Nyugat, 1910. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)
1910 / 23. szám - Figyelő - Csáth Géza: Új hangjegyek: Kodály Zoltán - Csáth Géza: Várkonyi Béla - Csáth Géza: Beethoven–Bartók
ÚJ HANGJEGYEK: KODÁLY ZOLTÁN Kodály Zoltán zeneakadémiai tanár körülbelül fél esztendő előtt lépett először mint zeneszerző a nyilvánosság elé. Akkor egy vonósnégyesét hallottuk, egy cella-szonátáját és tíz kisebb zongoradarabját. Ezekből a munkákból rögtön és kategórikus határozottsággal meg lehetett állapítani, hogy a magyar muzsikában új nagy tehetség érkezett. Kiadták-e azóta vonósnégyesét és celló-szonátáját, — nem tudjuk. Ha nem akad magyar zenekiadó cég, amelyik kapott volna rajtok, — elég szégyen és élhetetlenség, — mert kitűnő elsőrangú munkák és biztos keresletük lenne a francia és német zenei piacokon is. Egyelőre csak a zongoradarabok és egy hegedűre és zongorára írt Adagio kiadásáról adhatunk hírt. A Rózsavölgyi cég ízléses kiállításban jelentette meg őket. Ezek a kompozíciók így papíron, gondosan áttanulmányozható állapotban fokozott mértékben megerősítik azt, amit hallásuk alkalmával róluk gondoltunk. Kemény, kiforrott zseniális dolgok. Egyszerűek, a mélyből jövők és a finom,eszélyes végsőkig átszűrt kezelés szűzen megőrizte valamennyiben az eredeti érzést és hangulatot. Modern és magyar zene ez. Kodály, mint Bartók a székely népdalból merít és elveti a megunt cigányos műnépdalt, amelyből semmi egészséges, természetes sallang- és pántlika-mentes zenét nem lehet csinálni. A székely népdalok sajátságos zamatos melódikája, skálája és harmóniái érezhetők ezekben a kompozíciókban, mind olyan elemek, amelyekből a zeneszerző fantáziája szívesen és természetszerűleg táplálkozik. Formaalkotást, zongorakezelést a modern franciáktól tanult Kodály. Nem utánozza őket, nem manieros, nem affektált. Minden hangjegy amit leír, becsületesen meg van érezve, át van gondolva. Szellemes, üde minden darabja és a föltétlenül tehetséges, a maga útján biztosan járó művészt reprezentálja. VÁRKONYI BÉLA: Várkonyi Béla egyike a talentumosabb fiatal szimfonikusainknak. Végleges ítéletet még eddig nem lehetett róla alkotni. Még nem találta meg magát. Kísérletein — amilyen például a filharmonikusoknál néhány év előtt hallott Dobozi és hitvese c. szimfonikus balladája is volt — érezni a tehetséget, a becsületes szándékot, a tudást, de hiányzik belőlük a tisztán látás, a szuverén erő, a formák fölött való hatalom. Új zongorádarabjaiban Várkonyi említésre méltó haladásról számol be. Hat kompozíciója jelent meg három füzetben. (Bosszantóan ízléstelen címlappal.) Valamennyi éredekes munka. Ötlet és újság van bennük. Még nem egyéni nyelv és nem egyéni mondanivaló — de erős lépés előre. Ezek után Várkonyi nevét föl kell jegyeznünk, mint olyan valakiét, akitől határozottan jó, sőt jelentékeny munkát várhatunk. BEETHOVEN-BARTÓK. — A Rózsavölgyi cég vállalkozott reá, hogy a mindkét nembeli zenét tanuló ifjúság számára kiadja Beethoven szonátáit, egyenként füzetekben jó üzlet és mindenképen csak helyeselni lehet a dolgot. Tengerpénz megy ki külföldre kottákért és határozottan indokolt is, hogy azokat a szerzőket, akik közkinccsé váltak, magyarul is kiadják. Csodálkozni lehet rajta, hogy Chopin, Schumann, Mendelssohn még nem jelentek meg. A zeneiskolákban szabály, hogy a teljes szerzőt sohase adják a tanuló kezébe, hanem csak egyes munkáit. Szemelvényeket. Ezek a kiadványok a pedagógiai célnak megfelelőleg részletes útmutatásokkal és ujjazással vannak ellátva. Eddig persze nálunk csak német kiadások voltak forgalomban. Két év előtt a Bach-féle