Nyugat, 1909. július-december (2. évfolyam, 13-24. szám)

1909 / 13. szám - ADY ENDRE: SZERETNÉM, HOGYHA SZERETNÉNEK - ADY ENDRE: ALÁZATOSSÁG LANGY ESŐJE

SZERETNÉM, HOGYHA SZERETNÉNEK Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség. Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden : önkínzás, ének , Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié. ALÁZATOSSÁG LANGY ESŐJE Nyilazott Napod tüzes hője, Nem volt enyhülésem, Uram, S felhődből rámpermetezett Alázatosság langy esője. Nézd, ahogyan fejem lehajtom, Szánom minden dölyföm, Uram, S ha van még bennem gőg­erő, Szivemmel együtt kiszakajtom. Mutass nekem egy ellenséget, Valaki ocsmányt, óh uram, Megcsókolom csúf lábnyomát, Hogy méltón imádjalak téged. 40 ADY ENDRE

Next