Nyugat, 1910. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)

1910 / 23. szám - Figyelő - Csáth Géza: Új hangjegyek: Kodály Zoltán - Csáth Géza: Várkonyi Béla - Csáth Géza: Beethoven–Bartók

ÚJ HANGJEGYEK: KODÁLY ZOLTÁN Kodály Zoltán zeneakadémiai tanár körülbelül fél esztendő előtt lépett először mint zeneszerző a nyilvános­ság elé. Akkor egy vonósnégyesét hallottuk, egy cella-szonátáját és tíz kisebb zongoradarabját. Ezekből a munkákból rögtön és kategórikus ha­tározottsággal meg lehetett állapítani, hogy a magyar muzsikában új nagy tehetség érkezett. Kiadták-e azóta vonósnégyesét és celló-szonátáját, — nem tudjuk. Ha nem akad magyar zenekiadó cég, amelyik kapott volna rajtok, — elég szégyen és élhetetlen­ség, — mert kitűnő elsőrangú munkák és biztos keresletük lenne a francia és német zenei piacokon is. Egyelőre csak a zongoradarabok és egy hege­dűre és zongorára írt Adagio kiadá­sáról adhatunk hírt. A Rózsavölgyi cég ízléses kiállításban jelentette meg őket. Ezek a kompozíciók így papíron, gondosan áttanulmányozható állapot­ban fokozott mértékben megerősítik azt, amit hallásuk alkalmával róluk gondoltunk. Kemény, kiforrott zseniális dolgok. Egyszerűek, a mélyből jövők és a finom,­eszélyes végsőkig átszűrt kezelés szűzen megőrizte valamennyi­ben az eredeti érzést és hangulatot. Modern és magyar zene ez. Kodály, mint Bartók a székely népdalból merít és elveti a megunt cigányos műnép­dalt, amelyből semmi egészséges, ter­mészetes sallang- és pántlika-mentes zenét nem lehet csinálni. A székely népdalok sajátságos zamatos meló­­dikája, skálája és harmóniái érezhetők ezekben a kompozíciókban, mind olyan elemek, amelyekből a zeneszerző fantáziája szívesen és természetszerű­leg táplálkozik. Formaalkotást, zon­gorakezelést a modern franciáktól tanult Kodály. Nem utánozza őket, nem manieros, nem affektált. Minden hangjegy amit leír, becsületesen meg van érezve, át van gondolva. Szelle­mes, üde minden darabja és a föltét­lenül tehetséges, a maga útján bizto­san járó művészt reprezentálja. VÁRKONYI BÉLA: Várkonyi Béla egyike a talentumosabb fiatal szimfo­nikusainknak. Végleges ítéletet még eddig nem lehetett róla alkotni. Még nem találta meg magát. Kísérletein — amilyen például a filharmonikusoknál néhány év előtt hallott Dobozi és hitvese c. szimfonikus balladája is volt — érezni a tehetséget, a becsü­letes szándékot, a tudást, de hiányzik belőlük a tisztán látás, a szuverén erő, a formák fölött való hatalom. Új zongorád­arabjaiban Várkonyi említésre méltó haladásról számol be. Hat kom­pozíciója jelent meg három füzetben. (Bosszantóan ízléstelen címlappal.) Valamennyi éredekes munka. Ötlet és újság van bennük. Még nem egyéni nyelv és nem egyéni mondanivaló — de erős lépés előre. Ezek után Vár­konyi nevét föl kell jegyeznünk, mint olyan valakiét, akitől határozottan jó, sőt jelentékeny munkát várhatunk. BEETHOVEN-BARTÓK. — A Rózsa­völgyi cég vállalkozott reá, hogy a mindkét nembeli zenét tanuló ifjúság számára kiadja Beethoven szonátáit, egyenként füzetekben jó üzlet és mindenképen csak helyeselni lehet a dolgot. Tenger­pénz megy ki külföldre kottákért és határozottan indokolt is, hogy azokat a szerzőket, akik köz­kinccsé váltak, magyarul is kiadják. Csodálkozni lehet rajta, hogy Chopin, Schumann, Mendelssohn még nem jelentek meg. A zeneiskolákban szabály, hogy a teljes szerzőt sohase adják a tanuló kezébe, hanem csak egyes munkáit. Szemelvényeket. Ezek a kiadványok a pedagógiai célnak megfelelőleg rész­letes útmutatásokkal és ujjazással vannak ellátva. Eddig persze nálunk csak német kiadások voltak forga­lomban. Két év előtt a Bach-féle

Next