Nyugat, 1920 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1920 / 5-6. szám - Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig (regény, I.)

LÉGY JÓ MINDHALÁLIG REGÉNY I. FEJEZET amelyben egy kis diák elveszíti a kalapját s emiatt késő télig hajadon fővel jár sze­gényke esőben, hóban, míg csak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenes állapotot. A kollégium nagy, komor, négyszögő épület. Voltaképen csak az első része komor, a Nagytemplom felőli ősi épület, a hátulsó három szakasz, amely mögé van építve, úgyhogy az egész egy négyszögű udvart zár be, inkább sivár. De a kisdiáknak elől-hátul, mindenfelől rend­kívül imponál s még bent a coetusban is állandóan valami templomi félelmet érez, amint behallatszik, hogy kopognak a kemény kis cipősarkak a sivatag folyosókon s hogy zúg be a százezernyi veréb csiripelése az udvaron álló ménkőmagas jegenyeakácok lombja közül. A kisdiák e percben a szoba közepén álló nagy asztal legutolsó, legszélső fiókját kihúzva, abban kotorász. Ennek a fióknak az első oldala zöldre van festve, mint maga az asztal. De az asztal felső lapja már erősen meg van kopva, a fiók azonban még mindig friss zöld s ez igen tetszik a kisdiáknak, csak azt sajnálja, hogy a fiók régi birtokosai a kulcs­csal már ezt is ősszel vissza karmolászták. A fiókba szép rendetlenséggel volt belegyömöszölve egy rakás iskolai könyv és füzet. A kisdiák a Pirchala latin nyelvtanért nyúlt bele, mert mennie kell a füvészkertbe, latint tanulni és pedig a gerundiumok s gerundivumok titkos fejezetét, azonban sietve odapillant a másik, kicsit nagyobb diákra, aki osztálytársa s Böszörményinek hitják s szintén ott van a coetusban, a szobafőnök legszigorúbb tilalma dacára végigheverve az ágyán. Böszörményi úgy látszik, a menyezeten piszmogó pókot figyeli s jobb lábát egyenletesen lógatja le az ágyról, szóval a kisdiák lopva néhány percet mer szentelni kincsei zsugori szemléletének. Volt ott a fiókban tudniillik egy Csokonai Vitéz Mihályról szóló könyv, amelyet harminc krajcárért vett az antikváriusnál, akinek a kirakatában töltötte az egész múlt évet ez a könyv s ő akkor még nem lévén bentlakás, ahányszor iskolába jött, mindig odapillantott a kirakatba, hogy megvan-e még ez a könyv. Ez ugyan kissé túlzás, hogy az egész múlt évben, mert csak úgy májusban fedezte fel, vagyis az év végén már, de hisz ez nem csoda, mert még eleinte olyan kis ügyetlen fiú volt ő, hogy még gyerekszámba is alig ment. De az első gimnázium végén már meg­lehetősen megemberesedett s akkor már észrevette az antikvárium kirakatát s benne a Csokonait

Next