Nyugat, 1929. július-december (22. évfolyam, 13-24. szám)

1929 / 14. szám - NAGY ENDRE: SZÁRAZ RIPORT Móricz Zsigmond jubileumáról

Nagy Endre: Száraz riport 71 össze­találomra az öltözetüket. Láttam egy legényt, akinek sportsapkája volt, bricsesze, fekete harisnyája és bőrkamásnija. Fiúk, leányok álta­­lában szőkék, mint valami szláv faluban. Arcukon semmiféle egységes faji jelleg nem látható. Néhány napja jöttem csak meg a Rajna völgyé­­ből, ahol ezerszámra láttam leányokat, legényeket; azokhoz mérten ezek feltűnően rosszul tápláltak és beteges testalkatúak. Sok a forradás és a tüdővész. A kis templom előtti térségen istentisztelet volt. Ady Endre ba­­rátja, Görömbey Péter nagytiszteletű úr tartotta a prédikációt. Kerek­ fejű, zömök ember, ha Mányoky föstötte volna, bizonyára tárogatót is festött volna a kezébe. Arról beszélt, hogy ezer év óta folytonosan valami istenátok gáncsolja el nálunk a krisztusi igazságot, amely az üdvösséghez vezethetné el a népet. Cézárok, centúriók, vámszedők, papok még mindig a Krisztus ellen fognak össze. Ezer év előtt kérész*­tény lett a magyar, de lelkében pogány maradt, egymást gyilkolta és a maga népét a jobbágyság gúzsába kötözte. Itt, Tiszabecsnél keltek át a Tiszán Rákóczi kurucai, hozták a nép számára a szabadságot, az em­­beri jogokat és itt is estek el, a majthényi síkon. Kossuth Lajos is a demokrácia lobogóját lengette, de őt is a Cézárok és centúriók verték le... Két paraszt állott mellettem. A kabátja, sőt a gatyája is rongyos volt, az egyik meztellábbal állott. Hallgatták pislogva, aztán kövéren könnyezve sírva fakadtak. Egy úr mellettem a fülembe súgta: _ Hű!... Ettől aztán prüszkölni fognak a megyei urak! A szülőháznál volt a díszpolgári oklevél ünnepélyes átadása. A jegyző kétségbeesetten mondta nekem: _Borzasztó ez a nép! Nem bírom rávenni őket, hogy a Himnuszra levegyék a kalapjukat! Megkérdeztem egy polgárt, hogy tudja-e, ki az a Móricz Zsigmond. Azt felelte: — Hogyne tudnám! író Budapesten. Rengeteg pénzt keres! Az udvar egyik sarkában fiatal meggyfa volt, zöld, éretlen bogyók* kal. A gyerekek fölhasználták az ünnepélyt és rámászva szedegették a gyümölcsét. Egy asszony rájuk szólt: — Ne egyétek, hé! Nem jó az még! Az egyik fiú lekiáltott hozzá: — Dehogy nem jau! Savanyaú! A szónoklatok sokáig tartottak, ráértem körülnézni. Móricz Zsig­­mond valamennyi parasztját megismertem, csak éppen a daliás, nagyra­ törő Túri Danit kerestem hiába. Azt hiszem, ezt az egyet csak Móricz Zsigmondban találhatnám meg. NAGY ENDRE

Next