Nyírvidék, 1925 (46. évfolyam, 1-144. szám)
1925-01-16 / 12. szám
2 J^YÍKJHDÉK t^25 j^nn*r 16 Elszállt a Turul a munkácsi várról. „Kell jönni időnek, mikor belátjátok, hogy kár volt a Turult leszedni." Felvidéki magyarok búcsúja a milleniumi emléktől. Nyíregyháza, január 15. A Nyírvidék január tudósítójától A munkácsi Turul-madár eltávolítása felszakgatta a felvidéki magyarság sok ezer sebét. És felsikolt a vérző sebek kiáltása, a Felvidék magyarsága búcsúzik büszke Turul madártól. Búcsúzik a fáradalom leplezetben, bátor megvallásával, megrendítően szép sorokban. Csonkamagyarország robotos magyarjai ime olvassátok ezt a búcsúzót, hallgassátok a tárogatók szomorú elégiáját. Hallgassátok, olvassátok ezeket a sorokat és ha könny csordul a szemetekből, gondoljatok oda rab testvéreitekre, akik otthonuk mélyén sírva mondottak istenhozzádot a szabadság madarának. A bucsu a Munkács című felvidéki lapban jelent meg. A szomorú írást megkapta szerkesztőségünk is. Elszállt a Turul... ez a címe a búcsúzó cikknek, amely a következő: Idestova harminc esztendeje lesz annak, hogy Magyarország ezeréves fennállását ünnepelte. Nagy, hatalmas volt az ünnep, amely a maroknyi, rokon s barát nélküli nép európai országlásának ezer évét hirdette s ünnepelte. Az ezer év ritka évforduló még a népek, nemzetek és országok életében is és a magyarság százszorosan büszke lehet arra, hogy ez évfordulót megérte s megünnepelhette, mert Magyarország, a magyarok ezer éve még nehezebb, még küzdelmesebb volt, mint bármely más nép és ország ezer éve. A magyar nép és Magyarország történelmi feladatot teljesített, a mikor az ezer éven át Európát, a legkulturább világrészt védte a barbár Kelettel szemben. És a magyar becsülettel, bámulatra méltó hősiességgel teljesítette a történelmi missziót. Ezer éven át harcolt, küzdött, hogy Nyugaton nyugodtan dolgozhassanak, fejlődhessenek a nemzetek és országok. Vérzett, hogy a Kepplerek, Galileiek, Newtonok, Fultonok békés munkálkodásukkal előbbre vigyék az emberiséget és az egyetemes kulturhaladást. Ilyen missiója kevés népnek, kevés országnak volt s ha volt is, nem teljesítette azt úgy, mint a magyar az ezer éven át tette. Joga és oka volt tehát a magyar nemzetnek és Magyarországnak az akkori ünneplésre, az ünnep nagy és fenséges megülésére. A lezajlott ünnepségeknek központja Budapest volt, de voltak ünnepnapjai Magyarország minden városának és a magyar végeken, az ezeréves múlt nevezetesebb helyein emlékoszlopot állított, emléktáblát helyezett el a nemzet, hirdetve létét, nagyságát, dicsőségét. — Emlékoszlopon állitottak a munkácsi vár keleti oldalára is. Az emlékoszlopon kiterjesztett szárnyakkal, szájában karddal a Turul volt, a magyar hőskornak szent madara. Ugyanakkor emléktáblát helyeztek a Vereczkei szoros egyik ormára is. — Az oszlopok, a táblák erősen voltak építve, hogy egy ujabb ezer esztendő múlva is hirdethessék a multat, a régi dicsőséget, az ezer éves állami lét ünnepét. Az idő nem is bírt volna velük, csak az emberi kéz mozdíthatta ki azokat helyükről, csak az emberi gyűlölködés rombolhatta le azokat. „ A végek uj ura' Változtak az idők A végeknek új ura lettek és pusztulásra, ledöntésre, eltávolításra ítéltettek az oszlopok és emléktáblák, pedig azok nem ártottak senkinek *és semminek — nem árthattak senkinek és semminek, hiszen élettelen és lelketlen anyagok voltak. De ártalmatlanságuk ellenére is pusztulniok kellett, el kellett a végekről tűnniök, mert a múltról beszéltek, a múltat hirdették és idézték és múlt zavarólag hatott az uj alakulatban. Az oszlopok és emléktáblák közül talán márg egy nincs a régi helyen. Sötét éjszakákon a magyar végeken robbanások szörnyű zaja hallatszott, titkos kezek nem tudtak várni, hogy a műemlékeket, ha már így kellett lenni, szakavatott kezek szedjék be. Dőltek, mélységbe hullottak összetörve az emlékoszlopok, kiemeltettek s megcsonkíttattak az emléktáblák és helyük eltorzítva, csonkán maradt. A vereckei szoros egyik sziklaormán elhelyezett emléktáblát ezelőtt két évvel rombolták ki szentségtörő kezek és sor került a munkácsi vár Turul madarára is. Megkezdődött a rombolás A munkácsi várat a csehszlovák hadügyi kincstár kaszárnyává alakíttatja át nagy költséggel és az átalakítás munkálatai közt szerepel a Turul leszedése, az emlékoszlop lebontása s ez 124 ezer ck-ba kerül. A munkálatok októberben kezdődtek meg és a nyugatról érkező, a nyugatra induló munkácsi vonatok utasai, a vár alatt elhaladó emberek már hetek óta látják, hogy a millenáris oszlop körül nagy s erős állványzatot emelnek, hogy leszedjék a Turult s majd részlegesen lebontsák az oszlopot. Sokaknak szivébe markolt a Turul leszedésének híre, az állványzat látása, sokak lelkét fájdalom,keserűség töltötte el, hogy e történelmi emlék, ez építészeti mű eltávolításra ,lebontásra van ítélve . Néma csendben bontják a Turul* Ködös nap volt környékünkön is december 17-e. A Turul szájában e napon már nem volt ott a kard, azt már előbb kivették. Délután a lenyugvó nap sugarai áttörtek a ködön is bearanyozták az állványbörtönbe zárt Turult. Az oszlop körül emelt állványon minden hang és szó nélkül dolgoztak a munkások. Sem dal, sem fütty, mely a fizikai munkát kísérni szokta, nem hallatszott. A vár, mint az utóbbi időben mindig, a nem hivatalos és nem katonai személyek előtt zárva volt, a falu utcái is üresek voltak, csak az ablakokból nézték, mi történik fenn a várban. — Fél 3 körül járt az idő. A Turulnak kőkockába ragadó karmait lefűrészelték. És az emlékoszlop tetején egyszer csak hosszas és erős munka után megmozdult a Turul. Az emberkezek megmozdították, kimozdították helyéről. — Lánc, kötél, a rabság szimbólumai vették körül s aztán a Parancs és utasítás szerint leeresztették a földre. Nem hangzott továbbra sem egyetlen hangos szó sem. És azért mégis azoknak belsejében, akik ott voltak, sírt a lélek, zokogott a szív. — Fájt nagyon, kimondhatatlanul az, ami történt. Az állványon dolgozó s magukat nemzetközieknek valló őslakó munkások keblében is minden nemzetköziség ellenére fájóan dobbant meg valami, amint hozzáértek a Turulhoz, amint leeresztették a leláncolt vas magyar madarat. És vártól egy távolabb eső faluban megszóglalt a lélekharang, valakinek lelke ugyanakkor szállt vissza az egek urához ... Szedjük szét a várat is!! Az oszlop teteje üresen maradt. Csak a kőbe ragaszkodó karom kapaszkodott erősen a kőkockába. Másnap az is lekerült a vár egyik sáncába. A Turult a városi katonai raktárba szállították és a hét végére eltűnik az oszlop felső részének minden nyoma, csak a talapzat marad helyén... Most már örülhetnek azok, kiknek szemét, lelkét, gondolatvilágát bántotta a Turul ottléte. A Turul és az oszlop nem zavarja tovább senki érzését. De azok, akik a Turul lebontását és eltávolítását sürgették és elhatározták, nem végeztek alapos munkát. Mert még mindig ott van a vár, mely a múltra emlékeztet. Ha múltat is annak minden emlékét el akarják temetni és pusztítani, bontsák le a várat, szedjék szét a vár dombját, fordítsák új irányba a Latorca folyását, tüntessék el a várat koszorúzó hegyeket, miket ezek mind, mind a múltra emlékeztetnek. Fájni fog az emlékezés. A Turul s a millenáris oszlop most már nem bántja azok szemét, akiknek eddig bántotta. De bántja a mi lelkünket az az üresség, mely a Turul s az oszlop helyén van. Valahányszor a vár alatt elmegyünk, lelkünk fel fog sajogni és fájdalmas érzéssel fogunk mutatni az üres helyre: ott volt a Turul, ott volt az oszlop... Ezt fogjuk mondani a vár alatt elhaladva mi is ezt fogják mondani unokáink is. Az ő lelkük is tudni fogja, hogy hol volt a Turul és az ő lelküknek éppen ugy fog fájni az emlékezés, mint fáj nekünk ma tudnunk, hogy nincs helyén a Turul- Isten veled Turul madár. Te pedig vas Turul madár, őseinknek szent madara, ki vezetted a honfoglalókat úttalan utakon, mig ideértek, mégy utadra, hová parancsolnak. Nem felejtünk el. Viszed magaddal lelkünk szent érzéseit. Sokszor emlékezni fogunk Rád, ha arra a helyre nézünk s gondolunk, hol régen voltál. Nem kisérünk el, mikor vonatra tesznek, nem borítunk be a télen is zöld levelekkel, mert tettünket félremagyaráznák. De lelkünk Veled, minden érzésünk nálad lesz. Zokogni fog titokban s némán a mi szivünk, mikor a vonat megindul veled, mikor bucsut veszel a munkácsi vártól, honnan vigyáztál bérceinkre, völgyeinkre, vizeinkre, isikságunkra. — Isten vekni Turul madár. Képzeletünk látni KTM-továbbra is, ha nem is leszel közöttünk!*. Ti pedig, nagy urak... Ti pedig nagy urak, kiknek ma a mi ősi földünkön a hatalom keretekbe adatott ,ne vegyétek rossz néven, hogy mi, kik e földnek őslakói vagyunk, bucsuzunk a Turul madártól. Ne vessetek ránk követ azért, ha fáj a szivünk, zokog a lelkünk, mikor a mult szent madarára, annak eltávolítására fájdalommal gondolunk. Ti is csak ugy tennétek. És kell jönni időnek, mikor belátjátok, hogy kár volt a Turult leszedni, az emlékoszlopot lebontania mert nem ártott az senkinek, mert egymás emlékeinek szenteknek kell lenni mindenki előtt. Jönni fog idő, mikor belátjátok, hogy csak az az ország boldog, nagy s hatalmas, melyben mindenki érzését, minden nép emlékét tiszteletben tartják. R. Vozáry Aladár. Róna Fényképészeti Szalon Nyíregyháza, Zrinyi Ilona utca 5. szám. The Covered Wagon Qriasi arleszbiltasa 6 drb. művészi levelező lap 80.000 és 100 000 K. Menyasszonyi fényképek 3 drb. a legmodernebb kivitelben 300.000 K. A művészi fotografálás brilliáns munkája 3 drb. 300.000 K. Cabinet fényképek 3 drb 200.000 K. Gyermekfelvételek ugyanegy árban Igazolvány fényképek 3 óra alatt 35.000 K 3 drb -ként.