Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-26 / 96. szám

Jrtsttfffffag 1924. április 29. A magyar lélek a Revue de Geneve-ben. Az átlag amerikai kemény kezú,­ nehéz­kes, dolgos, overall-os munkásembernek ismeri a magyart. A kabátos magyarról,, az értelmi foglalkozású magyarról alig, vagy egyáltalán nem akarja hinni,, hogy ugyan­ab­ból a talajból nőtt ki,, ahonnan az Egye­sült Államok bányászainak és acélgyári munkásainak jó része szakadt ki ide. Az átlag nyugat-európai megfordítva könnyelmű,, mulató, lelkes, rajongó, az élettel,, a valósággal csak játszó hetyke urnak ismeri a magyart. .Magyar ember lát­tára,, magyar szó halottára a képzettársí­tás utjain két kép tűnik fel előtte. Az első: mulató ar,­ akinek egyik oldalán a pin­cérek töltik a bort és a pezsgőt s másik oldalán a cigány húzza cikornyásan és va­dul. A második: nemesek és arisztokraták, akik kivont karddal, lovagias rajongásban esküsznek hűséget királynőjüknek s lel­kes egyhangúsággal kiáltják: Életünket és vérünket!!« A tárnák fullasztó mélységében elseny­vedt, a kohók izzása mellett kiégett mun­káslélek és a bor mámorában,, a cigány zenéjében kivirágzó uri lélek: ezek va­gyunk,, ilyenek vagyunk a külföld szemé­re'II. Az igazi lelkünk eltűnik a messzi, vég­telen Alföld káprázatos délibábjában. — A köd, amely megüli lelkünket, legfeljebb a Kárpátok csúcsáig ér s bánatunk,, két­ségbeesésünk, tragikus, reménytelen küz­delmünk könnyeit és kiömlő vérét kelet felé sodorták el a nagy folyók. A magyar lélek igazi képét soha,, vagy alig vetítették ki,, továbbították Nyugatnak a szellemi megértés, a gazdasági kapcsolat »rádiói«. S most egyszerre mégis halvány,, rö­vid, de biztató üzenetet küldött a magyar lélek Nyugat felé. A Revue de Geneve­ben,, ebben az előkelő és kiváló francia nyelvű svájci folyóiratban cikk jelent meg dr. Eckhardt Sándor, budapesti egye­temi tanár tollából a magyar lélekről,, a magyar lélek kettőségéről. Mert két lelke van a magyarnak,, két arca, mint János bálvány szobrának, akit valamikor, Istennek tiszteltek a rómaiak. Az egyik magyar arc Keletnek néz és a másik Nyugatnak. Az egyik arc derűs­,bi­zakodó, szemei lelkesek és re­ményt sugárzók, ajkai az eszmék tüzes szavait kiáltók. S a másik arc borús és vigasztalan, szemében a kétségbeesés, a küzdelem reménytelensége borong s ajkai­ról a gyász, az átok hangjai zengenek. A bizakodó s lelkes arcot — s a kül­föld úgyszólván cs­ak ezt ismeri — Kos­­suth viselték,, Petőfi és Jókai. A remény­telent és kétségbeesettet: Széchenyi és Vörösmarty,, Kemény Zsigmond és Bolyai, Deák Ferenc és Arany János,, Tisza Ist­ván és Ady Endre. A külföld csak Kossuthról tud,, Petőfi­ről és Jókairól. Az egyikben a valósággal és körülményekkel sem számoló feltétlen szabadságszeretetet becsüli, a másikban a pusztai, vad rajongás,L szereti, a harma­dikban elkáprázódik a képzelet korlátlan és elegáns szárnyalásán. De nem ismeri Széchenyit és Vörösmartyt, akiknek el­méje elborult nemzetük tragédiáján. Nem olvasta Kemény Zsigmondot, akinek re­gényhőseiben a magyar sors végzetszerű­sége ver le minden szabadulni akarást. — Nem tud Bolyairól, aki a mértan egyik legkülönösebb és legjelentősebb munkájá­nak megalkotása után roppant össze s vo­nult vissza minden tudománytól a re­ményt vesztett magányba. Nem igen hal­lott Deák Ferencről, aki, amint Kossuth­­hoz irt leveleiből kiderült, nem kevésbbé szerette a magyar szabadságot nála s aki azzal az érzéssel egyezett ki Béccsel, hogy úgyis minden hiábavaló, a magyar végzet, hiába — beteljesedik. Nem merült el­­ Arany­ Jánosban, a nagyszalontai jegyző férfias búskomorságáról, szemérmes élet­gyászáról semmit sem sejt. Alig hallotta talán hírét annak s talán­ nem is hiszi, hogy Tisza István volt az egyetlen, aki a felelős államférfiak közül tiltakozott a hadüzenet ellen s aki némán, haláláig szótlanul viselte a felelősség összeroppan­tó súlyát, amelyről tudta, hogy nem le­het vállalni, hogy csak pusztuláshoz ve­zet , csupán éppen a Revue de Geneve­ből alkothatott halvány képet magának Ady Endréről, akinél tisztábban és prófé­tásabban magyar még nem érezte meg és nem fejezte ki a magyar sorsot, a magyar végzetet, a magyar átkot. Két lélek él a magyar népben. De az egyiket —• s ez semmivel sem kevésbbé igazi a másiknál — magába zárta önön vég­zete. Nem szabadulhat, nem értheti meg senki, csak a magyar­ s még a másik ma­gyar lélek sem igen akar tudni róla. Küzd ez a lélek, de reménytelenül. Felveszi harcot sorsa ellen, amelyről tisztán érzi a minden harcával szemben is be fog kö­vetkezni Fellázad végzete ellen, bár látja, céltalan a lázadás. Kikel az átok ellen, de abban hisz, hogy úgyis le fogja sújtani. — •Vájjon van-e még nemzet a világon, amely bűnbocsánatot kér. Himnuszában és Szó­zatában előrelát­ja a sírját, amelyet a né­pek milliói vesznek körül.« Vájjon van-e még egy nép, amely a tragikus küzdelmek évezredét élte volna át világrészek,, világ­tájak mindent felmorzsoló összecsapásá­ban ? _ A Revue de Geneve cikkében ez magába zárt, tragikus magyar lélek szó­ a­lal meg félreérthetetlen világossággal magához ,néh­a nyíltsággal. Meghallják-e? s Megértik-e ? Megértik-e egyszer végre ezt a lelket, amely a legszebb tettre képes: küzdeni re­ménytelenül és felvenni a harcot a cél­talan, végzetes sors ellen? A nyíregyházi Mansz májusban műsoros délutánt rendez. A szövőszékek útban vannak. — Szerződött szövőmunkások. Tormay Cecil* levele a nyíregyháziakhoz. Nyíregyháza, április 25. A Nyirvidék tu­dósítójától. Több mint 350 tagja van már a Mansz nyíregyházi fiókjának s a munkára szervez­kedett tagok lelkes gazdája állandóan erő­södik. A Mansz nyíregyházi fiókja addig is míg a szövetségi munka nagyszabású ünnep­séggel való megindítása a szövőtelep felava­tása megtörténik, a fiók műsoros délutánt rendez. Ez a műsoros délután még május hó elején meglesz és szereplői nagy publi­kumot fognak odavonni a főgimnázium dísz­termébe. Csiky Istvánné, a fiók ügyvezető elnöke napról-napra várja a Budapesten feladott szövőszékek érkezését. Az eddigi lehetőségek szerint hat szövőszék beállítása lesz biztosítva. Leszerződtették a munkás­lányokat is, egyelőre tizet. A szövőtelepre nagyon szívesen jelentkeztek a munkások, mert a debreceni példából tudják, hogy szövőszékek mellett jó keresethez juthatnak.­­ A Gazda­ otthonban felállítandó szövőtelep­re a napokban érkezik a szövőmesternő, aki a munkásokat és az első csoportba sorozott Mansz tagokat megtanítja a szövésre. A Mansz nyíregyházi fiókjának megala­kulása alkalmával táviratban üdvözölték a Mansz országos elnökét, Tormay Cecilet, aki betegsége miatt nem vehetett részt a nyír­egyházi alakuló gyűlésen. Tormay Cecile a következő levelet intézte Csiky Istvánnéhoz a helyi fiók ügyvezető elnökéhez: Nagyságos Asszony ! Örömmel értesültem a nyíregyházai fiók hivatalos megalakulásáról. Az alaku­lás alkalmával hozzám juttatott üdvözlő táviratot hálásan köszönöm. Jól esett, hogy abban az ünnepi órában rám gondoltak, rám, akit a betegség akadályozott meg az odautazásban. Legyenek meggyőződve, hogy abban a nehéz, de nagyon szép nemzetépítő mun­kában, melynek én évek óta harcos kato­nája vagyok s melynek önök, nyíregyházai magyar asszonyok, hivatalosan most let­tek katonái, mindig önökkel leszek. Isten jósága és segítsége áldja meg igyekeze­tünket. Kérem Nagyságos Asszonyt, hogy üdvözletemet a helyi szervezet minden egyes tagjának tolmácsolni szíveskedjék. Hazaszerető üdvözlettel a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében : Kiss Károly, Tormay Cecile, orsz. főtitkár, orsz .elnök. A Mansz májusi műsoros délutánjára Nyíregyházára jön Kiss Károly országos fő­titkár is, aki a megalakulás alkalmával olyan nagyhatású előadást tartott Nyíregyházán. Leány miatt gyilkolt egy egyeki legény. Két szok­ással ölte meg riválisát.­­ A második szúrás megsebesítette a megölt legény anyját. Véres, halálos kimenetelű szurkálás tör­tént húsvét első napján Egyeken, amely teljesen felkavarta a kis község békéjét és sok szóbeszédre ad alkalmat a falu asszo­nyainak és leányainak. Egy egyeki legény húsvét első napján éles késsel kétszeri szú­rással megölte riválisát, akivel egy leányt szeretett. A szúrás halálos volt s a megszúrt legény vérbefagyva holtan ma­rdt lakásának kiskapujában. A gyilkosságról az alábbiakat jelenti tudósítónk. Egyek község egyik szép leányához két jóképű paraszt legény járogatott már hos­­szabb idő óta, azzal a komoly céllal, hogy valamelyikőjük egyszer boldoggá tegye kis paraszt leányt.­­ Az egyik legény Ficsor­a Antal, a másik Mészáros Lajos. A két le­gény mindaddig, amíg az udvarlás komolyra nem fordult, a legjobb egyetértésben jároga­tott le közös ideáljukhoz, — akkor azonban, amikor mindkettőjük komolyabban kezdett foglalkozni a házasság gondolatával, elhi­degült a viszony a két fiú között. A leányhoz azonban mindketten hűsé­gesen jártak, de úgy, hogy kerülve egymást más és más időben látogatták meg szerelmü­ket. A két fiú elhidegülése lassan-lassan gyű­löletté vált s most már azért is kerülték Fridericus Rex Walter v. Molo „Fridericus" című regénye után, 4 rész, 23 felvonás. — I­ső és Il-ik rész egyszerre. Bemutatja csütörtök, péntek és szombat 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel a Diadal Mozgó! *

Next