Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-18 / 91. szám

Ef^es s zám­ára ISCO K, Jfjh­egyháza, mi. 18. * Péntef: ÍP. 91 ssiám Előfizetési árak helyben és vidéken: Egy hóra 20000 K. Negyedévre 60000 K. Köztisztviselőknek és tanítóknak 20•/• engedmény. Alapította JÓBA ELEK Főszerkesztő : Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ. Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI­ UT 9. SZÁM, Telefon­szám 139, Postacheque 29658. Kéziratokat nem adunk vissza. A szanálási törvényjavaslat záróbeszédeit megkezdték. A miniszterelnök csak az objektív kritikákra válaszol felszólalásában. Budapest, április 17. (Magyar Távirati Iroda.) A nemzetgyűlés mai ülését pontban 7 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirend szerint a szanálási törvényjavasla­tot tárgyalja a Ház. Az elnök felolvassa azok­nak a neveit, akik a zárszó jogán felszólal­hatnak, figyelmeztetve a képviselőket arra, hogy előre közölni fogja azoknak a nevét, akik felszólalnak. Mielőtt a zárszó jogán való felszólalások megkezdődnének, Bethlen Ist­ván miniszterelnök emelkedik szólásra. — Bethlen : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk !) Legyen szabad nekem is azok után a felszólalások után, amelyek az ellen­zék részéről a szanálási törvényjavaslat tár­gyalása alkalmával elhangzottak, reflektál­nom az egyes kifogásokra. A szanálási tör­vényjavaslat bírálata alkalmával a felszó­lalók külpolitikai, alkotmányjogi, belpoliti­kai és pénzügyi szempontból igyekeztek kri­tikát gyakorolni a kormány ténykedései fe­lett. Legyen szabad nekem is minden cso­porton végig­haladva a kormány s egyben a magam álláspontját is megismertetnem a nemzetgyűléssel. A kritika a legélesebben külpolitikai szempontból nyilvánult meg a kormánnyal szemben. A hangulat minden skálája, kezdve az objektív bírálattól egészen a hazaárulás vádjáig feltalálható volt e kritikákban. A kontrollról esett a legtöbb szó ebben a bírálatban. Megértem. De nemcsak megér­tem, hanem méltányolni is tudom az erre irányuló kritikát. A kritika egy része megta­lálta a helyes utat a bírálatban, amidőn külpolitikai helyzetben kereste a kölcsönnel a­­ kapcsolatos kontroll okát, a másik rész­szanálási törvényjavaslatban nem ismeri fel a mást, mint a kormány tehetetlenségét, mint­ha a külpolitikai helyzetnek semmi befolyá­sa sem lett volna a kialakult helyzetre s min­­denért csak a kormányt lehetne felelőssé tenni. Előre ki kell jelentenem, hogy csak az objektív kritikákkal óhajtok foglalkozni.­­ Nem lehet hivatása senkinek sem, hogy más­nak a veséjét vizsgálja, de nem szabad sen­kinek nemes intencióiban sem kételkedni. Kell, hogy az ellenzék és a kormánypárt kö­zött is bizonyos érzés maradjon fenn. Nem helyes tehát az ellenzék részéről, ha a kor­mány becsületes intencióit semmibe veszi s ilyen kritikákkal szemben nem sem va­gyok hajlandó álláspontomat kifejteni. Ahol azonban objektív kritikával találko­zom, meg kell mondanom azokat a szempon­tokat és elveket, amelyek egyik-másik csele­kedetünknek irányítói voltak. Ahol azonban a jóhiszeműséget is kétségbe vonják, ott megszűnt a vita lehetősége, de nemcsak meg­szűnt, hanem a tekintély aláásása is bekö­vetkezett. K­iffl Ami a külpolitikai helyzetről vallott fel­fogásomat illeti, legjobban kifejezésre jutott gróf Apponyi Albert szavaiban. Ő a mai helyzetből eredő eseményeket, szanálási ak­ciónk gyümölcsét, a napirenden levő tör­vényjavaslatot két erőforrás eredőjének te­kinti. Egyrészt határozott törekvés arra, hogy új konszolidáció alakuljon s más oldalról gaz­dasági és pénzügyi helyzetünk egyensúlya képezik a törvényjavaslat erőforrásait. Ezzel szemben a kritika másik része nem tud mást, mint visszatérni a múltra s olyan törekvése­ket folytat, amelyek a szanálást lehetetlenné teszik. Ezzel a felfogással szemben áll And­rássy bizalmatlansága. Minden hazafinak kötelessége ma, hogy felfogását a nemzet előtt kifejtse. A kormány a kontroll nélkül semmit sem tehetett. Vis maior kötelezte erre az útra, mely előtt kénytelen volt meghajolni. Andrássy azt, mondotta, hogy önérze­tünket és lelki függetlenségünket meg kel­lett volna őriznünk. Meg is tettük ezt. Fi­gyelemmel voltunk azonban arra, hogy mit nyerhet, vagy mit veszíthet a nemzet e tár­gyalások következtében. Ausztriát, Bulgáriát és Németországot hozták fel előttünk például. Nem szabad el­felednünk, hogy Magyarországgal szemben sokkal nagyobb volt a bizalmatlanság, mint ezen államokkal szemben. A nagyhatalmak jól ismerték Magyarországnak háború alatti teljesítményeit s innen eredt a bizalmatlan­ság. Ausztriát is ismerték. Azzal szemben semmitől sem kellett tartani. Egy gyenge nemzetnek nincs barátja, de nincs ellensége sem. Egy hajdani erős nemzetnek azonban, amikor szerencsétlenné vált, csak ellenségei vannak.­­ Azt is felhasználják kifogásnak a ma­­­­gyar jóvátételi kérdéssel kapcsolatban, hogy­­ ilyen vagy olyan irányú döntés prejudikálna I a német jóvátételnél s ez Franciaországnak­­ nem lenne kellemes. Egy évvel ezelőtt nagyon komoly for­­­­mában foglalkoztak a kirovandó jóvátételi­­ fizetés kérdésével s ha akkor a trianoni bé­keszerződés szankcióit alkalmazták volna, minden körülmények között kellett volna fizetnünk. — Zsilinszky : ÉS Bulgária ? — Bethlen : Bulgária más. Bulgária elő­ször ugrott ki a szövetségből s meg tudott egyezni olyan összegben, amelyet körülmé­nyeihez képest megfizethetett. Ha nem si­kerül megegyezést kötnünk, félni lehetett volna egy Ruhr politikának nálunk való ér­vényesítésétől. Az így megindult­ akció azon­­­­ban sikerre vezetett, a jóvátételi kérdést si­­­­került elintézni 20 évre s azonkívül sikerült­­ 250 millió arany­korona kölcsönt is szerez­­­­nünk. A kölcsönnel nem mi vetettük fel a jóvátételi problémát. Ezt nem is hiheti az, aki ismeri barát nélküli súlyos helyzetünket. Csak ellenségeink voltak azok, akik Ruhr politika felé szerették volna vinni nemzetün­ket. A kormánytól a legnagyobb könnyelmű­ség lett volna, ha nem igyekezett vol­na megindítani az akciót . Zsilinszky : Olaszország nem engedett volna megszállni. — Bethlen : Politikai téren egyes kér­désben Ola­szország kétségkívül mellet­tünk áll, azonban a jóvátétel terén éppen Olaszország a legnagyobb hitelezőnk s így neki áll elsősorban érdekében, hogy jóváté­telt fizessünk. Andrássy azzal vádol bennünket,­ hogy feladtuk önérzetünket és nemzeti független­ségünket. Ezt arra alapítja,­ hogy a nagy­hatalmak arra szólították volna fel a ma­gyar kormányt, hogy a kisantanttal tár­gyaljunk, ha kölcsönt akarunk kapni.­­ Szerinte a magyar kormányra bízta az an­tant, hogy intézzük el ezt a kérdést a kis­antanttal, ahogy tudjuk. Ez nem felel meg a tényeknek. Ez homlokegyenest ellenkezik a valósággal, m­ert az antant nemcsak, hogy nem hagyta cserben nemzetünket­, hanem diplomáciai téren Magyarország érdekeiért interveni­ált a kisantantnál. Az„ amire Andrássy céloz,, egészen más valami. A nagyhatal­mak ugyanis azt vallották, hogy ha a sza­nálásra vonatkozólag megindított akció nem vezetett volna sikerre , a trianoni szerződésből folyó differenciák valami módon­ nem nyertek volna elintézést, ezek­ről a­ kisantanttal tárgyalás­ba kellett vol­na bocsátkozni. Amiről azonban Genfben tárgyaltunk, olyan természetű kérdések, melyekről tárgyalni kellett volna ak­kor is, ha a kölcsönről nem lett volna szó sohasem. Egyébként azt is válaszolhatnám Andrássy erre vonatkozó megjegyzésére, hogy forduljon a parlament másik olda­lához válaszért, akik ugyanis viszont azt vetik a szememre,­ hogy miért nem for­dultam a kisantanthoz a kölcsön ügyé­ben. Nem áll az ,h­ogy önérzetünkön és lelki függetlenségünkön csorba esett. — A trianoni szerződés kötelezett bennünket erre az útra, de sikerült érdekeinket a leg­teljesebb mértékben megóvnunk. Andrássy kifogásolja azt is,, hogy ha Inost sikerült is valami eredményt elérni, vajjon nem lesz-e annak súlyos kihatása a jövőre s nem fogunk-e a lejtőre jutva mind lejebb és lejebb csúszni. A jelenre vonatkozólag eredmény az, hogy a legsú­lyosabb kérdést,, a jóvátétel kérdését sike­rült megoldani húsz évre,, a jövőre vonat­kozólag nagy nyereség ezen eredményen kívül az is, hogy sok súrlódásra alkalmas elintézetlen kérdést is sikerült megoldani Sokkal jobb ma a helyzet s a jövő képe is biztatóbb, mint lett volna enélkül. Andrássy a jóvátételi bizottság hatá­rozatát festet ördögnek jellemezte. — Andrássy­ ma sem veheti komolyan állt­Nyiregyháza, Zrínyi Ilona utca 5. sz. Telefon: 185, a legújabb színekben, szürke, barna drapp, fehér, és fekete antilop, lakk, bagaria és chevreaux minőségekben, minden formá­ban óriási választékban megérkeztek a ria

Next