Nyugat, 1940 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1940 / 6. szám - Mohácsi Jenő: Jegyzetek a Bánk bán-ról
290 MOHÁCSI JENŐ: JEGYZETEK A BÁNK BÁN-RÓL porán csináljuk a többit.» Ők oszt csinálták, az ember nem is számlálta, de Csokonai tátta, mikor már megelégelte, hogy elég a csutak. Akkor feleli neki Csokonai: «Na, most hadd el!» Elhatták, akkor megfordulnak, nézik a csutakot, hát a csutakból ott hever a sok kövér dísztó. «Na, ládd, — azt mongya, — adnak ezer pézt, ne búsulj pézzül.» Felfogták osztán és mozgatták csendesen a vásárra. Elhajtották a vásárra, mingyán kezték alkudozni, még újan került, ojan kupeccel, hogy mind eccerre megvette. De az alkuba megmonta Csokonai, mikor már ki is fizette: «Kérem, ez cjan dísztó, vízre ne bocsássák, mer én nem felelek tovább utánna.» Elát figyelte is a kupec, nem is, hajcsárokkal hajtotta, maga is ment véllek. De nagyon is meleg vót, a disztók meg nyelveltek, hogy annyira meleg vót. Egynéhány hétén csak mentették a víztül, de már látták, hogy nem tuggyák hajtani. Elérték a fojót, kezte a kereskedő bosszankodni, hogy lehet ijen disztót vízre nem bocsátani, mikor mijen nagy melegségbe van! Beleeresztették a fojóba, belement, beleugrált a disztó, mind! Eggyet se láttak. Na hova lett a dísztó? Ezek jól megfürüdnek. Eccet csak láttyák, emitt is, amott is felbuggyan eggy csutak szalma. Csendesen nézik, meg is olvasták. Na, oda a dísztó! Eddig látták a disztót disztónak. A szegény embernek meg adott Csokonai pézt. «Na, nesze, oszt vásárolj, amennyi jól esik.» Pusztán úgy jött-ment az országon, iseneket csinált, mikor hogy. Mindaddig míg meg nem halt.* Közli: ORTUTAY GYULA * A meséhez még hozzáfűzte a következő kérdést: «Nem látta még Csokonait Debrecenbe? (A szoborra gondolt!) Az az a könyv, amit a kezébe tart». (T. i. a pápánál leírott s minden titkot magába foglaló könyv.) JEGYZETEK A BÁNK BÁN-RÓL Másfél évig dolgoztam a Bánk bán új német fordításán. Tövises munka volt. Sikere kétséges. De nem kecsegtetett sikerrel Az ember tragédiájának nyolcadik és a Csongor és Tündének második német fordítása sem. A Bánk bán negyedik német fordítását azért vállaltam, hogy megkíséreljem e magyar klasszikus műnek külföldi rehabilitációját. Erre a kísérletre szükség van, a Bánk bánnak 1911-iki berlini bukása után. (Reinhardt adta a tragédiát, egyetlenegyszer.) Újat mondani a Bánk bánról, melynek ragyogó magyar irodalma van, ma már szinte lehetetlen, ösmerjük erényeit és fogyatékosságait, ösmerjük, nagyon is bőven, forrásait. Tudjuk csodálatos hatását, válságos korszakokban, a magyar lélekre. Az itt következő jegyzetek a fordítás melléktermékei. Szerény kiegészítői ismert megállapításoknak, régi fények új árnyalatai . A fordítónak arra kell rámutatnia, hogy Katona József Bánk bán-ja a mi Tell Fomos-unk, a magyar szabadságszeretet egyik kinyilatkoztatása. Meg kell értetnie, hogy Bánk bán, amikor a németet emlegeti, nem a németet gondolja, hanem az osztrákot, aki ellen nem szólhatott.