Nyitravármegye, 1940. január-február (1-9. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Dr. Dudás András nyitrai zsupán nyilatkozata a vármegyerendszer viszaállításának politikai és gazdasági jelentőségéről A «Slovák» ankétet rendezett a vármegyerendszer visszaállításának ügyében, melynek keretében megszólaltatta a nemrégiben kinevezett szlovákiai zsupánokat. Dr. Dudás András nyitrai zsupán többek között a következő nyilatkozatot adta, melyet minden kommentár nélkül közlünk : — Politikai tekintetben milyen jelentősége van az ottani megye megteremtésének ? — Nyitravármegye öt járást ölel fel. Az egyes járásoknak az elmúlt 20 évi választási statisztikája szerint a vármegye összetételében politikailag homogén egészet alkot. Politikai tekintetben ezen a vidéken a vármegyerendszer visszaállításának jelentősége elsősorban abban nyilvánul meg, hogy azonos, de eddig elaprózott és ki nem használt politikai energiája kompakt politikai egészet alkothat. És ebből következik másik jelentősége, hogy ez a politikai egész aszerint az elv szerint lesz berendezhető, hogy mindenkinek anynyi — és csak annyi — jár, amennyi a jog és igazság szerint megilleti. — Gazdasági szempontból milyen jelentősége van a megyeszervezésnek ? — A jövendő Nyitravármegyének gazdasági viszonyai általánosságban jók és azok további javulására kedvező jelek vannak. Az egész vidék főleg mezőgazdasági és legnagyobb részben termékeny. Azonban mezőgazdaságilag valamennyi öt járás nem áll a kívánatos nívón és nem egyforma a termelés és versenyképesség szempontjából. Minden járásnak van ipara. Azonban nem mindenhol — sőt egyetlen járásban sem — nem annyira fejlett, mint a vidék gazdasága révén leden ágának meg vannak a gyengéi, mehető lenne és miként a racionalizmus megkívánja. Általában a gazdálkodás minlyeken javítani kell. Azzal, hogy a vidék politikai adminisztratív és megyekormányzati vezetést kap, gazdaságilag az új keretben széleskörű, nagyon jó lehetőséget nyernek a gazdasági érdekek összeegyeztetése, közeledése, a gazdasági értékek intenzív és racionális kihasználása tekintetében. — Milyen kihatással lesz a megyerendszer kulturális tekintetben! — Nyitra maga a keresztény és nemzeti szlovák kultúra bölcsője. Az idő foga azonban kikezdte egykori dicsőségét. Most a nagy események lezajlása után saját fajának legnagyobb közelségében új — és Isten adja állandóbb — életkeretben éleszti fel és megújítja kultúrájának régi tűzhelyét és visszaadja az egész nemzetnek. Egyébként a feltett kérdés általánosságban nyílt marad, mivel a megyék és állami szervhez való viszony még nem rendszer megteremtése kapcsán az illetékéhez elintézett kérdést. — Szociális rendezés szempontjából érvényesül a megyerendszer ? — A szociális viszonyok — értem ezalatt a létesítendő vármegyét is, — a jó gazdasági viszonyok ellenére sem kiegyensúlyozottak. Emlékszem, a múltban több esetben olvastam híradásokat a vidékről, melyek a gyenge szociális helyzetről szóltak. Ha azonban a vármegye megfelel küldetésének más tekintetetekben, meg fog felelni ebben a tekintetben is. Természetesen, a szociális kérdések mikénti rendezésére most még konkrét választ nem adhatok. — Miként fogja a vármegyerendszer visszaállítása elősegíteni a nemzeti élet fejlődését ? — Ennél a kérdésnél nem kerülhetem ki Nyitrát magát, az öreg, Cirill, Method, Pribina Nyitráját. Bár idegen behatások megtettek mindent, amit csak tehettek, hogy Nyitra ne legyen a szlovák nemzet Nyitrája, az maradt mégis az emlékezésben és tradíciókban mindmáig. Most ismét egykori környékének központja lesz nemzeti tekintetben is. Így a megyerendszer visszaállítása tulajdonképpen életrekelti minden vonalon a szlovák nemzet történelmét és dicsőségét. Fénysugarát fogja árasztani minden oldalra, mint a történelem világítótornya. És így elő fogja segíteni a nemzeti élet fejlődését. Végezetül még néhány szót ehhez az ankéthez : Mint praktikus ember, nem adhatok teoretikus válaszokat a feltett kérdésekre. Praktikus szempontból nem beszélhetek viszont a vármegyerendszer megszervezésének jelentőségéről és küldetéséről konkrétebben, míg az valóban nem lép életbe. Ha tehát a feltett kérdésekre meglehetősen «gömbölyded» válaszokat adtam, elkerültem azt, hogy válaszom látnoki, vagy pedig kicsit stréberes legyen. Lapzárta után értesülünk arról, hogy a helységneveket csak a hivatalos szlovák elnevezéssel szabad közölni. E számunkban technikailag lehetetlen volt ezt megtenni, jövő számunktól azonban a rendelet értelmében közöljük a helységneveket. AhikAef . Лглл 3é$u* Ááb»m ^toppod ,f&tt ,meg... . Az Egyesült Magyar Párt nyitrai szeretetadomány akciója Megjött a parancs — kérő szóval jö meg — segítsetek a szegény nélkülöz magyarokon. Ez az öt szóból álló kivárság mozgásba hozta az egész nyitrai magyar gárdát és megindult a munka, hog olyan eredményt mutathasson fel, amelya alul is marad a pozsonyi eredménynél mégis méltó legyen Nyitra magyar társadalmához. Heteken keresztül gondosan pontosan csaknem haditervszerűen dolgoztak férfiak, nők, vegyesen a nyitó szegények érdekében, mert ennek a szer karácsonynak a könnyeket felszárító szeretet ünnepének kellett lennie, önkénte adakozásból gyűltek a koronák, gyűlte százasokká, ezresekké, gyűltek élelmisze és ruhanemű formájában, mert így kivonta ezt a szeretet, mert így és erresteledett, kigyúltak az égen a jó Isten lámpácskái és ezüstös fényt sugároztak városunk felé, amidőn mindenünnen megindultak a csoportok az akkor már fényesen kivilágított Iparos ház felé, hogy ott átvegyék a nekik szánt szeretetadományokat. Elnéztük az érkezőket. Szemeik fénylettek, hangjuk a meghatottságtól fátyolozott és ruhájuk ha foltos volt is, mégsem volt rongyos. A folt a ruhán a tiszteséges szegénység jele, vagy annak, hogy a fltozott ruha viselője egykor talán jobb napokat is látott, örülünk a foltozott ruhájú szegényeinknek, szívesen fogadjuk köszöntésüket és viszonozzuk szívünk egész melegével, csak hogy elviselhetőbbé tegyük ezzel is reánkutaltságukat, amelynek terhe az ajándék minden öröme mellett, amúgy is mérhetetlen nehéz. És egyre gyűltek a férfiak, nők, gyermekek. A nagy terem zsúfolásig volt már telve, de még egyre érkeztek azok, akik tudták, hogy róluk éppen úgy mint a múltban, ez évben sem feledkeztek meg azok, akik ezt a segélyakciót karöltve minden jóindulatú magyarral rendezik. A nagy teremnek elnöki emelvénye előtt két karácsonyfa állt szépen feldíszítve és a gyertyák csillogó fényében. Ez a két karácsonyfa, amelyet később két legtöbbgyermekes apa kapott ajándékba, a szent este hangulatát varázsolta az amúgy is ünnepélyes környezetbe. Szikráztak a szemek, szikráztak a gyertyák és olyan jóleső melegség áradt a szív körül, látva a bizakodó arcokat, látva a legalább részben kisimuló ráncokat, amelyeket a gond vont mély redőkbe a homlokokon. • Hat óra felé járhatott az idő, amidőn bevonult a rendezőbizottság az EMP körzeti és helyi elnökével, dr. Gyürky Ákossal és Rolfes Bernáttal az élükön. A helyi elnök megnyitó szavai után a körzeti elnök emelkedik szólásra és beszélt azokhoz, akik reménykedve és bizalommal néznek feléje. Mélyen szántanak a szavak amelyeket mond és mindenki úgy érzi, hogy valahogy még közelebb hozza egymáshoz a szíveket. Nem cikornyák, nem fellegek között járó mondatokkal ecseteli mindnyájunk érzését, hanem emberi érzésének ad kifejezést, amelyet mindenki megértéssel, szeretettel fogad. A nyitrai egyházi énekkar Szőke József karnagy vezetésével több karácsonyi dalt énekelt, majd sor került az adományok kiosztására. Több mint négyszáz család részesült készpénzsegélyben, melynek összege a család szociális helyzetének és a gyermekek számának figyelembevételével lett megállapítva. Ezenfelül száztíz családnak juttattak élelmiszercsomagot, százhúsz sokgyermekes család ruhaneműt és cipőt kapott, ezenfelül huszonöt magyar csecsemő kelengyéjéről történt gondoskodás. Az ünnepély alkalkötelezett a magyar összefogás és együvétartozás. Nem kértek és mégis adtak. Megfelezte mindenki a maga szerény javait azokkal, akik a segítségre reá voltak szorulva, mert a sors mostohább volt hozzájuk, semmint megérdemelték volna. Lángban égtek a szemek minden újabb eredmény elérésénél s mind nagyobb, mind szélesebb mederben indult a munka, hogy minél több magyar szegény és reászoruló gondja legyen könnyebb, legalább a karácsonyi ünnepek alatt. Egy napon aztán, amikor a magyar szegények megajándékozására szükséges összeg már együtt volt, elhatároztatott, hogy az ajándékok kiosztása 1939 december 21-én fog megtörténni. Így jött aztán Nyitra magyar szegényeihez a Jézuska három nappal korábban, de azért teljes fényében, mával 37.180 korona készpénz került kiosztásra a nyitrai szegény magyar családok között. Ettől függetlenül a környékbeli 21 magyar falu segélyre szoruló magyarjai között tizenötezer koronát osztottak ki a helyi szervezetek révén. Az ünnepségen megejlent az államrendőrség kiküldöttje is. A most kiosztásra került szeretetadományokon kívül — mint az elmúlt években — természetesen további segélyezésekre is sor kerül és készpénzsegélyben fognak részesülni még azok a nyitrai magyar családok is, melyek a karácsonyfaünnepély alkalmával technikai okok miatt nem voltak segélyben részesíthetők. Az önkéntes adományok gyűjtése még serényen folyik és a már kiosztásra került összegeken felül is jelentékeny összeg gyűlt össze, mely napról-napra szaporodik, úgy, hogy az idei nyomorenyhítő akció a jelek szerint messze túl fogja szárnyalni a múlt évben lefolytatott és várakozáson felüli eredményt biztosított akciót is, melynek keretében több mint 63.000 korona került kiosztásra a természetbeni szeretetadományokon kívül A karácsonyfa-ünnepély óta beérkezett és egyre érkező kisebb-nagyobb adományok révén remélhető, hogy mindazok a magyar családok, akik rá vannak utalva a támogatásra , a párt nyomorenyhítő akciójának áldásaiból kivehetik részüket. E helyütt említjük meg, hogy a zöldgyertya akció is nagy visszhangra talált Nyitrán és nem volt magyar család, melynek asztalán vagy karácsonyfája alatt ne égett volna a zöldgyertya a magyar összetartozás, a magyar karácsony szimbóluma. Karácsony előtt érkezett meg Nyitrára az Egyesült Magyar Párt 1940. évi naptára, mely iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg és előjegyzésben kétezerszáz példány kelt el. A jelek szerint utánküldésre lesz még szükség, mert sokan vannak, akik a nagyszerűen szerkesztett, kétszázoldalas naptárra igényt tartanak, de nem jegyeztetvén elő, eddig nem vehették kézhez. A naptár két érdekes nyitrai vonatkozású cikket is közöl. «Nyitra a határváros« cikk részletesen ismerteti a nyitrai magyarság szerepét a városvezetésben és a kultúra arcvonalán, a »Zoboraljai Palócország földjén« cikk pedig szemléltető tükörképet ad a nyitravidéki magyar sziget életéről. NYITRA VÁRMEGYE A HUSZONÖT ÉV ELŐTTI VÍZZIVATAR NYITRAI EMLÉKEI A nyitrai honvédek első harcai a Kárpátokban Teljesen újszerű feladatra akadtak a derék tizennégyesek, mikor a Kárpátokban meg kellett akadályozniok az orosz seregeknek Magyarországba való beözönlését. Kicsiny erőkkel széles területen, a Kárpátok erdős-bércei rengetegében mindenütt ott kellett lenniük. Az eddigi féléves útódi tapasztalatok itt mind keveset értek. Előtérbe került az egyéni érték. Az ezred első feladata az volt, hogy a San folyónál levő muszkák ellen felfejjlődjön. Január 22-én Deisler csoport egy századdal a Polonina Wetlina hegylánc 1098-as kúpját, a másik századdal az 1228-ast szállotta meg. Ghyczy csoport Smerektől Wetlinra Osadán keresztül a 872-es hegykúptól keletre húzódó nyeregre nyomult elő, hogy a hadosztályt biztosítsa. A Ghyczy csoport erősbítésül megkapta az utászszázadot és akukorica- ágyút. A kukorica-ágyú ettől kezdve a tizennégyesek minden kárpáti harcában kivette a részét. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg apró négy keréken járó ócska, kimustrált tengerpartvédő ágyúcska volt a pólai kikötőből. Képzelhető, hogy a kárpáti fronton hogy állottunk, ha ilyen tengeriágyút is jónak láttak elővenni. Természetes, hogy ezt a rendszerint 40—50 emberrel vontatott tengeri kis csábost kukorica ágyúnak nevezték el jó palócaink annál is inkább, mert lövedéke sem volt nagyobb, mint egy jobbfajta kukoricacső. Azonban jól esett, ha kellő időben megszólalt, hiszen ezredünk eddig se volt elkényeztetve kiadós tüzérségi támogatással. A Deisler csoport III. zászlóaljának 3 százada Mikovics őrnagy parancsnoksága alatt további felderítésre előnyomult a 844-es magaslatra. Itt a 9. század foglalt állást. A 12. század dr. Ordódy Vilmos, főhadnagy vezetésével a Szoly hegy 967-es kúpját vette birtokba, melyen a landwehrek járőrének híradása szerint kozákok fészkelték be magukat. Ezt a magaslatot Tóth Béla zászlós szakaszával, mint elővéd a derékig érő hóban nagy küzködéssel érte el, de csak a hegyoldalon talált lábmezt kicsiny egységekben harcolva, nagyon sokszor az öntevékenységen múlt minden. Századok, fél századok, őrsök kikülönítve támadtak vagy tartottak hegykúpokat és a sokszor órajárásnyira levő tarthattak összeköttetést. Olykor ez sem szomszédukkal csak állandó járőrözéssel sikerült. Mégis helytállt az ezred és az orosz túlerő kimerült, nyomokat, a tetőn semmit. Az ezred törzse három századdal Kobilskyra vonult laktáborba. Ez alatt a Ghyczy-csoport Berecky Gornynál a 73. dandár parancsnoksága alá lépve a 2. századdal 1098, az 1. századdal 1228 és az 5. századdal az 1244. hegytetőt szállotta meg. A többi három százada a jalinai vadászkastélyhoz nyomult előre. Innen felderítő járőrök útján megállapította, hogy Carimskie és Masiezne községekből az ellenség Ruskie és Dvernik irányába húzódott vissza. Január 23-án a Deisler-csoport reggel fél hétkor három oszlopban megkezdte az előnyomulást. Bellosics százados 3 és fél századdal Hulskiera, egy fél század a 910-es tetőről a 627-es magaslatra, a Mikovics őrnagy két százada két hegyi ágyúval Krywe melletti 588-as magaslatra indult. Mikor a hulskiei templomhoz ért a főcsapat Zatwamica felől, a hegyoldalból tüzet kapott. Erre a főcsapat harcra fejlődve, viszonozta a tüzet. Rövid tűzharc után az ellenség, egy szotnya kozák lórakapva, a Gilaty patak völgyébe, délkeleti irányban eltűnt. 10 órakor a Hulskiébe küldött járőr jelentette, hogy a faluban nincs ellenség. Később beérkezett Tóth Béla zászlós Krywéből, mely faluból járőrével kiverte az ellenséget, mely átgázolva a Sanon, az erdőben tűnt el. A Krywei zsidó lakosság kitörő örömmel fogadta honvédeinket és a kozákok elől elrejtett élelmiszereivel kínálgatta. Fél tizenegykor Deisler alezredes, csoportparancsnok elrendelte a San folyó átkelési pontjainak birtokba vételét és további felderítést a San északi oldalán. Bellosics csoport fél századdal a zatvar-