Nyugat, 1921. július-december (14. évfolyam, 13-24. szám)
1921 / 17. szám - Szerb Antal Kristóf: A választott lovag
1341 (Szerb Antal Kristóf: A választott lovag) a víz sellői vére ütemére úsznak a habokon fel és alá, vizek felett lehellete pihen, mint kegyelme a választott felett. Szalamanderek a győzhetlen tűzben kovácsolják rettentő haragját és diadalmas az ő harcosa, a viharok koronás madara az ő szárnyával tanult meg repülni, de messzebbre száll kit elhívott az ország. Akkor Taliesin vette át a dalt és énekelte, hogy a sziklák mind vele énekelték . A szűz leányok tiszta mosolya, a lovagok töretlen fegyvere, a varázslóknak varázsereje mind-mind őt dicsérik : az Lri-Atyát kinek roppant kezében élünk, az Igét ki szent tüzével járta át a vérünk és a Kegyelemnek titokzatos Lelkét, ki fölénk feszíti fehér szárnyait. — Mellette lovagolt Cynevare, az avaluni leány, mosolyogva, de immár bánatosan és vissza-vissza nézve a vár felé, ahol utoljára látta Parzivalt. Férfi sosem ölelte őt, szűzen őrizte a kelyhet és fiatalon érte halála. Parzival még ugyanaznap este szintén útnak indult. Nem volt nyugodalma, vissza nem tarthatta őt fényes udvar igaz vendégszeretete, fegyvertársak, hódoló országok hatalma, sem pedig szép hölgyek hű szerelme ,mert hol más lovag hölgye klenódiumát mutogatta, az ő pajzsában azon helyt volt az ősi jelekkel rótt pálca és vonta őt, anélkül hogy ő maga tudott volna, róla, pihenést nem tűzve a cél felé,■ így teljesült, amit mondtak az Ég Lovagjáról. Ő lovagolt az alkonyodó mezőkön által, Briziljan vad erdején keresztül, hátra nem nézve, fegyverkező veszedelmek elébe, nem kérdezve miért és hová, de valahol a legtávolabb határban ragyogtak már a leszálló napban a Grál várának színes üvegablakai. SEERB ANTAL KRISTÓF