gondolták, hogy a nyolcmillió várőrség örömmel fogadja a testvérek leg­megbízhatóbb elemeiből rekrutálódott, vér­rokonságú tartalék csapatot, mert elgondol­ták, hogy ma még a kevésnél és kevesebben vagyunk ahhoz a titáni munkához, mely vá­rosunk felszabadításával jár, azért minden atom, ami erősítheti az őrség akció képes­ségét, megbecsültetésre talál. Sajnos, e szubjektivitásában a bevonult hadosztály csalódott. A várőrség objektivi­tás nélkül más álláspontra helyezkedett. Nem értékeli a segítő csapatot , ellenkezőleg bal­lasztnak, tehernek tekinti azt. Nem törődve sem jövővel, sem a nemzet feltámasztásával csak a mának él, kenyér adagának nagyságát félti, ezt őrzi, ezt védi földönfutó testvéreivel szemben. Nem hajlandó sem hajlékát sem kenyerét megosztani velük ; inkább pusz­tuljon a faj magyar értelmi osztályában nemzet, mintsem, hogy mint nyűgöt, viselje a nyakán az érkezőket. Ezért egy gesztussal meneszti a negy­venezret züllésnek, az ellenség csalétkeinek szolgáltatja ki a hatalom őket, arra hivat­kozva, hogy Csonka-Magyarország tehervi­selő képessége nem bírja el a tömörítést. Ezt hangoztatta a diktatúra is, ezt politikát űzték Jászi Oszkárék is, akik a ma­a­gyar értelmiséget Amerikába küldték. Most ugyanezen politikát követve meg­tizedelést hirdet a hatalom az egzisztenciák letörésével. Hogy jogilag mennyiben lehet hatalma ehez bárkinek, döntsék el a jogtudó­sok, én itt csak arra a közismert tényre hivat­kozom, hogy a nemzet közalkalmazottjai és a nemzeti hatalmat képviselő állami testület között két­oldalú szerződéses viszony van, két­oldalú szerződést pedig egyoldalúlag felbontani nem lehet, nem lehet új intenciók alapján hozott új törvényekkel sem, mert ezek visszaható erővel nem bírhatnak, hiszen akkor hová lenne a törvény szentségébe ve­tett bizalom ? Más oldalról meg ez a Csonka­ország ma is mindenféle idegen nációknak billiónyi milliárdokat felemésztő misszióknak sikereknek, nemzetellenes elemeknek otthont, létet, kenyeret kényelmet tud adni, csak ép­pen a fajmagyar értelmiség nem bírna jog­gal ahhoz, hogy a magyar földön munkájával kenyerét megkereshesse ; hogy a magyar a magyar földön otthont leljen, ősi jusánál fogva itt existenciát biztosítson, saját nem­zete jövőjének megalapozásán dolgozhasson? Akik ezen irányzatnak útját állják, akik ily rövidlátó, balkezű politikát űznek, azok ön­gyilkosságba kergetik a nemzetet. Aki tisz­títani akar, aki a nemzeti atmoszférát bacil­lusoktól akarja megtisztítani, az ne a munkás intakt nemzeti lelkű, becsületes magyarfaj értelmiséget vegye seprűje alá, hanem levet­ve az álhumanizmus szemüvegét, kotorjon ott, ahol a szemetet megtalálja. De eltekintve a kérdés jogi jelentőségé­től, a történelem még nem ismer olyan vár­parancsnokot, aki saját őrségét tizedelte volna meg. Igen, arra van példa, hogy ha elő­állott a kényszerhelyzet, kirohanást vezényelt de megtizedeléssel nem vágta maga alatt a fát. Ilyen kényszerhelyzet Csonka-Magyaror­szágon ma nem áll fent és nem fog bekövet­kezni a közel­jövőben sem. Mert, ahol a tár­sadalom oly éles határvonallal oszlik két kategóriára : a nyomorgók és a jólétben tob­zódók osztályára, mint itt, ott mindig meg lehet találni paragrafusuk segélyével — tehát törvényes alapon — a létfentartást nehezítő okok eliminálás módját a nyomorgók megti­zedelése nélkül is. Nem tizedelni kell tehát itt sem, hanem paragrafusokból font karikással csördítsen eléje az arra illetékes erős kéz — tekintet nél­kül fajra, vagy vallásra — a konjunktúrázó panamázó, dőzsölő hadnak, amely a konjunk­túra piszkos áradatába akarja befulasztani a fajmagyar értelmi osztályt. Az ostorral te­hát ne a nyomorgókra sújtson le a hatalom, mert azzal derékban töri ketté a nemzet ge­rincét, melyet a faj­fentartó értelmi osztály képviselt a múltban, képvisel a jelenben s fogja képviselni a jövőben is. Piller József. A kislakások JUH us hóban végleg elkészülnek. Nyolcszáznál több az igénylők száma. — Mennyi lesz a lakbér? — városi tanács dönti el kik kapják meg a lakásokat. A város nagy áldozatkészséggel épülő kislakásai­­ a befejezés előtt állanak. Az építők a végrehajtók szorgalmas munká­jának gyümölcseként már készen állanak az egy és kétszobás kislakások. Julius hó­:»an végleg befejezik az építést s a há­zak augusztus hó 1-ére átadhatók lesznek. Most a padlók készítése, ablaküvegezés, feles, mázolás, a földmunkálat, járdabur­kolás, az építés befejező tennivalói foly­nak , sok-sok lakástalan feszült várako­zással lesi ezeket a munkálatokat és ag­gódva kérdi, jut-e valjon számára fedél a kislakások v­a­l­am­e­l­y­i­k­éb­en. Most már a bérbeadás kérdésének el­­ódázása lehetetlen. A városi szakosztályok tegnap foglalkoztak is már a tanácsnak a kislakások bérletére vonatkozó javas­lat éi meg is állapodtak a legtöbb kor­tával désebben. A leglényegesebb s a bérlő lakossá­got elsősorban érdeklő kérdés a lakásbé­rek n­­agysága. A szakosztályok a képvi­selőtestületnek azt fogják javasolni, hogy az egyszobás lakások havibére 500, kétszobásoké pedig 800 K legyen. A kis­ a lakások bérbeadását eddig több mint 800 igénylő kérelmezte. Meglehetős gondot fog ezek közül annak a harminchat bér­lőnek kiválasztása, akik megkapják majd a kislakást. A bérlők méltányos megvá­lasztása a városi tanács teendője lesz.­­ Szorgalmasan fogják tanulmányozni kérvényezők életkörülményét és élethiva­­­tásuk vagyoni és egyéb viszonyaiknak lel­kiismeretes szem előtt tartásával döntik el, hogy kik kapják meg a kislakásokat. Mi­re a kislakások elkészülnek megtörténik a l­akók kiszemelése. A nyíregyházi áll. munkaközvetítő az Eötvös­ utcai iskola helyiségében nyílik meg. Dr. Andor Endre miniszteri tanácsos sürgeti a munkásközvetítő felállítását junius 23. A Nyirvidék Nyíregyháza tudósítójától. Magyarországon a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén működő állami munkaközvetítő hivatalokat szerveztek. Ezeknek a hivataloknak teendői mind­ job­ban megsokasodtak, úgy, hogy­ a hozzájuk tartozó nagy körleten nem képesek a mun­kaközvetítést lebonyolítani. A jól irányított közvetítés bármily centrum­élénk szellemű is, nem elég gyors amikor a vi­dék munkaadóinak és munkásainak ha­lasztást nem tűrő igényeit kell kielégí­teni . A nyíregyházi munkások­ és munka­adók számára például a debreceni köz­vetí­tő áll rendelkezésre és városunk mind élénkebb ipari, kereskedelmi, álta­lában közgazdasági élete ma már erősen sürgetővé tette a helybeli munkaközvetí­tő hivatal felállítását. A Kansz nagygyűlésére Nyíregyházára érkezett dr. Andor Endre miniszteri ta­nácsos, akinek irányító kezében az egész ország munkaköz­vetítése összefut s aki e kérdést európai vonatkozásaiban a leg­tisztábban látja hazánkban, munkatár­sunk előtt részletesen nyilatkozott a kül­földi és a magyar munkaközvetítés jelen állásáról, az ipari mellett a mezőgazdasági munkaközvetítés szervezésének szükséges­ségéről. Megtudtuk, ho­g­y az állami munka­közvetítés a vidéki városokban mind ha­talmasabb arányokat öl és ma már a mun­kaközvetítést megszervezik a megyei szék­helyeken s a kamarai székhelyeken kívül más forgalmasabb városokban is. Munkaközvetítő intézetet kap Nyír­egyháza is. Andor Endre mint tanácsos az itteni munkaközvetítő intézet ügyében érintkezésben van a város tanácsával, a­hol a legnagyobb készséggel karolták fel ezt az intézményt is. Most a közvetítő in­tézet felállítása helyiség kérdése s attól függ, hogy vajjon sikerül-e belül kiüríteni a kereskedelmi rövid időn iskola volt termeit, az Eötvös­ utca városi há­zat, amelyben jelenleg a Gvk. hivatalai vannak. Amint ez az épület felszabadul, felállítják Nyíregyháza város munkaköz­vetítő intézetét, mely hathatósan szol­gálja úgy a munkások, mint a munkaadók érdekeit. Ezzel kapcsolatban és talán még az ipari közvetítő intézetnél is sür­gősebben szükség volna a mezőgazdasági munka­közvetítést is megszervezni. « JUHÁSZ JÁNOS .TURUL' ©»ÖRd­ NYÍREGYHÁZÁN !.^OLDSÉCIÉRZ KITŰNŐ ASZTALI É­PPÍ BOROK A UL-Í^OO-Ar­! «ÄICTÄROsi

Next