Nyugat, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)
1911 / 3. szám - Figyelő - Fenyő Miksa: A rajongó Bolzay-leány
gokban közölt nyílt leveleit. Fájdalom, Petőfi leveleinek alig a fele került meg, szüleihez, feleségéhez, Jókaihoz, Tompához írt levelei mind hiányoznak. Jókai és Tompa maguk égették el a gyönyörű leveleket, mikor a tiszteletlen ifjú poéta megszakította a velük való barátságot... Mérhetetlen szép kincs az a levéllomb is, amit a rosz szelek meghagytak. Leveleiben, mint a legkisebb nemes fémekben, benne van genie-jének jelzése, utolérhetetlenül közvetlenek és könnyedek a levelei, s bennük folyton jajgató szegénysége, heves barátkozó szive, önérzete, örök sértődöttsége, részeg lelkesülése a tehetségért, brutális dühe a tehetségtelenek s korának gyáva politikusai ellen, gőgös és fájdalmas fölénye kortársai s az egész irodalom fölött, vágya Páris felé, fuldokló intelligenciája, tiszta okossága, műveltsége, lerészegedett szeretete egy-egy baráthoz, rajongásig túlzott hangulatai, mulatságos és szomorú pumpolásai, csodálatos stílus-eleganciája, lovagiassága, provokatív vakmerősége, káromkodásai és elbűvölő gyöngédségei, elméssége, ragyogó tréfái, diákos viccelődése, naivitása, életének szüntelen kóros láza ... s mondhatatlan tehetségének egész fantasztikus tartománya. Ó, huszonhatéves volt s meggyilkolták. A megmaradt Petőfi-levelek közül a legtöbb Arany Jánoshoz szól. Végtelenül szerette Petőfi Aranyt, a költőt és az embert, határozott fölény és páratlan gyengédség van ezekben a levelekben. Jankónak, Dzsenkónak, marhának, szende bivalynak, imádott Jancsimnak, pincérek druszájának, egyetlen Aranyomnak, Öcsikémnek, fajankónak, Kóficnak, Édes Aranyom , Barát Jánosnak, Aranyszájú szent Jánosnak szólongatja összevissza Aranyt. Folyton dicsőíti, tanítja, eljár minden dolgában, csalogatja Pestre, hívja az Életképek munkatársának „. . . mert ahhoz szegődtek a legjobb fejek, — írja levelében — mert annak szerkesztője egyik főtagja a fiatal Magyarországnak, hova mindazokat számítom, kik valódi szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyot akarók, annak a fiatal Magyarországnak, mely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől-talpig új ruhába akarja öltöztetni .. Bem tábornokhoz, akit gyermeki rajongással szeretett, írja egy francia levelében, amelyben azon panaszkodik, hogy bánt el vele a hadvezetőség és a kormány: „ . . . ce sont les recompenses, que je regois de ma patrie pour mes travaux de sept ans I et qui me les donnent? des parvenus miserables, qui n’étaient encore rien, quand déja je fus quelque chose, et qui ne seront déja rien, quand je serais encore quelque chose I.. . Soutenez la cause de ma patrie, et n’oubliez pás, oh mon Général, ce jeune homme, qui, par son estime profonde et son amour sacré envers Vous s’ose appeler . . . Vous m’avez dit quelquefois : pauvre poéte. Pauvre poéte, vraiment. .. Adieu, mon general, adieu, mon pére .. A legértékesebb olvasmány a Petőfi most összegyűjtött összes levelei, se ajánlani, se kommentálni nem akarom Petőfi Sándor leveleit. Úgy foglalkozom velük, mintha egy képzelt templomban volnék, ájtatos ministránsgyerek, s egy oltár előtt hiitálnám a füstölőt, rajongással és szomorúsággal szívemben. SZÉP ERNŐ A RAJONGÓ SOLVAY-BEANY* Színmű négy felvonásban, írta Szomory Dezső. Talán az architektonikus szépségei a legszembeötlőbbek. Két gyönyörű *) Szomory darabja könyvalakban is megjelent a Nyugat kiadásában.