Nyugat, 1918. július-december (11. évfolyam, 13-24. szám)

1918 / 21-22. szám - Braun Róbert: Magyarország területi egysége és a nemzetiségek

Braun Róbert: Magyarország területi egysége és a nemzetiségek­ 667 jutnak, kétségtelenül beérnék ezzel. Azonban nyilván ép az utóbbiban kételkednek. E bizalmatlanságot megokolatlannak mondani nem lehet. A nemzetiségi törvény is nagyon szép volt elvben, nagyon megfelelt az akkori idők műveltségi erőviszonyainak. Nemcsak tételei voltak liberáli­sak, hanem az egész törvényt a méltányosság, a gyöngébb fél iránti lo­vagiasság, a békülékenység szelleme hatotta át. Eötvös és Deák szelleme, melyeket a végrehajtásban azonban teljesen meghamisított a Tiszák kímé­letlen, mohó és rövidlátó hatalom- és uralomvágya. Csoda-e, ha a nem­zetiségeknek a legliberálisabb törvények sem kellenek, ha ezek végrehaj­tása a bihari szellemű hivatalnoki karra van bízva ? Sajnos, legújabb idő­kig ez a szellem uralkodott a magyarság túlnyomó részében, nemcsak a parlamentben. Csak a sajtót kell figyelembe venni. Ha egy teljesen részre­­hajlatlan és nem érdekelt idegen átlapozná a magyar hírlapoknak a háború óta megjelent számait, várjon várhatna-e a józan ésszel méltányosságot a Budapesti Hírlap, a Pesti Hírlap és Az Est híveitől és olvasóitól? Hihet-e biztosíték nélkül azok békeszeretetének őszinteségé­ben, kiknek — és idetartozik kevés kivétellel az egész magyar képviselő­ház — nemzetiségi politikai elvei a mindenkori harctéri helyzet függ­vényei voltak? Pedig a nemzetiségek egyáltalában nem ítélhetnek hig­gadtan és tárgyilagosan ebben az ügyben, hanem csak azzal a szenvedéllyel és elfogultsággal, mely természetes következménye az eddigi nemzetiségi politikának. Ha ma Magyarország területi egysége veszedelemben forog, az ennek a politikának a következménye. Deák Ferenc szerint a helyes nemzetiségi politika abban áll, hogy a nemzetiségekkel a magyar viszo­nyokat megkedveltessük. Mindazok, kik ezzel ellenkezően cselekedtek, Magyarország területi egységének megbontásán dolgoztak. Wilson elvei egyáltalában nem követelik, hogy az egynyelvű népek egy államban egyesüljenek, sem azt, hogy a többnyelvű államok felbo­­muljanak. Csak azt követelik, hogy egy nemzet, vagy mint nálunk mond­ják, egy nemzetiség se maradjon akarata ellenére valamely állam tagja. A döntő szó tehát a kérdésben a nemzetiségeket illeti meg. A múlt ta­pasztalatai alapján aligha fognak kevesebbet kívánni, mint teljes elvi és személyi változást a magyar politikában és oly garanciákat, melyek min­den belpolitikai változástól függetlenek és azok fölött állók. Ha együtt akarnak velünk maradni, ezek minimális kívánságaik. BRAUN RÓBERT

Next