Nyugat, 1910. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)

1910 / 22. szám - Babits Mihály: Petőfi és Arany

Volt életében egy kor, a Felhők kora, amikor a világgyűlölet és Byronizmus beteges életnézetével kacérkodott. „Gyűlöltem én is — volt reá okom“ — mint ő maga mondja. S való­ban, míg eddig inkább e világgyűlölet szenvelgett voltát hangsúlyozták kritikusaink, Hartmann arra fordítja a figyelmet, hogy a költőnek volt oka reá. S ez a helyes szempont. Petőfi szenvedett; az egészséges ember sír és káromkodik mikor szenved; Petőfi sírt és káromkodott igen egész­ségesen. De csak azért, hogy a sors fordultával annál jobban élvezze megint az életet, s az ok megszűntével megszűnt a hatás is , s Petőfi maga is csodálkozva és szégyennel kérdi : Én hittem-e egykor Átoknak az éltet? Én bolygtam a földön Mint éji kisértet ? Elégett arcom is szégyeni láng ! — Mily édes az élet, Mily szép a világ ! íme az egészséges lélek. Röviden kifejezve: erős, de nem mély érzése a világnak: gyorsan lángol, könnyen felejt. Nem jól ismerte magát a fiatal Petőfi, mikor lelkét szembeállította a Dunával, melyet hajó futása s dúló fergeteg annyiszor megsebez. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó is seb begyógyúl s minden újra jó. I az ő lelke ehhez a Dunához hasonlatos. S ez talán szükséges fel­tétele annak, hogy a lélek egészséges maradjon s ne sebhedjék agyon e gonosz világban. S ez talán a legnagyobb szerencse. Petőfi a legszeren­csésebb költő. Hasonlítsuk össze vele Aranyt, akit egy-egy érzés halhatatlan üldöz, akinek költészetében egy-egy képzet makacsul vissza-visszatér, a nagy tépő­­dőt, tele titkolt sebekkel, melyek minden időváltozáskor megújúlnak. Petőfi szerelmi élete éles példákat ad az elmondottakhoz, é a könnyű gyors és erős egészséges lángolás, valamint a könnyű gyors és egészséges gyógyúlás itt nyilvánvaló. Kitűnően jellemzi ezt, amit Csapó Etelka halála után nemsokára írt: Szeretnék már szeretni újólag is hegytetőn még ül a téli hó, Midőn tövében már virág felel. Valóban mikor a költő azt mondja, hogy a szerelem Rózsafán kis madárfészek Melyben vígan fütyörészek, S ha feldúlja a fergeteg, Tovább szállók, mást építek, 1581

Next