Nyugat, 1910. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)

1910 / 22. szám - Babits Mihály: Petőfi és Arany

s aki csak a forradalmi külszínt hajlandó benne látni, alaposan félreismeri. Legmélyebb hajlamai és nézetei Petőfit tökéletes nyárspolgárrá teszik, s jobban vizsgálva még forradalmiságán is észrevesszük ezt a (nincs jobb szó) nyárspolgári színezetet. Valóban a nyárspolgári élethez hozzátartozik, hogy a fiatalság kitombolja magát. Petőfit, akit már eleve mint kivételesen jó fiút ismertünk meg, élete végén mint kitűnő férjet és boldog apát látjuk viszont, akit a legkiáltóbb forradalmi szereplésekbe voltakés lázas véralkatú neje ingerel bele. Lásd az életrajzokat, Ferenczit. Maradj, maradj el a csaták teréről. Nem lessz kevésbé kedves én előttem Árnyas magányodnak homályiban, Mint lennél künn, bár bámultatva a Nyilvánosság napfényes ormain, így ír a költő (épenséggel nem híve a nőemancipációnak) feleségéhez, aki nemzeti szín vállkötőkkel felpántlikázva jelenik meg a forradalmi nép­­gyűléseken, ahova más asszony nem jár, és sütkérezik a nyilvánosság verőfényes ormain. Természetesen ez csak példa; mikor forradalmiságról beszélek, nem­csak a politikát értem. A fő dolog, hogy Petőfiben e két véglet: forradalmiság és nyárspol­­gáriság, korláttalanság és korlátoltság szorosan összefügg, mert egy tőből fakadtak: szülőjük az egészség. Petőfi valósággal tipikus egészséges kedély, amihez épúgy hozzátartoznak erőtől és önbizalomtól duzzadó túlzásai, mint mély erkölcsi érzése és optimizmusa. Petőfi forradalmiságában semmi sincs a dekadensek forradalmiságából, sőt annak épen ellentéte. Mindnyájan tudjuk, hogy sociális világnézete mennyire korlátolt és naiv, demokrata és nyárspolgári. Erkölcsi világnézete és ami több, élete teljesen az uralkodó erkölcs alapján áll, — önkénytelen, erőltetés nélkül. Esztétikai ízlése époly korlátolt és naiv. Szét kell tehát rombolnunk azok ábrándjait, akik Petőfiben a mai forradalmár-költők rokonát akarnák látni: ilyesmiről szó sem lehet oly költőnél, aki maga a megtestesült egészség. S ennek a lelki egészségnek legtipikusabb tünete az őszinteség, amelyet Hartmann ugyanazon tanulmányában kiemel. Valóban ez az a vonás, amelynek megfigyeléséből a lélek egészségi állapotának legbiztosabb diag­nózisát lehetne adni. Az egészséges lelkű ember őszinte, épen azért, mert nincsenek lelkének fájó pontjai, melyekhez nem szeret hozzányúlni. Petőfi őszinte és kíméletlen, az ősember őszinteségével és kíméletlenségével. Ezzel szemben az agyonsebzett lelkű dekadens költészete fátyolos, szimbo­likus, vagy (művészien) impasszibilis, szemérmes és l’art­ pour­ l’artos. S ilyen volt a kép az Arany Jánosé is. Íme ismét az örökké szembenálló két szellem­­irány, s azt hiszem nem lenne nehéz kiválasztani, melyik közülök a modernebb, a sebhedt modern lélek költészete. Arany határtalanabbul modernebb Petőfinél. Petőfi határtalanul egészségesebb. De az egészség szó általános és sokértelmű. Miben áll közelebbről a Petőfi egészsége?

Next