Nyugat, 1915. július-december (8. évfolyam, 13-24. szám)
1915 / 23. szám - Ady Endre: Csokonai - a békekötésre
(Ady Endre: Csokonai a békekötésre) 1310 De szép volna írni. Nem való most. Firkálni szabad csupán és egyet-egyet sóhajtani. És egy tengert, az egész lelket, fedővel befödni. Csak szeretném, ha találkozna a szemem a világ költőinek szemeivel, akiket zavarnak, vagy akik hallgatnak. Mint a csillagok ha összeragyognak, ha távol vannak is egymástól és megismerik egymást, hogy összetartoznak. • • • CSOKONAI — A BÉKEKÖTÉSRE Illőnek nem, de alkalmasnak gondolom, hogy ezúttal ne a magam verse nyomtassa le aNyugat*. Beszéljen most helyettem ősi testvérem egyik versével a sok hasonló közül: Csokonai Vitéz Mihály. Tölts pohárt, gyermek! nesze, tölts fejér bort,Mert fejér borral fogom innepelni Boldog esztendők ide érkezését,Tölts bele, gyermek! Most örüljünk már, mivel, ah! az elmúlt Gyászos esztendő sok ezer magányos És közönséges bajokat hozott rám, S árva hazámra. Visszatért immár olajággal a frigy, A kemény hadnak kialudt kanóca, Múlik a jajszó, s örömünket áldott Béke tetézi. Béke! frigy! oh két nevezet! mi hányszor, Értetek hányszor, s detévén sohajtánk! Négy betű: négy-négy poharat csapok fel Értetek én is. Éljen a szent frigy szomorú hazánkban, Fel ne lázadjon soha békeségünk ,Hogy sok esztendő elejére jussunk Ilyen örömmel!