Nyugat, 1934. július-december (27. évfolyam, 12-24. szám)
1934 / 22. szám - HEGEDÜS LÓRÁNT: KOSSUTH LAJOS ELINDUL ÚTJÁRA
458 Hegedűs Lóránt: Kossuth Lajos elindul útjára patkói nyomán a Múzsák hippokrenei forrása pezsdült. Az asztal tele dobálva nehézírású fóliánsokkal, melyek egymásba vannak hajtogatva. Valaki nagyon keresett, nagyon megtalált vagy nagyon elrejtett valamit. A titokzatos jövevény félszemében jobbot vetett a láng, mikor széjjelhajtotta az egymásba beléteregetett lapbepedők zöldszürke papírját. Egybegyüjtött iktatókönyvek voltak s mind Egyről szóltak. 1824. November 9. Kossuth Lajos udvardi nemes ügyvédi oklevele meghirdettetik. 1829. Kossuth Lajos de Udvard Zemplénvármegye táblabirájává választatik s tőle az eskü kivevése elrendeltetik. 1831/165. Kossuth Lajos felügyelőtáblabiró utasításai az osztályos kommissariusokhoz kolera járvány ügyben. 1831/166. Ugyanannak rendelete az éhínség enyhítése ügyében. 1831/167. Kossuth Lajos városi ügyész beadványa a vármegyéhez a város erdő perében. Zemplén vármegye gondos iktatói jelentéseit most a másik fóliáns, Sátoraljaújhely mutatóregisztere folytatta. 1830. December 194. napján 2. pont alatt jegyeztetett: «Hivatalosan jelen volt a Város elölülő főbírája, több kiküldött társaival együtt, hogy néhai Vékey Károly ur, Városunk volt fiscálisának helyébe Udvardi Kossuth Lajos kéretvén meg az végett kirendelt küldöttség által, minekutána azt felvállalni méltóztatott volna.» Kölcsey arcán most egyszerre valamely különös meghatottság tükröződött: megsmerte az írást, mert a következő szavak (amint ma is megolvashatók) Kossuth Lajos kezétől valók. «A megüresedett városi fiskális Hivatalnak felvállalása végett Kossuth Lajos.» Ezután megint a hivatalos jelentés ünnepélyes kondulása hallatszik a regisztrumból: «A Tisztelt Ur Ujhely Város nevezett Fiskális Hivatalát és e részben tett közömséges megtiszteltetését Hazafiai elszánásával méltóztatván legyen elfogadni és elvállalni. Ebbéli kiküldetéséről való Hivatalos Jelentése a választott kiküldöttségnek kész örömmel és hasonló hazafius érvével vétetvén, ezen közönséges, Város Egyesülésében annak közönségessé való tétele és a késő maradékra nézve is a Város Jegyzőkönyvében való beiktatása rendeltetett és határoztatok.» Kölcsey Ferenc nem tudott volna számot adni magáról, hogy mi történt vele. Mintha egyszerre két nagy ablak nyílt volna meg ott lent a lelke mélyén s az örökkévalóság szédítő árja rohant volna rajta keresztül, egyik léleknnyílástól a másikig. Még sohasem érezte magát ennyire költőnek. Még sohasem nyílt benne ilyen erővel himnuszi szent vers. Először a maga rithmusát hallja: Ledőlt országok hanvain Egy szép hon támad fel. Mely lelket test, mely szívet ráz Neve zengésivel. De e lélekáramlás túlcsap minden verseny szónoklatának lendü létén. Végtelen szárnyalás örvényében érezte magát, hol már elhallgat az emberi dadogás. A Múlt nyílásából, melybe a szent öreg, Kazinczy szabadságért vívódó alakja lehullott, emberfeletti sodrás zúgott a Jövő