Nyugat, 1929. július-december (22. évfolyam, 13-24. szám)
1929 / 14. szám - NAGY ENDRE: SZÁRAZ RIPORT Móricz Zsigmond jubileumáról
Nagy Endre: Száraz riport 71 összetalálomra az öltözetüket. Láttam egy legényt, akinek sportsapkája volt, bricsesze, fekete harisnyája és bőrkamásnija. Fiúk, leányok általában szőkék, mint valami szláv faluban. Arcukon semmiféle egységes faji jelleg nem látható. Néhány napja jöttem csak meg a Rajna völgyéből, ahol ezerszámra láttam leányokat, legényeket; azokhoz mérten ezek feltűnően rosszul tápláltak és beteges testalkatúak. Sok a forradás és a tüdővész. A kis templom előtti térségen istentisztelet volt. Ady Endre barátja, Görömbey Péter nagytiszteletű úr tartotta a prédikációt. Kerek fejű, zömök ember, ha Mányoky föstötte volna, bizonyára tárogatót is festött volna a kezébe. Arról beszélt, hogy ezer év óta folytonosan valami istenátok gáncsolja el nálunk a krisztusi igazságot, amely az üdvösséghez vezethetné el a népet. Cézárok, centúriók, vámszedők, papok még mindig a Krisztus ellen fognak össze. Ezer év előtt kérész*tény lett a magyar, de lelkében pogány maradt, egymást gyilkolta és a maga népét a jobbágyság gúzsába kötözte. Itt, Tiszabecsnél keltek át a Tiszán Rákóczi kurucai, hozták a nép számára a szabadságot, az emberi jogokat és itt is estek el, a majthényi síkon. Kossuth Lajos is a demokrácia lobogóját lengette, de őt is a Cézárok és centúriók verték le... Két paraszt állott mellettem. A kabátja, sőt a gatyája is rongyos volt, az egyik meztellábbal állott. Hallgatták pislogva, aztán kövéren könnyezve sírva fakadtak. Egy úr mellettem a fülembe súgta: _ Hű!... Ettől aztán prüszkölni fognak a megyei urak! A szülőháznál volt a díszpolgári oklevél ünnepélyes átadása. A jegyző kétségbeesetten mondta nekem: _Borzasztó ez a nép! Nem bírom rávenni őket, hogy a Himnuszra levegyék a kalapjukat! Megkérdeztem egy polgárt, hogy tudja-e, ki az a Móricz Zsigmond. Azt felelte: — Hogyne tudnám! író Budapesten. Rengeteg pénzt keres! Az udvar egyik sarkában fiatal meggyfa volt, zöld, éretlen bogyók* kal. A gyerekek fölhasználták az ünnepélyt és rámászva szedegették a gyümölcsét. Egy asszony rájuk szólt: — Ne egyétek, hé! Nem jó az még! Az egyik fiú lekiáltott hozzá: — Dehogy nem jau! Savanyaú! A szónoklatok sokáig tartottak, ráértem körülnézni. Móricz Zsigmond valamennyi parasztját megismertem, csak éppen a daliás, nagyra törő Túri Danit kerestem hiába. Azt hiszem, ezt az egyet csak Móricz Zsigmondban találhatnám meg. NAGY ENDRE