Nyugat, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)
1911 / 8. szám - Figyelő - Ady Endre: A Jókai embere
ft JÓKad EMBERE Ha flpponyi csakugyan professzor lesz, megint Jókai Mór halott, szelid, szép arca int vissza mosolyogván, mert flpponyi Albert is, sőt különösen a Jókai embere. Csodálatos, ám bizonyos, hogy Jókai soha embert nem ismert, nem látott, minden hőse hazug, de a legbolondabb és leglehetetlenebb életek utánzókat kaptak miatta, általa. „Le vent est fort, la marée haute, il faut quitter le littoral. Soyons les nouveaux frigonautes, qui font commerce d'idéal“. Budapesten nem is tudhatják, nem is érthetik, hogy Jókai mennyi Jókai-embert teremtett Magyarországon, én például majdnem mindenik alakjának lemásolóját ismerem, olyikat két-háromnégy példányban is. Tisza István éppen úgy nem volna az, aki, Jókai nélkül, mint flpponyi, aki azonban szebb, külömb és Jókaihoz illőbb, élő, utánzó regényhős. flpponyit szabad, lehet szidni, magyarázni, megérteni vagy szeretni, de nem szabad s nem lehet meg nem bámulni. Élete fölött is vitázhatunk, mondhatjuk, hogy a fórumnak csak garabonciás diákja volt, de azt senki sem mondhatja: nem volt szép élet ez az élet. Talán se hasznos, se teremtő élet nem volt az ilpponyié, de haszonleső és cinikus sem volt egy pillanatig sem. Hogy Kalksburg iskolája nem engedte elfeledtetni elveit, princípiumait az ő egykori tanítványában, ez is majdnem okos és bizonyos. De Kalksburgnál erősebb volt Jókai, a grófi üzletnél a „commerce d'Idéal“, az apai örökségnél — szívben és vagyonban — az idők változó,új romantikája, flpponyi emberileg, személyében a legszebb, leggazdagabb életet élte s annyira Jókaihős volt, hogy külömben meg se lehetne érteni magyar földön az ő gyakori s szokatlan bátorságait. flpponyi mindig ideák vértjében érezte magát és sohse riadt vissza egy-egy napilag oktalan, de szép, váratlan, meglepő, új ugrástól, s azt állítják, hogy hiú és üres ez a hajlottkorú, de még ma is sok fiatalnál fiatalabb, beszélni s magáról beszéltetni tudó gróf. Ez a félresiklott poéta, mert az, ez az utilitárius csatornákat kerülő, szabad, zengő szavú és daloló lelkű, ártatlan idea-kupec. Nem igaz: ez Jókai embere, gazdag életű pápista gróf, fantaszta, élet-stilizáló, álmodozó, ki nem akarja magát álmodozónak hinni, flpponyi nem ismeri önmagát s flpponyit kevesen ismerik : flpponyi voltaképpen annak a kurta-nemes, kálvinista Jókainak s Jókai-fantáziának a teremtménye, mely nem ismerhette az flpponyiakat s ilyenformán kiforgatta őket valójukból. Nem csalódom, ha azt hiszem hogy csak idő-tilalomnak az okai, hogy flpponyi Albert végig nem csinálta s csinálhatja Jókai minden szép figurájának minden szép gesztusát. Talán most tanár lesz, a lá Jókai, ha lehet, de ha él — és éljen sokáig — fog ő új és új meglepetésekkel lenni, jönni. Származása, élete, ifjúsága, kezdése, küzdelmei, kalandjai, házassága, boldogsága, boldogtalansága, lármái, beszédei, diadalai, kudarcai: ez a Jókai embere. Újból kezdhetve talán lehetne ezt az életet eredményesebbé, ehhez a korszakhoz idomultabbá hasznosabbá, alkuvóbbá s vidámabbá tenni, de flpponyi akkor nem volna többé flpponyi és flpponyi Albert. fl Jókai emberét, flpponyit, szabad már érteni, sőt szeretni is, a nyomorok, FIGYELŐ