Nyugat, 1913. július-december (6. évfolyam, 13-24. szám)
1913 / 14. szám - Figyelő - Barta Lajos: Antal Gézáné: Túl a palotákon
(Figyelő) 132 der bíborostól nagyszerű útilevelet kaptam.« E díszes seregszámlában vonultatja el önmaga előtt mindazokat a nagyhatalmú személyeket, kiknek kegyébe, barátságába fogságának szenvedései révén — még inkább e szenvedések pompás elbeszélése révén bejutott. De már közel az 1763 esztendő, Casanova londoni szereplésének, a végzetes Charpillon kalandnak esztendeje, a honnan Casanova maga is hanyatlásának korszakát datálja. És a hanyatlás ez idejéről, különösen pedig a duxi napoknak resignációs magányáról — lemondás, mely tele visszavágyódással ifjúság, nők, dús asztalok után — érdekes dokumentumokat szolgáltat a memoárok barátainak ez a levelezés-kötet. Tota Europa seit me soire scribere, egész Európa tudja, hogy írni tudok: dicsekszik egyik levelében. S valóban, már ekkor is egy kissé egész Európa hódolt Casanova szellemének, vagy hogy pontosabban fejezzük ki magunkat: szívesen fogadta Casanova hódolatát. Akikkel levelezett: államférfiak, hadvezérek, írók, színészek, nagyvilági és félvilági nők, kalandorok, uzsorások, kerítők stb. akkoriban körülbelül »a társadalom« volt. Orloff gróf, Katalin cárnő kegyence, Kaunitz gróf Mária Terézia minisztere, Max Lamberg gróf, a híres gavallér, Pedro Rodriguez Campomanés spanyol államférfi, Giustine Wynne-Rosenberg grófnő, Casanova egykori kedvese, Lorenzo Morosini velencei patrícius, a cseh és osztrák főúri családok tagjai — Collalto, Waldstein, Clary, De Ligne, Liechtenstein, Batthány — mindnek írt s a legtöbbjével levelezésben állt Casanova. Nem volt eszméje a tizennyolcadik század második felének — művészeti, szociális vagy tudományos kérdése, mely iránt Casanova ne érdeklődött volna. Egyik levelében érdekes dolgokat olvasunk Haller Albertról, a híres svájci tudósról, kit európai körútján II. József császár is meglátogatott. Egy másik levele valóságos essay, melybe Voltaire értékelése foglaltatik. A kiribi játékról és az ennek folytán bekövetkezett komplikációkról is igen épületes dolgokat olvashatunk ,■ a rákövetkező levelében már Sierra Morena benépesítéséről értekezik. Pörös kérdések kiadóival, külpolitikai hírek, szerelmi pletykák, irodalmi tervek, mathematikai fejtegetések — teszik változatossá és a kornak, valamint Casanova érdeklődésének igaz tükörévé ezeket a leveleket. A levelek kötetbegyűjtésének munkáját Aldo Rava velencei tudós, jeles műtörténetíró és Gugítz Gustav bécsi tudós, kultúrhistorikus végezték. Nem érték be a levelek egybegyűjtésének és szövegkritikájának munkájával, de minden szereplős személyről megállapították, hogy ki volt, milyen helyet foglalt el, milyen szerepet játszott az akkori társadalomban. Hogy ez milyen munka volt, azt elképzelhetjük, ha tudjuk, hogy Casanovának e kötetben közölt leveleiben körülbelül 500 — 600 szereplő személy fordul elő, minden nemzetiségbeli, a társadalomnak minden osztályából. Casanova leveleinek gyűjteménye Ravá és Gugitze munkássága révén a tizennyolcadik századról szóló rendkívül értékes forrásmunkává vált. Az egyetlen hiányossága e kötetnek, hogy nem adja Casanova leveleire érkezett válaszokat, melyek a kor képét teljesebbé tették volna és növelték volna a kötet érdekességét. FENYŐ MIKSA TÚL A PALOTÁKON (Pesti riportok. Irta : Antal Gézáné) Ha majd egyszer évtizedek múltával, aki kutatni akarja, hogyan élt az elhagyatott és szenvedő tömeg Magyarország fővárosában a huszadik század első decemiuma körül, akkor nem fogja nélkülözhetni ezt a könyvet, melynek történetei, vázlatai, alakjai, följegyzései statisztikáinál és szociális értekezéseknél demonstrálóbb erővel fognak a múltat kutatónak ebből az életből részleteket föleleveníteni. Ennek a könyvnek az írója nem egyszerű riporter, aki a napi sajtó szolgálatában valamely hallott, vélt, megsejtett dolog után siet éles szimattal, hanem lassan gyűjt és válogatva dolgozik, sok mindent, amit meglátott és megtudott, áteresztett a megfigyelés közönyösségén, hogy azt ami jellemző, ami életet és mélységet tár ki, följegyezze. Speciálisan kedvező helyzet, mely a tehetséget nem hajtja a kenyér robotjába és így olyant tud szolgáltatni, ami önmagában is fontos és nincs a nap múlandóságához kötve. A nagy városok fejlődése a folyamok