Nyugat, 1923. január-június (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923 / 1. szám - Szép Ernő: Petőfi - Pataki József: Petőfi a színpadon

PETŐFI Petőfi a földet az éggel összetűzte, mint a pusztai kotostor. Petőfi harmatos piros rózsa hajnalban. Petőfi mindig eszembe van, mikor odakinn Magyarországban a kerí­­tetlen földön széjjel nézek. Tavaszon mikor gólyát látok, mindig eszembe jut. Ha látom a vásárban a csocsit meg a juhászt, elnyilall a Neve eszméletemen. Ha a Szabadság szavát olvasom, a szó fölött röppen Petőfi neve. A szántó béresfiú éneke, az eke alatt hasadó föld csudálatos moraja, a szántás felett a láthatatlan pacsirta: Petőfi. Petőfi a szél, az ember dalával tova zeng, túl a halálokon. Petőfi, homloka az, ég, Petőfi szeme az óceán, Petőfi szája a vulkán. Petőfi nemcsak ő Maga, Petőfi a földön termő ember gén­erje. Az ifjú örökkévalóság, az örökkévaló ifjúság, az élet édes­­ boldogsága, az összevérezett rajongás, a szeretetreméltó szeretet, a minden szívből sütött tükrös óriás szív, a számtalan végtelen ember: Petőfi. Jó volna most a felhőkre szöknöm, onnét a magasból aztán egész emberséggel szólhatnék. SZÉP ERNŐ PETŐFI A SZÍNPADON A legnagyobb magyar dalköltő rövid vándorszínészi útja alig volt egyébb keserves vergődésnél. Hanem azért színészi tehetségét mégsem lehet tagadásba venni. Hiszen a rajongó kezdőnek jóformán alkalma sem­ volt, hogy tehetségét megmutassa. Valamirevaló szerepet csak egyszer osztottak rá: «Lear királyiban a bolondot. Ebben pedig szép sikere volt. Ez a siker már magában megcáfolja azokat, akik Petőfi rövid szín­­padi útjának babértalan voltából kiindulva magát a színészi tehetséget is elvitatják tőle. Mert más a tehetség és megint más az érvényesülni tudás. Ez a két tulajdonság a színpadon sem jár szükségszerűleg együtt. Hány kiváló színészi tehetség nem részesül méltánylásban és hány haszon­ talán ,nappali komédiásnak sikerül magát ünnepeltetnie ! Ne dobálódzunk hát könnyelműen a «tehetséges» és a «tehet­­s­é­g t­e­s­e­n» jelzőkkel. A színészi tehetség kérdése különben is igen problematikus és sokszor a legnagyobb tehetségnek is csak évekig tartó fáradságos­ munkával sikerül a maga egyéniségét művészivé kiépítgetni. Az­­öreg Szentgyörgyi szerint egy emberélet nem is elég arra, hogy a színész kellőleg kifejlődhessék. A nagyhírű Megyeri — mint kezdő — egyáltalán nem mutatkozott olyan nagy tehetségnek, mint amilyen nagy

Next